Sine ira et studio

Itt borong bennem a tél,

már jól benne élek az időben,

hát nem számolom hányadik.

Küzd bennem a szorongó bánat

a még íratlan vers merszével.

Minden félbemaradt íráson

átleselkedik a fáradt lélek.

Advent van, mondd hát ki a szót,

ha van szavad arra, ami van,

és mivé lesz, ami eljövend?

Még lakni vágyom a világot,

melegedni a Nap tüzénél,

s még egyszer látni nyíló ibolyát.

De sosem fogok igazodni

a sok gyáva igazodóhoz.

Nyomtatott betűk szeméthalmára

nem vetek dicsőítő szókat,

gondolataim nem zsoldosok,

zsarnokot sosem szolgálnak,

mint az udvari bértollnokok.

A szélkakasok igazodnak,

lesik a változó irányt,

ám szélcsendben az csak huzat.

Ittlétem málló törmelékeit,

mint megismételhetetlent,

magamból kifogyva elhagyom.