iliesrenata blogja

Tegnap éjjel félig ájultan,

A fekete égre bámultam,
S elgondoltam hogy mi lenne ha
Elvesztődnél ,s nem jutnál haza.
Kifolynának szádból az imák,
Lehullana féltett glóriád
Vagy ha ezt még odébb gondolom,
Megerőltetve a homlokom
Mi volna ha nem élnél tovább,
S szénné égnél,mint egy fahasáb.


A szívem most hideg ölbe tett
Szánalom mit beléd ölhetek,
Bátor tett ,mi csak fejemben él:
Holtan kísérne tovább a szél.


Ezek mind csak ócska ötletek,
Így csak árnyékodra köphetek


De nem hagy békén a gondolat:
Mi volna ,ha véres csontokat 
Karmolna rád két kezed helyett,
A porbahullt lelkiismeret?


De előtte látni akarom
Álmosságodat a paplanon
S árnyékodat  mint öleli át,
A kettőnk közé szorult szobát.


Átkoztalak?Felejts el mindent
Nem játszhatom el a Jóistent.
Ne félj tőlem ,nem vagyok gonosz,
De az élet néha felpofoz.


(Pilinszky:Ne félj ! c. verse alapján)

Amikor a bolt előtt vártalak,idegességemben a kezemet tördeltem,de te Csak akkor vettél észre,amikor a direkt miattad vásárolt Armani parfümömet a 

Szél feléd fújta.Nem baj.Fő az,hogy megtaláltuk egymást.Annyira erősen kapaszkodtam a nyakadba,

Mintha sose akartalak volna elengedni,és miközben csókoltál,

Fura bizsergést éreztem belül,de lehet hogy csak a nyelvpiercinged volt az oka.

Szóval ott álltunk kint a bolt előtt mint két turbékoló galamb,és az előttünk elhaladó idős pár 

Hölgytagja,megjegyezte hogy milyen szép pár vagyunk.Akkor azt gondoltam,hogy remélem én sohasem öregszek meg,és nem lesz ennyi ránc az arcomon,mert azt tuti biztosra veszem hogy úgy neked már nem tetszenék.Te beszaladtál a boltba és vettél nekem valamilyen fura ízű csokit,ami egyáltalán nem ízlett,de mind megettem csak azért hogy örömet szerezzek neked.Persze utána elkezdett fájni a gyomrom.De lehet hogy csak pillangók kergették egymást odabent.Sajnos 6 óra is elmúlt már és neked menned kellett dolgozni.Otthagytál a bolt előtt,mint egy kiüresített bevásárlókosarat. Szomorú voltam hogy ott hagytál.Mind a húsz évemmel együtt.

2016.10.13.

Az élet nem bír el engem,

Ha rákönyökölök.
Megrozsdásodott a szívem,
Bíborba öltözök.


Mert én is az ősszel együtt
Változtam avarrá.
Ezért most csak az szeressen,
Kinek oka van rá.

Nehéz a csendet megfigyelni ha soha nincsen ébren.

Én felébredek minden reggel talpig feketében.
Áztatom az arcomat a csap alatt ,amíg fehérré válik.
Mielőtt kilépek az ajtón elszámolok százig.
De csak önmagam maradok,
Vattacukor helyett.
A hármason egy kiskölyök 
Csinál nekem helyet.
Fülében egy régi dal zúg.
Bobby Vee vagy Elvis.
És én csak annak létezem,
Aki tényleg elhisz.

Hömpölygő vizekkel hálok

A sejtjeim vérző magok.
Parttalan folyó vagyok de,
Benned úgyis túláradok.


Tudod hogy élni készülök,
Nem értem meg pusztulásra,
Csak az idő az mi lelkem
Komótosan kettévágja.