Varsás Frigyes Édesapjának emlékére

Varsás Friges Édesapjának emlékére

Édesapád soraira
bukkantam az imént.
Sorra szedtem mindet, szépen,
nem siettem, s miként
elvesztem a könnyeim közt
jött egy ködös álom,
jó szavakkal elmondanám,
de csak a rosszakat találom.

Felsejlett egy régi érték,
"valami" megjelent egy képben.
Az ember szíve nem változik,
ma ugyan az mint régen.

Örök érték, de mielőtt
sorom elcsépelté válna,
más is volt még betűiben,
ettől kaptam szárnyra.

Mit gépektől, és orvosoktól
oly nagy hévvel várunk,
itt van pont az orrunk előtt,
csak saját utunkban állunk.

Megvalósult science-fiction,
túl mutat hét határon.
Tér és idő nem akadály!
Hogy van ez barátom?

Évszázadnyi különbségek
pillanattá válnak,
régi szívek dobbanási'
most újakén szállnak.

Szeretet és hiányérzet
mikben félelem is ölel,
ma épp úgy, mint réges-régen
vers sorokban jön el.

Azt a csodát újra élni
tudjuk. Ez a lényeg.
Embertől szól ember felé,
tudás és nem méreg.

Rosszakarat elenyészve
széthull a papírral,
néhány hét is megválasztja,
eltűnik satírral.

De a bölcs szó, szeretettel,
míg a lélek bírja,
gyógyszerként hat,
s ez lesz majd az örök élet írja.