Pásztortűz

Pásztortűz

 

A nappalt az éjszaka a földről letépte,

Magasan van az apró Hold képe,

S csillagokkal tűzdelt sötét ege alatt

Csak egyetlen, pásztortűz halvány fénye maradt.

 

Lángok karjaiból felszálló szikrák

Vegyülnek csillagok közé, olyan tiszták.

Ők együtt, így testvérek,

Mert mind így szülelett,

De mára, pusztán emlékek.

 

Szinte nem is létező fényük néz csupán

Több milliárdnyi fényév után

E Földre,

S hallgatja a szelíd pásztorsípot,

Mielőtt végleg összetörne.