huncfut-rimek

(Kitalált történet, de véletlenek - bármiféle hasonlóságok lehetnek benne...)
Az úgy történt, hogy Jani már kiskorában nemcsak abban tudott segíteni hogy befűzze a cérnát a tűbe a nagymamának, hanem abban is, hogyha por ment valakinek a szemébe, na azt is meglátta és pici fűszállal ki tudta szedni, takarítani.
Ez volt a siker kezdete - innen kiindulva Janika mintegy elhívatottságot érezve - mindig az ilyen porszemnyi testecskék után kajtatott világéletében; nos hát, így került ő végül arra a virológiára, vagy mire, ahol aztán adtak neki egy nagy asztalt amin valami elektromos nagyító tanálható.
Nagy izgalom vette ekkor hősünket üldözőbe és éjt nappá téve kezdte el kutatni a mikrovilágot, s közben nagyokat hümmögött és jegyzetelt mint egy megszállótt...

És teltek az évek a Janiból pedig János lett akit ugye -
kezdtek már elismerni, mert annyi mindent tudott már a nanon részecskékről, vírusnak nevezhető pontocskákról, hogy az már ritkaság ... merthogy szavamat ne felejtsem, nagyon lelkes ember lévén példamutató munkabírással ölte magát egy nemes űgy érdekében.

Várták várták a megbízói hogy mikor teszi le az asztalra a világ legértékesebb könyvét ezen a téren, de Jani csak nem szánta rá magát, noha mindenhol hallomba gyűltek az általa készült jegyzetek de ő mégse fogott hozzá mert még mindig nem elég amit tud, mondta és hajthatatlan maradt.
Rendben - mondták neki - akkor ki van rúgva az elvtárs!
Na erre ez a János azonnal nekifogott hogy életművét megírja és kiadja, így maradhatott de a mikroszkópot elkobozták, nehogy megint - mintegy visszaesőként belemerüljön újabb megfigyelésekbe, stb.

És egy nap elkészült a könyv - leadta nyomdába, lektorálást nem engedve rekord idő alatt adta az olvasók kezébe...dehogy adta mert ekkor közbelépett a cenzúra. Néhány agymosott pecsétet nyomott a becsomagolt művekre és egyet kézbevéve elkezdte silabizálni, persze semmit nem értett belőle de nagy hősiesen haladt előre a mosott agyú brigád és szidta a szerzőt, mint Marinéni a kéményseprőt, hiszen nem a régi megszokott hanta van e könyvben - stb. "Na ebből baj lesz!" - mondta a kopasszfej-rövid ész brigádvezető és randa betűkkel beírogatott a könyvbe s nagyokat köpött a földre.Hát ha ez a - vírusakármi - szimbiózisban él az emberrel, akkor nem káros az, hogy vakcinát adassunk be elenne? kíváncsi vagyok, baj?
Másnap a rendőr előrángatta a mi Jánosunkat és fogdába kísérte. Mondanom sem kell évek hosszú során át ívelő per lett az esetből Jánosból meg ismét Janika, akit szinte félkegyelműként szabad kezelni és osztályellenségként is.

Nem sokra mentek a Janival ám egy nap téglát tettek a fura vérológus mellé - akinek sokmindent elmesélt - többek között mégis ez lepte meg az ügynököket, amikor a tégla egy bizonyos jerikói estről kezdett köpni, na ez hogy jön ide? lepődtek meg és ősszenéztek: Jelentést kapott a hadminiszter is, nosza, elékapta a Bibliát, miszerint

"Az Úr így folytatta beszédét: - Járd körül a várost hadakozó embereiddel, napjában egyszer, hat napon át! Mögöttük pedig hét pap hordozzon egy-egy kürtöt, és nyomukba vigyék a frigyládát! Utána pedig vonuljon a köznép! A hetedik napon pedig hétszer kerüld meg a várost hadakozó embereiddel, a kürtvivő papokkal, a frigyládával, és mind az egész népemmel! És úgy lett. Józsué hat napon át napjában egyszer megkerülte a várost hadakozó népével, a kürtvivő papokkal, a frigyládával és mind az egész néppel. A hetedik napon, miután már hatodjára járták körül a várost, amint az Úr angyala megparancsolta nekik, Józsué így szólt mind az egész néphez: - Azt mondja az Úr: mihelyt halljátok a kürt szavát, kiáltsatok fel nagy kiáltással! És úgy lett. Józsué hetedjére is körbejárta a várost hadakozó népével, a kürtvivő papokkal, a frigyládával és mind az egész néppel. Amikor pedig menetelésük végére értek, felharsantak a kürtök, és kürtöltek a papok nagy hanggal. Józsué pedig azt mondta a népnek: - Kiáltsatok, mert nektek adta az Úr a várost! Kiáltott azért a nép, és leomlottak Jerikó falai."
Na ez érdekes, hívjátok ide a Janit, jött is a megviselt szakállas rab és nem akart megszólalni. Erre újra felhánytak minden feljegyzést és megtalálták ezt a cetlit, amire ez volt olvashatóan jegyezve;
"Közel vagyok a megfejtéshez, a jerikói esett nem mese, ezek a nanorészecskék tulajdonképpen hangok? (és utána kérdőjel) ezen eltűnődött a detektív, de leadta mint értékes cetlit.
Ezennel  Janit átszállították a hadügyesekhez azóta senki nem hallott semmit róla, s  vajon mi törtéhetet vele, valószínű jó állásba került, busás pénz üthette a markát, de a könyve ma sem publikált. .