Zenéhez a szó

 
Szalmalángok fényében


Óriási bábszínház nézőterén ülök,
meghajolnak előttem a bábok,
egy hatalmas kéz mozgatja őket,
persze ebből semmit se látok,
láthatatlan cérna végén táncolnak
az életre kelt marionett álmok.
 
A bábok kezében égő szalmaszál,
vígan lobognak az apró lángok,
a spanyol történethez jól illenének
a dobok és flamenco gitárok,
de ma este be kell érniük velem,
leülök a színpadi zongorához.
 
Játszom, és valaki énekelni kezd,
látszólag az egyik báb tátog,
de a hangjától a Hold is felragyog,
pedig csak sztaniol vagy bádog,
azt kéri, hogy együtt mentsük meg
a sarkaiból kicsavart világot.
 
És a darab? Van benne szélmalom,
s meglepő fordulat is számos,
van hű szolga, és persze szép lány,
aki a senki földjén kocsmáros,
a Don elkésik, (ma)donnája lefekszik,
igaz, nem azért, mert álmos....
 
Minden este más-más színdarabban
lobbannak fel a szalmalángok,
a minden6.0 mátrix cérnáin lógnak,
de egyszer fellázadnak a bábok,
addig is... majd benézek néha-néha,
és egy kicsit zongorázok...

* * *

Deák Mónika: Fejveszett evolúció című verse miatt...