Állati világ 02. - Ármánykodók

MESÉLŐ

Kislánya fényképe „rá nevetett”,

S ő csak nézte, nézte…

Túltáplált pöffedt arcát a szeretet

Megszépítette szinte.

MACSKOSZ

Én bármit érted megteszek,

És édesanyádért is persze.

Oly sokat kaptam tőletek,

S csak önzőn vágtam zsebre.

Tudom, a játék és a nercbunda

Valójában egy garast sem ér.

A kincs, a lélek boldog sóhaja,

Amit felkap lágyan a szél.

MESÉLŐ

Nyílni kezdett az ajtó lassan,

Pedig nem kopogott senki.

Ha Mr Macskosz ettől bekattan,

A jövevénynek lehet annyi!

MR MACSKOSZ

Akadna a torkodon a tejfel!

MESÉLŐ

Rivallt rá a belépő macskára.

MR MACSKOSZ

Ha így rám törsz még egyszer,

Kikötlek egerek közé pórázra.

Ráadásul a homlokodra írom:

„Mindőtöknek szabad a préda!”

STRÉB

Bűnömet szánom és bánom,

De ugye ez csak egy rossz tréfa?

Mr MACSKOSZ

Á, az egész semmit sem érne,

Nem tudnak olvasni az egerek.

Bár nekünk előny a jövőre nézve,

Ha buták a dolgozó egyedek.

De halljam végre a jó hírt,

Amiért reám törted az ajtót.

STRÉB

Ez a hír haragot gyógyít,

Kitűzheted a győzelmi zászlót.

Tudtomra jutott biztos forrásból,

Bernát megcsalta a nejét.

A kutya lány a Fűzfa presszóból

Teljesen elvette az eszét.

MR MACSKOSZ

Ilyen hírtől szinte repülök!

Megzsarolhatom a koszos ebet.

Úgy táncol,ahogy fütyülök.

Bernát előttem hajt majd fejet.

STRÉB

És, ha bevallva mindent csendesen,

Az Igazak útjára voksol?

MR MACSKOSZ

Szerintem meghülyültél teljesen,

Vagy csak annak látszol?

A család van az első helyen,

Vagy ezentúl átöleli a legelőjét?

Dehogyis, az eladja nekem.

Nagy kutyából csinálunk törpét.

A tehenek tőlem függnek ezentúl,

Kezemben lesz mindnek az élete.

A tejüzemem csillaga aláhull?

Ível szép egyenesen felfele.

Kényszerbe hajtom a csordát,

Fél áron veszem tőlük csak a tejet.

S amelyik szítja a harag lángját,

Fűszálból egyetlen szálat sem ehet.

STRÉB

Főnök, mekkora szerencse,

Hogy nincs a környéken több legelő.

MR MACSKOSZ

Szerencse? Á, fejezd be.

Ha az állat ésszel él,úgy lesz nyerő.

MESÉLŐ

Stréb helyeselt vigyorogva,

Majd megigazította szemüvegét,

De valójában kicsit sajnálta

Azt a sok buta, lúser tehént.

Tán mégsem gonosz oly nagyon,

Mint amennyire hájas főnöke?

Gyakran korántsem oltalom

Az Igazság hófehér köntöse.