Ben smoky

Most nem vagyok éhes,
Különben sem szeretek enni ,
mások veszekedése közben.

Sietek, talán még elérem a reggeli gyorsat, had állom elé, s reszketek az utolsó pillanatig.

Más dolgom van.
Nincs időm szabadulni.
Még 40 évig kell dolgoznom,
 igy talán honorálják a szenvedős éveket.
Milyen jól esne egy csók.

Annyi tennivaló, mégis,
 ha valaki megkérdezi tőlem,
 mit szoktam csinálni,
 rögvest a pofájába hazudok egy ,,semmit".

Közbe' meg van tennivaló, bőven. "
Apropó, ha bele kell kezdenem,
nem is tudom hol kezdeni.
Őrület,
még van képem hazudni,, unatkozom".
 
A bamba arcunk,
mikor néhanapján,
bele mer bámulni a tükörbe és felteszi a kérdést , ami elég hülyén hangzik,
mivel magában beszél,
 de eljut a lényeghez.
S rájön,
ki is mondja,,Nem tudom".
Van képünk hazudni, saját magunknak?
Tegyük gyorsan fel a kérdést.
Ki bízhat meg, egy olyan emberben,
 aki még saját magának is hazudik?
Jó hosszú kérdés.
Nyugalom .
A válasz rövid.
Senki.
 Ki bízik meg benne?ki?

A fenébe, hogy rohan az idő.
Mindenki gondolja,
 ,, én tudatában vagyok cselekedeteimnek. "

Tovább megyek, nem döntök falakat.
Nem is igázom le a világot,
Csak eszem pár falatot,
már éhes vagyok.
Veszekedés űz,
 de az éhes has , már nem haza vezet.
Éhes az ember ,
de hol régen,
 ott most neki enni nem lehet.
Csak azt amit ott főztek, ottani gonoszsággal.
Elnyomás félelemmel, háború katonasággal.

Igy térj haza?
Vagy csak töröld le szemed ,
 s könnyek,
 melyek már oda fagytak szívedhez, éreztessék veled.

   ,, hol rég mondtad,, otthonom" ,
              most ott vendégként lehetsz

Kimondom kerek perec,
Itt vagyok,erőt merek,
Szóval vagy tőrrel,
De ne játsz a tűzzel,
Hiszel ,mert mondják,
Hazudj ,ha tudsz,
Sírsz és elfutsz,
Bánt az út, mire léptél.
Okkal van ez mi sújt.
Ne búsulj, ne fuss.
Üss ha kell, tűrtél már eleget,
Reszketni kár, stabilan álj,
Nem fújhat el szél, ha magadba látsz.
Sikít belül, de erős még, érzem,
Ha nem tudod mi fáj,
csak gondolkodj szépen.

A kádban ülök és a mosógépet várom. Hosszú mosás ez a program. Egy parányi ablak átlátszó üvegén keresztül a sötétedő égboltot bámulva azon töprengek,
mi a fenét keresek itt??
-mármint nem a kádban,csak úgy általában .  .  .
Magam hoztam ide?
 Vagy valaki irányított?
Szörnyű ezt beismernem,
De nem tudom ,hogy mit keresek itt!
Elhataroztam magam a filozófia mellett
Az ötlet megbukott,
A psichologiaval sem jartam több sikerrel,
szegény kedvesemmel sem alakultak túl fényesen a dolgok.
Nézzük Csak!
Hol is tartok akkor?
Filozófiai irányba azért nem indultam mert?
Mert nem tudom elfogadni mások elméleteit biztosítékok ként.
A pszichológia már valamivel másabb volt. Itt a biztosítékok miatt olvastam figyelmessen. Az eredménye a saját magam viselkedésének elemzése, és egyéntől az általánosba jutás, kezdetleges feltételezésen alapuló meghatározása. De nem vagyok hajlandó egy valakinek tulajdonítani  ezen érdemleges , szégyenletes, gyalázatos , alázatos, ember-koktél keverés feltalálását. Pimasz és ostoba felfogás ez. De ha már valamiben hinni kell, én megfogalmazom melyek azok az irányok melyekben erdemes haladni. Szabad akaratom velem született adottságom.
El is jutottunk a kedvesem sikeres elfejetesehez,
vagy is részben sikeres.
 A jelentős rész a siker , mivel már eldöntöttem,
a Kevésbé jelentős persze az hogy, nem valami jól megy .
Máskülönben nem egy kádban vetnék papírra ilyen szintű gondolatmeneteket.
Mielőtt felemelném a fejem , hogy ismét az eget bámulva vesszek el ,
A fejemben kavargó állandó Gondolatok között, örökké láthatóvá teszek néhány aprócska hibát.
Soha nem leszel valóságos,
ha nem  lépsz ki a megszokott mókuskerékből.
Nem a mókuskerékből van elegem, hanem azokból akik a tempót diktálják.
Teszem fel , ha nem lenne Ennyi birka ember ,
talan már a Marson is lehetne virágot ültetni és  a Csillagok között bolyongva eggyé válni újra a kezdet poraival,
közben komoly arcal a tükörbe nézni,és csak az igazat ,
az egyetlen igazat ismételgetni,, nincs örökkévalóság. Kilépünk a testünk börtönéből, felszegjük fejünk,
majd visszatérünk és átadjuk a semmi kulcsát, minden lakat és elzárás megsemmisül.
 Teljes értékrendel rendelkező emberek módjára ,megoldást találunk minden cselekvés, problémának nevezett fennakadására.
Helyünkön mindig puha takaró,létünkben akarat vágy és nem harag ,hatalom magja csírázik.

Csodálatos Álmok , melyek már el is pusztultak, csak így,
megszületésük előtt.
Nincs igény a jó életre,
 csak hiú ábránd ként kezeljük.
Mint a soha végetnem erő út.
 Nem kell Mégegyszer megszületni , ahhoz hogy tapasztaljunk
boldog társadalmat.
Csupán a piros gombot kell minden elektronikai gépen lekapcsolni.
 Fel kell lélegezni többször,
több ezerszer.

Minden embernek van egy lakóház a fejében, minden lakásban más más érzések. Az enyemben nagy káosz van. Ideje rendet rakni, de ahogy általában, mindig van egy kakukktojás, aki felrúgja a port. Ez esetben új lakót várunk, kezd megérni az ép eszem. De a köcsög bizonytalanság mindig bekavar. Egy párszor kilakoltattam, de mindig visszajön ugyan azzal a fancsali képpel. Legutóbbi költözésről megmaradt emlék tartja itt. Amikor a szeretet költözött, hosszú ideig tartott, sok holmia volt. Sajnos csak azt nem vitte , ami talan a legfájdalmasabb. Az ürességet, a helyet, hova nem költözik más érzelem, mindenki elkerüli azt a szobát. Volt, hogy  kiadtam, esélyes volt hogy ismét lakottá válik. Végül üresen maradt mindíg. Az új lakót várom, Mostanra már itt kellene lennie .  Egyszer csak mozzanatok a folyosóról. Ismeretlen léptek, nemtudom milyen érzés jön. Mikor kilépek az ajtón, Foltos ingben, kopott nadrágban. Elöttem áll egy öltönyös, kalapos érzelem . Komolyság jött, hosszú távra kíván maradni, bőrönd mindenhol, mint hajszálak annyi. Segitek Neki, elmondom ki vagyok. Köszönt, de nem beszédes figura. Érzem hogy Megjött. Nézi a lakatlan szobát a földszinten,s kérdezi, hogy lakhatna e Ott? En persze felpakolva már a masodikrol szólok vissza,kövessen kérem, az a szoba nem tiszta. Marad ott lent, rám várakozva. Nem is mondtam ,eltalálta, szeretet lakott itt. Minden lakó kilép az ajtón, erről nem beszél itt senki. Döbbenten nézik hogy ,ki jött. Fájdalom rögtön ajtót zár. Bizonytalanság engem is majd ellökve rohan, köszönti a vendéget. Komolyság elindul utánam.  Kérdezősködik az itt lakók viselkedéséről. Tétlenség makacs, bűntudat hiperaktív, kétségbeesés lusta, hiúság szemtelen, félelem precíz. Düh szókimondó, bizonytalansághoz nem is fűzök jelzőt. Komolyság ismét hallgatásba temetkezik. Remélem gondolkozik , ő lenne az egyetlen ebben a tömbben. Felajánlom segítségem, bármi kell csak szóljon, bólint és elkezd kipakolni. Ranezek az órára ,már Ennyi az idő? Rohanok le és kezdem ébreszteni Szorgossagot. Bizonytalanság ott liheg a nyakamnál. Düh mar elkészült ,komolyság is velem tart ,bolondság is felüti a fejét. Bemutatkozik ő is az új lakónak. Megindulunk , a munka nem vár.

Tudom lesznek páran akik a helyesírással lesznek elfoglalva. Ne ragadjatok le. . . . .. .
                 A sokszáz haszontalan poszt,
   Szerintetek ezért van szükség az internetre? Masok gondolataival hencegni? Nem ragadok le én sem.
Tehát, nem akarok senkinek magyarázni. Aki veszi a fáradságot eddig elolvasni, az ne hagyja abba.
                       Látjátok?
Látjátok mit tesz velünk ez a ,, közösségi oldal"(Facebook)". Miután elhiteti velünk, hogy számunkra fontos , hasznos. Eléri hogy nélkülözhetetlenné váljon.
,, milyen jo recept, milyen bölcs mondtad, milyen szép lány, milyen sok játék.
    És mikor egyszer belekerülsz. Nehezebben jössz le róla mint sokminden másról. Latod a Sztárok életet, vágysz a csillogásra, a csillogásért bármit meg adnál. Szexi profilkép , hmm. Magamnak akarok tetszeni, még is elkeseredsz ha nem jön be, csak 100 lájkot kaptál. És ez ösztönző hatással van rád, végül már nem is számít ha egy pár ruhadarab lekerül.