Csak egy liliom

Ott van-e a Fény, ahol a más Világra lel?
Világít-e, ahol a sötét csak legel?
"Okosan" teszi, ha mindent elvakít?
  A zord, komor ököl csak Lángot kaszál,
s maszkos jogtalan alannyal... a Halál!
 
Mysty Kata : Ott van-e...

 

 

 

Mysty Kata
Csak egy liliom

Csak egy liliom
a mocsár közepén,
az voltam...
és maradtam én,
lassan növekvő,
szélben meghajló
vihar tépte lélekdarab,
hittel táplált hitehagyott...
akit valahogy ,
valami belső lobbanás
még összerakott...
flyt. 

 

Mysty Kata
Csak egy liliom
 
Csak egy liliom a mocsár közepén,
az voltam... és maradtam én,
lassan növekvő, szélben meghajló
vihar tépte lélekdarab,
hittel táplált hitehagyott...
akit valahogy,
valami belső lobbanás
mégis összerakott.
Fényablak napeleme barnított,
sebeimből sejtszintig kigyógyított.
Formám, alakom
egész testi valóm káprázatos.
   Lelki alkatom most gyöngyöző liliom!
      Mocsár közepén... , de megszokom...
 

 

 

 

 

http://www.kepafalon.hu/imbackgr.php?src=uploads/610/91570_778090.jpg



http://i1.wp.com/pixlator.com/wp-content/uploads/s%C3%A1rgaliliom_s.jpg

http://www.kreativvagyok.hu/_kepek/drotekszer-keszites/liliom/drot-liliom-kezdonagy.jpg





- Mondd apa, kik azok a szentek?
" Élnek Élőkért kegyelemben,
sohase szorulnak rá kegyre....
 Akiken fiam, átsüt a fény,
szó és tett együtt mosolyban él."
 
- Mondd csak apa!Mit ér az ember...
ha nincs öröme, közönnyel kel,
közönnyel fekszik, és ideges?!
Dolgát kedvetlen, nyűggel végzi,
kenyerét is keservvel eszi?
 
"A Ma embere, többségében,
bár örülhetne, ezt nem teszi...
a pénzhiányt zokon veszi,
Dáriusé sem elég neki.
Már a csillag sem elég fényes."
 
Rémhír után csak újra éhes,
A kútból is vér folyik, - rémes.
Génkezelt növény, állat, ember,
és a járvány naprakész fegyver.
Fiam nem találsz itt szenteket!

 

 

Ősszel

Őszi napnak fénye újra éled...
Idillre biztat, teraszt igazgat.
Lélekben megnyugtat,
és álomba elringat.
Színes bársony takaró a föld új ruhája,
olyan, mint pásztornak jó meleg subája.
A felhők mögött már alig kék az ég,
a kibúvó nappal még kedvünk visszatér!
Dalát suttogja az őszi szél,
színes nótája tavaszt ígér...
El is feledteti, jön lassan a vég.

*
Csepeg, pereg, sír az eresz,
Esik eső, hűs az est.
Bokor alá, föld alá
melegével bújt a nyár.

Fázik, remeg teste-lelke,
ember fia nincs már kertbe`.
Bentről szemléli a tájat,
a zöldellő, bokrot, ágat.

Zörög cseppje csatornákon,
visszhangjával falba vásott.
Eső mosta öröm éhes,
álomba ringat el végleg.

*
Fröcskölt, füstös felhőgócban
áll az égbolt óraszám.
Mint réz domborművön - harci jel,
küzdő tömeg térdepel.

Őszi fák sorfala vár, egyként
megmaradásért kiált,
- menjen útján - nyugalom,
békés Rendje uralom.

 
"Mama ölel, ma is érzem
dédelgető, óvó kezét...
védelmező szeretetét.
 
Mama szólít, biztat, vezet,
angyal hangja rezdül bennem