iliesrenata blogja

Személyes
iliesrenata•  2018. február 23. 15:26

Az égre nézők végtelen nyugalma

Dédnagyapám három évig volt Szibériában . Már mindenki halottnak hitte,s ha halott is volt ,dédnagyanyám makacssága feltámasztotta őt. Hiába bíztatták ugyanis dédnagyanyámat hogy menjen férjhez,a gyermekeinek apa kell, ő bízton állította hogy a férje él. A gyermekeinek nem akart új apát, márpedig három gyermek várta őt haza.

Dédnagyapámtól elvehették a szabadságát,de hitét sem elvenni, sem meggyengíteni nem tudták. Az csak az övé volt. Így marad csak ember,az ember. 


Minden ,amit a szerelemről tudok egy fényképen van elrejtve. Dédnagyanyám fényképe az, dédnagyapámnál volt a hosszú fogság ideje alatt.

Úgy képzelem az égre nézők végtelen nyugalmával vette kezébe ezt a fényképet, a gyermekei kacagását is hallhatta olyankor, s a naplemente színe is kigyulladt előtte.


Sose láttam dédnagyapámat,de tenyerem leghosszabb vonalában  őt vélem felfedezni.


Három év múlva haza érkezett . Akkor már többnek látszódhatott a valóságnál ,idősebbnek mint valójában volt.


A többieket,akik szintén haza keveredtek az asszonyok nagy örömükben halálra etették. Honnan tudhatták volna, hogy összeszűkült gyomruk nem bírja el a sok hirtelen jött ételt.


Dédnagyanyám úgy etette dédnagyapámat ahogy kis gyermekeket szokás,egyszerű,apró,hízelgő szavakkal.


Hét évig élt még. A Szibériában töltött időről nem sokat beszélt. Valójában ,nagyon hallgatag ember volt.


Én nem tudom,mit örököltem dédnagyapámtól.


Talán az égre nézők végtelen nyugalmát.

iliesrenata•  2017. július 18. 14:03

Ebéd

Mennem kell.Engem várnak már ebédre.

Nagyanyám fehér kötényt köt,

s ha késve érkezem ,puha ráncok nyílnak homlokán.

Tenyerét összecsapja:hol jártam eddig?

Nagyapám hallgat,majd kimegy az erkélyre ,

meghúzza a flakont. S mert igy akarja, 

nem vesszük észre.

Aztán asztalhoz ülünk,ki-ki elfoglalja a maga helyét,

nagyapám túróspuliszkát, én tejeset eszek. Rám szólnak,addig egyem míg hideg a tej.

Utána kiejtem a kezemből a kanalat,összezsugorodok 

egészen kicsire. Két éves vagyok megint,az asztal alatt futok át,félnek nehogy megüssem magamat. Ha beverném a fejemet,Budapesten ébrednék fel, 

27 évvel később ,a nagyszüleim halottak lennének,s az nagyon nagyon fájna.


iliesrenata•  2017. május 13. 20:50

Mintha élnék

Ahol én lakom,ott feketék az árnyak.Denevérek szállnak.

Amerre lépek ott,szúrós szaga van a boldogtalanságnak.


Ahová tartok ott nincsenek ajtók,de a lépcső meredek.

Ahonnan jöttem ,ott mezítláb koldulnak kócos kis gyerekek.


Ahol én élek,ott minden be van osztva.Hetente egy vekni.

Ahol születtem,ott megszokott az asszonyt pofonnal nevelni.


Bármerre járok a kezemen bilincs,a nyakamon a hurok.

Éppen csak akkor fáj ,amikor lélegzem, amikor mozdulok.


A villamos késik.Elpirul a lámpa.Fekszenek a padon.

Ahol én lakom ott nincs pénz gyógyszerre,az egészség egy vagyon.


Nem hiszek semmiben.(Keresztet)mindenki csak magára vessen!

Szenvedjen aki él,hogy legyen amiről megemlékezhessen.


Ott lakom ahol az emberek jó része nagy terheket cipel.

Arra mennek ahol könnyen leöblítik kétszer két decivel.


Ismerik a pultost.Ingyen ital nincs,de hitelre fog adni.

Én egyedül jöttem.Engem csak örökbe kellene fogadni.

iliesrenata•  2017. február 17. 21:30

(V)evés

Veszek,

De nem éhen.
Elélek
Kenyéren
És szerelmen.

iliesrenata•  2016. október 18. 21:14

Hideglelés

Most csak átsétál a falon. Az unalom.
És olyanok 
A hajnalok amilyenek.


Régen kihűltek a sültek.Hideglelek.
A padokon  az árnyékok turbékolnak.


És kiábrándító hatást gyakorolnak
A bőrömön átsuhanó hideg szelek.


Cukor nélkül ivott kávék a reggelek,
És én nem válaszolok ha hozzám szólnak,


Mert jólesne ébredés nélkül az alvás.
Becsukom mindkét szememet hogy ne is láss.