Na nem azért mondom

Most a mulatságra kellene belépő,
legyen csak kevés szó, de az szívet tépő,
hogy aki hallgatja, kicsordul a könnye,
mert ma lesz eljegyzés, nem pedig jövőre.

Na nem azért mondom, ne sírjon a lányka,
mert most Nagy Vármezőn nincs szebb virág nála,
akik erre járnak, emelik kalapjuk,
nosza, kezdődjön hát, ne soká halasszuk.

Itt van egy pár vándor, aki messziről jött,
lemondhatta volna, de végül jól döntött,
lesz itt minden, testvér, muri a javából,
remélem, mindenki részt kíván a táncból.

Mert mint értesültünk, esemény ez, mondom,
kilencven pár fokot fordít most a sorson,
mert ami volt eddig, ezután lesz másképp,
ha már így alakult, s közbeszólt a szándék.

S az esküvő után megegyeznek szépen,
ki lesz, ki mosogat immár jövő héten,
nem lehet kifogás, prüszkölés vagy nátha,
szemetet levinni, ezt meg ki csinálja?

Na de nem úgy van ám, ez itt csak a kezdet,
szétdobált ruhák közt ki rak nagyobb rendet,
leszek én, leszek én, mondja egy vagy másik,
és a pihenésre vajon ki pályázik?

Én sem szaporítom, sok beszéd szegénység,
hosszú volt az útja, megehült a vendég,
sürögjön a pincér, égjen a kemence,
nem is fűzőm tovább, ennyi fért a versbe.

Ha majd az alkohol megteszi hatását,
keresd a tükörben saját magad mását,
íme, itt egy pohár, nézzünk az aljára,
mulassunk reggelig, csípje meg a kánya.

Na de még egy percre álljon meg a mámor,
amíg el nem mondom, hogy mit üzent Sándor,
üdvözletét küldi a kedves vendégnek,
az Úr vezéreljen, Áginak s Endrének.

2022. május 25.