Egy és Más

 

Ady Endre :  Góg és Magóg fia vagyok én…

 

Góg és Magóg fia vagyok én,

Hiába döngetek kaput, falat

S mégis megkérdem tőletek:

Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

 

Verecke híres útján jöttem én,

Fülembe még ősmagyar dal rivall,

Szabad-e Dévénynél betörnöm

Új időknek új dalaival?

 

Fülembe forró ólmot öntsetek

Legyek az új, az énekes Vazul,

Ne halljam az élet új dalait,

Tiporjatok reám durván, gazul.

 

De addig sírva, kínban, mit se várva

Mégiscsak száll új szárnyakon a dal

S ha elátkozza százszor Pusztaszer,

Mégis győztes, mégis új és magyar.

 

 *********************************************

 

  Könyörgés

 / ( mai) evokáció… /

 

Semmit sem kérek már, csak tiszta,

kristályos csendemet adjátok vissza!

S vigyétek, ami csak kell nektek, 

de "fülembe forró ólmot öntsetek"!

 

Ne halljam a gyűlölet-fröcsögő mesét,

meggyalázott földem hörgő lélegzetét,

ne dörögjön rám kapzsi szavak hangja,  

új imát se mondjon torzó senkik ajka!

 

Kivert kutyaként kóborló lélek-harangja

kongjon már máshol, ne bennem akarja

elfoglalni a még ép(p)en maradt tereket,

könyörgöm, most rajtam könyörüljetek!

 

Mocsokban, gyászban, öldöklésben,

kiéheztetett, hajszolt 'lovak' szemében

miféle örömet leltek?! Mit tettetek?!

Most "fülembe forró ólmot öntsetek"..

 

.. Ne halljam néma jaját a szenvedésnek,

nem bírom el! Adjátok vissza a csendet!

Az Istenért! Legyetek könyörületesek !

 " Fülembe forró ólmot öntsetek"!

" " : ADY

 

 

Equus - taki lovak

 

Lovagolni még ma is tudni kéne,

mert "lovas nemzet" -hez így illenék,

nem csak csapkodva, szájat tépve

osztani bőszen a V-észt,

csettegtetve ostorozni folyton mást,

fújtatva, horkanva tagadni kiáltó hiányt,

ablakon kihányt, hemzsegő hibák

helyesnek hitt magaslat-szózatán

döngölni sárba, ki silány felszínt lát

a világba szórt mocsok-szavak

hazát tagadó, szennyfolyamában.

Nem kéne, hogy magas, görbült hátú,

sántító lóról folyton megítéltessék

ki magyar, és ki csak tessék-lássék

képes, vagy képtelen egy hátat megülni,

de meg kéne a még húzó lovat becsülni,

s lovagolni tudni - még ma is illenék.

 

Hisz' anno a magyarok túlélését

éppen az erős, igénytelen, kistermetű

equus-taki (belső ázsiai) lovak segítették

nagy tömegben..,  persze kihaltak azóta,

de volt egy jóval nagyobb termetű,

nemes külsejű, vezér-lóként is használt fajta,

 az "achal-tekin" (tegin), csak nőtt a pusztából,

szilaj volt és bátor, meg nem riasztotta semmi,

ma mégsem tudja már szinte senki,

hogy bár csak egyetlen ménesben,

de ÉL MÉG a vérvonal Pusztamérgesen…

 

Ló és Ember egykor egymásra utalva,

ha kellett a halálba együtt rohanva

vitték át az életet a "túlsó partra",..

hála az ősöknek és hála a lovaknak,    

ma a nemzet szabad és nemzetes vágtában

ember emberrel áll szemben, már hazátlan

is ölhetjük, nyilazhatjuk egymást bátran,

kicsiben - nagyban, váltott lovakkal

egészen a célig: a leges-legutolsó vérig,

- ha úgy tetszik, akár az "állatok"

Most lehet, most mindent szabad,- s ha kérdik

miért teszitek? Büszkén válaszoljatok :

mert voltak az equus-taki lovak, - most hála nékik!    

 

 

sor-s-versíró

 

elhatároztam egyszer megkérdem nyíltan

amit titokban már annyiszor kérdtem

nyílt választ nem kaptam mégsem

(- ám kérdém vala mindenkor szóban csupán

ragozó nyelvemen s hallám e választ ez csak sirám )

…ezért hát megkérdem újra e nyelven s írám:   

 

miért higgyem el hogy nincsen múltam

nincs se valós ősöm se apám se anyám

hogy mindig is csak egy senki voltam

hogy nekem nem volt nem lesz őshazám

és nem volt egy saját szavam

csak össze-vissza véstem róttam

képzeteim csak úgy összeloptam

mindent mindenhonnan szlávtól

töröktől finntől meg ugortól

hitem mesém imám dalom

valahol elfolyt a dunacsapból

nem volt soha dolgos kezem

sem énekem se történetem

csak bűnöm de az töméntelen

írni olvasni sosem tudtam

se harcolni se szeretni

se hazámig elkeveredni

kardot lovat is csak koldultam

szerelmet kincset folyton csak raboltam

futottam gyáván ha elért a vész

és szégyenemre volt a kelevész

 

amim van az is csak hitelből vagy kölcsön

a házam a hazám kegyelemből hitelezett börtön

sajátom csak koporsóm lesz s volt tán a bölcsőm…

 

…de mit tudnak ők rólam

kérdem miféle tudomány az

amelyik nem felel ha kérdem

ki vagyok ki voltam honnan jöttem

miért hogy mindig másokért haltam   

miféle tudomány igazolja most könnyen

miféle papírok hogy ez nem az én földem

hogy csak bevándoroltam szakadt ruhában

szolgáltam gyáván rongyosan piszkosan

tűz körül ugrálva hol a sámánnal

szóltam hol a sátánnak doboltam

semmit isten földjén soha nem alkottam

csak örökké a földön csúsztam  s eget nyaltam…

 

... nekik miért épp most higgyem el

hogy a legősibb szavam a migráns…

persze nincs és nem is volt múltam

szerintük migráns vagyok és az leszek holtan..

de amíg élek nem hihetem hogy nincsen

már se hazám se imám mert ha mást nem  

azt biztosan tudom nem mondhatja soha

egyetlen idegen imám se más nyelven író

hogy ez csak egy ragozó nyelven síró

migráns volt valami magyar sor-s-versíró…

 

 

Szakadtan…

 

szétfoszlott a subám

ki kell fordítani

elszakadt a ruhám

meg kéne foltozni

lyukas a harisnyám

meg kéne stoppolni

folt lett a szívemen

ki kellene mosni

kiszakadt egy darab

vissza kéne varrni

 

vissza kéne meg kéne…

 

meg kéne már szokni

ruha szív vagy zokni

nem divat megvarrni

nem szabad foltozni

ha tönkremegy bármi

legjobb csak kidobni

lesz helyette másik

mi tán el sem vásik

sose lesz már olyan

mint a régi másik …     

 https://www.youtube.com/watch?v=mAmIzZQ0uzM