Érzelemcseppek

Szürkés az ég, hallgat a táj,

hullik a hó, billen az ág,

surran az őz, szökell halkan,

amerre néz hópaplan van.

Csipkés fodrok csupasz fákon,

pár patanyom a tisztáson,

zöld fű illat - halvány emlék -

fagy lehelte a föld testét.

Tél szívében kristály ragyog,

megdermedt, picit haragos,

rajta palást, ezüst fátyol,

jeges tüskés, fényszilánkos.

2021. december 18.

Édesanyám imádkozik
Üdvözlégy-et, Miatyánk-ot,
rózsafüzért morzsolgatva
fohászt küld az ég urához.

A szobában ül csendesen,
behunyva tartja a szemét,
úgy szeretném átölelni,
megfogni jól mindkét kezét.

Messze jár most, azt gondolom
ellopta tőlem az Isten,
pár percig most csak az övé
az én drága földi kincsem.

2016. április 30.

Búcsúzunk, elmentél,
feladtad a küzdelmet,
nehéz volt megélned,
hogy fájdalmak gyötörnek.
 
Szabad vagy örökre,
a tested nem tart vissza,
a lelked ezentúl
az Istenre van bízva.
 
Köszönjük, hogy kaptál,
még egy jó, kerek évet,
küzdöttél, akartál,
s ez a pár hónap szép lett.
 
... ma ért véget.
2015. szeptember 16.

Nyugodj békében!
http://www.poet.hu/vers/131092

Megzakkanva, rám kattanva,
megijesztesz kiskomám,
eltelt már vagy tizenhét év,
az sem épp ma volt.. ( Nem ám! )
 
Rám írtál a facebookon,
hogy mi is van énvelem,
azóta jött tizenöt mail,
amiben üzengeted,
 
megbeszéltünk egy ebédet,
mikor is találkozunk,
nem értem, hogy miről van szó,
miről is ábrándozol.
 
Mintha tegnap lett volna csak,
amit emlegetsz nekem,
egyre bizonygatod most is,
hogy te nagy ember leszel.
 
Nem tudom, és nem akarom
megfogni a két kezed,
hiába is mondogatnám,
hogy az élet nem ilyen.
 
Nem érted, vagy nem akarod,
újra álmodba keversz,
zavart kicsit a személyed,
és ez engem megijeszt.

2015. február 3.

Vászonra festett érzelmek,
feszült hangon kérdezlek:
- Szeretsz-e még?
 
Nem tudom higgyem, vagy mégse?
Dobog a szívem érted.
- Érzed-e még?
 
Játszik velem a képzelet.
Fülembe súgja: Szeret!
- Hallom-e még?

2014. tavasz