Bolgárfalvi Z Károly

A Dél-Alföldi Művészeti Kapocs Alapítvány pályázatot hirdetett Ars Poetica címmel.   József Attila ARS POETICA című versének első két sorával kellet kezdődnie a pályázatnak

Költő vagyok - mit érdekelne

engem a költészet maga

Én is írtam egy verset, amely ugyan nem nyert, de megörökítem a magam és az olvasók  számár.

Bolgárfalvi Z Károly:

Költői ars poetica, pályázatra.

„Költő vagyok – mit érdekelne

Engem a költészet maga?”

Ha nem állna másból, mint rímek

Verslábak szózuhataga.

Ha nem próbálna meg engem is

Oly alázatossá tenni,

Ha sors keze majdan eltaszít,

Merjek még embernek lenni.

Itt vagy te is, kedves olvasó

Cinkosom, barátom nekem,

Ki féltőn gondolatolvasó,

És megért anyanyelvemen.

Kinek nem szokatlan, ha írom,

Hogy felhő szűri a napot,

Tudja, nem akarom, hogy sírjon,

És megjátssza nekem a vakot.

Kötelesség még az is nekem,

Ha, oly gyarlóságot látok,

Mely zárva tartaná a szemet,

S úgy hatna rá, mint egy átok,

Arról nekem verset írni kell!

Még akkor is ha az bántó,

Gonosz szándékra felelni kell!

Feltárni mindent, mi ártó.

„Költő vagyok – mit érdekelne

Engem a költészet maga?”

Ha másból sem állna, mint rímek

Verslábak szózuhataga.

Voltál már bőrig ázva boldog?

Fiatal koromban igen gyakran voltam szerelmes. Képes voltam egy lányba már az első pillantásra beleszeretni. Természetesen volt olyan eset, amikor csak egyoldalúra sikeredett a szerelem, de volt olyan is jócskán, amikor viszonzásra talált. Emlékezetes maradt számomra egy eset, amikor a zuhogó eső hozott össze egy lánnyal és ettől nagyon boldog lettem. Örültem az esőnek, nem bántam, hogy bőrig ázom. Könnyűnek éreztem magam és hagytam, hogy az eső varázslatos illata, a csók íze borzongassa testem, lelkem. Akárcsak Gene Kelly-t az Ének az esőben című filmben.

Az élmény hatására íródott évekkel később az alábbi versem.

Arra a napra még emlékszem én is

Arra a napra még emlékszem én is,

izgalmas volt, mikor a csepergős esőben

sétáltunk végig, le egész a térig,

s a vizes ernyőnk védelme alatt

csókban forrtunk össze, a világ közben haladt

de a világ már nem érdekelt, azt se tudtuk hol van

az sem érdekelt már, lesz-e holnap

csak éreztük testünk enyhe remegését,

felhorgadt vágyunk élve temetését

és azt, hogy a válás mily hitvány szerzet, mert

meglopja éltünkből a sok drága percet,

mit nem tölthetünk együtt, s ez annyira fáj,

annyira éget, hogy kiszárad a száj,

kiszárad a gége, s már erőnk s kedvünk sincs

a kimondott szóra, hogy isten veled kedves,

majd találkozunk holnap,

de addig is hívjál, okvetlenül, érted?

Nem, inkább maradj még, csókolj vissza kérlek,

ó, adj még egy csókot, adj még egy ölelést,

még egy utolsót, százat, aztán már elég.

Arra a napra még emlékszem én is,

izgalmas ifjúság volt, csepergős esőben

sétálni végig, tavaszi esőben, le egész a térig

A vers a youtube-n az alábbi linken meghallgatható

https://youtu.be/jcGpccg3PlI

Elérhető vagyok a facebook-on is: https://www.facebook.com/versoldalaim/?fref=ts

A könyv vers gyűjtemény. Szintén a Publio Kiadónál jelent meg.


" A vers a lélek tükre, a költő tarka virága
Melyet neked nyújt át, remélem nem hiába"
Bolgárfalvi Z Károly

 A könyvbe beleolvasni az alábbi linken lehet.   http://publioboox.com/hu_HU/elmaradt-a-szep-osz
A könyv címadó verse: Bolgárfalvi Z Károly    Elmaradt a szép ősz

Elmaradt a szép ősz
Hetek óta esik
Novembert írunk
A tél közeledik


A természet kárhoztat
Hidegek az éjszakák
S az égen a felhők
Könnycseppként úsznak át


Tengerré vált a Tisza
Tör, zúz egészen
Irdatlan árhullámmal
mossa a vidéket


Futótűzként rohan
Vágtat zabolátlan
Az ónos szürke égen
Csak a köd szitálgat


Zúgó áradat
Ez ma a világ
Bármerre nézek
Minden rohan tovább

Hans Christian Andersen klasszikus meséjét mindenki ismeri. A kis hableány reménytelen szerelme és önfeláldozása sok-sok gyermek tiszta lelkét érintette már meg. Most a történet versbe foglalva tárul az olvasó elé.
A könyv az alábbi linken elérhető
http://publioboox.com/hu_HU/a-kis-hableany

Részlet a könyvből:

A partoktól távol, messze, nagyon messze

Vígan süt a nap és búzavirágkék a tenger

A felszín átlátszó, mint egy szép üveg

Mélye feneketlen, hatalmas mély üreg

Horgonykötél sohasem érne le odáig

Emberfia sem él ott, nem élne sokáig

Ott lakik a mélyben a tengernek népe

Sellők, halak, bálnák, mindből a szépe

Különös egy hely ám ez a birodalom

Nem ám csupa homok és csupa kőhalom

Fák, virágok benne kényest ringatóznak

összevissza nyújtózkodnak, hajladoznak

Ágaik közt suhannak, hancúroznak halak

Aprók, nagyok, szelídek, bohókásak, vadak

És ahol a tengerfenék a legmélyebb

Vízi király palotája ott van, ott székel

Piros korallból van annak minden fala

Csúcsívesre készült minden nagy ablaka

Átlátszó borostyánkővel üvegezték

Minden tetejét nagy kagylóhéjjal fedték

Amikor a kagylók csukódnak, nyitódnak

Legbelül a gyöngyszemek szépen csillognak

Bármelyik lehetne egy korona éke

Csillogón, tündöklőn a nap fényessége

Karácsonyra készült el a könyvem melynek arspoetikája így fogalmazható meg

Bolgárfalvi Z Károly

A csend falat emelt

A csend falat emelt ablakom alatt

Ettől izgalmas lett a tespedt város

Kinézek: látom sötét kontúrjait

Lomha barna árnyék andalog: charme-os

Lassú pillanatok káprázata játszik

Rémalakot ölthetnek a nyitott kapuk

Kitágult pupillák borzongással nézik,

Miként marják lelkük kíméletlen satuk

Már éjfél is elmúlt, fáradt a világ

Megáll az idő, úgy döntött, ma kivár

Alvó szelleme megfáradt óriás

Ajtók mögé zárt merengő látomás

Mely ha nem is önként, de magába fordul

Reggelig pihen, elidegenítve, zordul