Isteni Irónia: Shiva játéka

Te csak nevetsz;
Mert tisztán látod;
Szeretem, 
ahogyan játszod,
Lazán, Emberi életed, 
s hogy rabbá ölelt
lelkemet 
tartja örökké, 
a tenyered.

Bőrödről száradt vízcseppek 
nyoma frissül testeden
Ágyba bújsz megfáradva;
gondolataidból megpihenj.
hajad őrzi- a nap emléke
szíved,- mint könyv a polcra
félálom puhaságba letéve
kerülsz 'más dimenzióba'.
S álmaidból kiáradva
ébredsz, gyötrött emberien,
egy másik holnapra, 
egyforma- mindenki ilyen.
Kávé ízű energia
füstbe csavarod aurádat
reggeli szádnak mámora
Míg elszívod cigarettádat.
Lépteidben idősebbé lett
lassú perceiddel dobogsz
szíved koffeinjával ruhába
hogy otthagyd arcod előző éjjelét
valahol, a megpihent szobába.
sablon reggel tömege, 
a szürke ember fásult hajnala
szorosra húzd meg hajadat
s jöhet is, mint a mai nap- feladat.
az állandó körforgás
könnyű léptek, a sablon minta
-mint laza személyiségvonás
ravaszul-szürke körhinta...

Készen áll,- 
megéli napját-estig,
még tán' öregszik is,
miközben újból újra pihenteti ,
ma-holnapi testit....
Megtévesztő álarc,
a kérdés, hogy 'ki lehet Ő' 
Ember- mint válasz....
Gratulálok! -Hihető.

Én csak nevetek;
Tisztán Látlak,
Nem hiszek 
viccel fűtött Iróniádnak.
A hétköznapi "Halandó"
Csak...elhinni,
-nem vagyok hajlandó.

S Te csak nevetsz;
Mert tisztán látod;
Nem hiszem el 
az életed,
mégis rabbá öleli
lelked élettelenül,
a lelkemet,
s tartja örökké,
Isten szülte tenyered.