Gabe blogja

Hát, igen is hatékony, elég ha folyamatos és egyenletesen az ingerküszöb fölé nő az ostobaság.. lassan az válik elfogadottá és követik is ..lelkesen.. :-)

A magyarázattal kezdem, nem szeretnék téves síneken szaladgálni...
Egy közgazdász elemezte, az infantilis rendszerváltást, ezt én mondom nem ő.. valaha lőn egy nem túl gazdag, de kiszámítható jövő, és lőn adósság is, de volt állami tulajdon, vagyis érték amire lehetett valamicske hitelt is felvenni, és volt egy nem túl jövedelmező mezőgazdaság, nem túl hatékony, mégis termelt valamit értéket.. de jött a nagy bűvész és csiribú-csiribá...
Levarázsolta rólunk még a nadrágot is.. ugyan van nadrágunk... de már nem a sajátunk.. de még rajtunk hagyják, mert hogy is nézne ki, egy meztelen szolga.. a zseb ugyan üres, de megvan a melós gatyánk... szép és ragyog rajta a céges felírat ... a zsebe már nem üres, abban vannak a szerszámok...
Beszélő szerszámok lettünk, ugyan van mit enni és van lízingelt szép ruhánk, de meddig engedik a citromfacsarók, mi lesz ha már nincs mit kicsavarni...
Leveszik elveszik a céges gatyát és lehet gondolkodni... milyen nyelven is mondták hogy...
-Viszlát!!!
Jó meztelen hazafelé veszed az irányt, majd csak akad valami amit magadra vehetsz.... de a feliratok is érdekesek út közben... idegenül hangzanak... már nincs is hova menni, hiszen volt is csiribú-csiribá... de, a kalapban mégis csak mi voltunk a nyulak... birkák nem lehettünk hiszen egy birka nem fér el egy kalapban... vagy mégis????

Persze mindenki magát írja le, ha ír.. kivétel ha már régen kilépett magából, vagy kiesett belőle...
Hogyan lehet ilyen, hát nem is túl bonyolult dolog, csak olyan környezet kell ahol a többiek is ilyenek, valami kizökkentette őket magukból...persze most hallom mindenki az lesz ami akar és olyanná válik amilyen lenni akar...de néha ez nem ilyen egyszerű.. néha a szelek és az erők sodornak..
-De akkor szökj el...- hallom az okos tanácsot...
Néha nem lehet elszökni sem, mert erős a fegyverek szava...

-Beleestél a múltadba ..
-Nem beleestem, csak bele nőttem, és még ma sem tudom mit kellett volna másként tennem... még ma sem...
Lassan kibogozom a történelem rám eső és érezhető részét, ez elválaszt a valóságtól... nem nekem ez a valóságom...
Olyan lettem én is... érzem a dolgokat, de érzem azt is mennyire törékeny az állandóság, ma még itt vagy.. de holnap már robog veled egy vonat valahová..
Csupán az a kérdés, akarod-e vagy sem... van-e rá jegyed...
Nekem valaki megváltott egy jegyet, nekem annyi lenne a dolgom hogy megtaláljam a 9 és feledik vágányt... :-)... bután hangzik lehet.. kérdések, ami nem szerepel a jegyemen, mikor és honnan is indul és az hogy hová is megy...
-Na, jó kis jegyed van!!! - hallom a válaszod
-Hát, ez az !!! - itt tartom a kezemben és nem tudom még ma sem mi is ez, szerencse vagy mi a szösz...

/// Magyarázat, ez egy öreg háborús veterán meséjének és életének a gondolata, én ezt szűrtem le abból amit mesélt, azt hogy az élete hogyan is alakult anélkül, hogy lett volna beleszólása a dolgokba, sodorták az események.. kb ennyi :-)

A mosolyt kőbe vésem, a könnyem homokba írom, a szélre bízom mind...
/ én/