Nicol_C.Davis blogja

A koporsó

 

Vígjáték?

 

Írta: Orosz Beáta

 

Előszó

 

Figyelem! Csak ki humorral rendelkező!

Mert lesz benne olyan ember,

Tudják… önmagára ismerő.

Bár a történet fikció, s a hősök sem léteznek,

És ez a sztori nem része az életnek.

De van még néhány ilyen ember,

S ez vigasztaló a léleknek.

 

Bár legnagyobb író

A mindennapi élet,

De ebben is lesz sírós,

És lesz olyan mi szép lesz.

 

Itthon megtörténhet bárkivel bármi!

Hőseink hogy jártak? Nem fogják kitalálni.

Józan, parasztész, az erőszak felett!

Csak így nyerhet a jó, s a gonosz mehet.

Távozzék! Innen a Kárpát Medencéből,

Ne itt lógassa lábát, csak mondjon csütörtököt!

Ne törölje száját, elég ökröt sütött!

Még a borunkba is beleköpött!

Élből!

S mi igyunk az így pancsolt léből?

 

Nem kell messze menni, sokat gyalogolni,

Majd’ minden város tud neveket sorolni,

Kire legyünk büszkék. Mit tettek nagyjaink?

Elég, ha annyit suttogok: C-vitamin.

 

De büszkeségünk nem csak tudósokból áll.

Vannak írók és színészek, bizony jutott pár.

Szóljon ez most őnekik a tisztelet jeléül

Kezdő, vagy szenior? Mind hallgassa végül.

 

Mert vannak a maiak, kikre büszkék vagyunk,

És ha jól figyelünk rájuk, élezik az agyunk.

Kik felrakták a lécet, s mi még leverni sem tudjuk.

Átrepülni aztán végképp nem is fogjuk.

 

Persze ilyenkor beszól a tipikus magyar.

De neki már sikerült! De neki ment ez, hamar!

Senki nem figyelte az országos felhívást?

Nincs DE! Na, erről szól az írás.

 

Senki sikerében nincs semmi titok bár,

Van néhány vezérszó, de ezt mindenki ismeri már.

Kemény munka, kitartás, nagyon sok hit,

És nem kevés bátorság.

Tudom egy valamit, még kihagytam:

Tehetség is kell, nem elég csak „lénni madzsjarnaak”.

 

Ne legyünk már restek megoldani bajunk!

Mert így, csak egymást tépve

Bizony kihullik a hajunk.

Mert, ha minket kár ér- elviseljük,

És bár a jó sors mindent helybe visz,

Azért még, dögöljön meg a szomszéd tehene is!

 

Hál’ Istennek vannak még fehér hollók nálunk,

Kik hirdetik az élet szép, de mi sehol nem találjuk.

Nélkülük az élet biz’ sivárabb lenne

Sőt művészek nélkül? Talán nem is menne.

 

Csupa jó szándékból írtam, tenger sok tisztelettel,

Amit önmagadból adhatsz, azt soha ne vedd el.

Teszem ezt én is, más nyomában járva

Nem sikert hajszolva, nem koszorút várva.

De remélve, hogy írásom célt ér majdan, egyszer,

S látni csak fáklyaláng, de tűzvész az nem kell.

 

Csupa jó szándékból írtam, tenger sok tisztelettel.

Remélem meg értik, és nem úgy teszik el,

Hogy jött valaki, és újra körmöt élez

Csak ő tudja mi a jó, s mik a bölcsességek.

 

Csúfolódik jobbra, csúfolódik balra,

Közben… Pedig… Csak…

Borsót hány a falra.

 

Van már ott elég borsó, én nem teszek rá többet,

És remélem derűsen, fogják olvasni e könyvet.

Hogy ki olvassa ezt? Az író kinek ajánl?

Mindenki, aki elhiszi rá:

Valami Magyarország vár.