ures_sorok

Hidd el kérlek Kedves...

Nincs senki, aki rajtad kívül szívemhez érhetne.

Nincs senki, hiába hiszed..

Csak te csalsz őszinte mosolyt a szemembe, 

És igaz boldogságot a szívembe.

Nem csókol mást a szám, 

Nem kérek vigaszt mástól

Szomorú éjszakán.

Csak Te vagy, leszel...

S majdan voltál.

Hidd el kérlek Kedves...

Nem hiába néztem

Szótlanul rád.

Hidd el kérlek Kedves...

Nem hiába fájt, amit mondtál.

Csak hozzád vagyok Hű,

S csak veled hűtlen...

Csak érted fáj a szívem.

2010. november 05

Szerettelek volna átkarolni,

Kicsit hozzád bújni.

Szerettem volna arcod simogatni,

Ajkadat megcsókolni.

Szerettem volna álmod őrizni,

S veled boldogságra lelni.

S, ahogyan felkelt a Nap...

Kinyitom a szemem,

S nézlek téged.

Nézem a szemed, a szád,

Nézem, ahogy lélegzel, 

Nézem, ahogy rám nézel.

De nem szólalok meg,

Csak nézlek szótlanul...

Bár örök valóság lenne ez a perc,

S nem csak a múlt.

Nézel rám, ahogyan még soha,

Nézel szótlanul, s talán vágyakozva.

Vágyakozva szerelmemre,

Vágyakozva egy Boldog Életre.

Bár Neked adhatnám,

Bár megadhatnám, mit szíved kíván..

Bár elmondhatnám, amire szívem vár.

Bár hallanád szívem sóhaját.

S csak nézlek szótlanul... 

Majd elfordítom fejem, hogy ne lásd szememben, 

Mit érzek a szívemben....

Egy nagy sóhaj, s majd újból mosolygok rád,

Hogy vidám legyen a reggeled,  s így emlékezz rám.

De nincsen búcsúcsók, 

Se ölelés...

Kacagok rád, hogy ne halld 

Szívem mély dobbanását.

Az utolsó percekben kacagunk,

hogy boldogok

Lennénk így is tudjuk.

Bár fáj... és éget...

Mégsem mondhatom el, amit érzek...

Nem mondhatom el neked 

Kedves!

2010.november 05

Ahogy a kezemet megfogta, 

Simogatta, s egy csókot leheltem rája

Azt kívántam bár soha ne lenne 

Vége a mának.

Ahogy az ujjait ujjaim közé fonta

Nem tudtam mit érez,

Csak reméltem, hogy többet,

Mint remélhetek.

Kiszáradt lelkem

Térdre borulna előtte,

Hogy elmondja, ha lehetne

Ajkát csókolná, s meghalna érte.

Szemed ragyogásában

Boldogságomra találtam...

Elmondanám mennyire vágytam,

De félek eltaszítana a vágyam.

Megcsókolnám ajkad,

S megszűnne a világ...

Szívem gyorsan verne, hisz 

Boldogság van benne.

Elmondanám mennyire vágyom Kedves,

De félek eltaszítanálak Téged.

Elmondanám mennyire vágyom Kedves,

De félek a szemem nem boldogságtól,

Hanem a könnytől lenne nedves.

Mert soha nem lehetek a tiéd úgy,

Ahogyan szívem szeretné,

Sohasem fogsz szeretni úgy,

Ahogyan szeretlek én.

S csak a fájdalom költözne lelkünkbe,

Mert szertefoszlana a boldogság,

Mit éreztünk egykor a szívünkben. 

2010.október 11.

Nézz csak le a földre,

Nézd min taposol,

Az a por a lábad alatt, ott...

Az az én álmom volt.

A lelkem és minden, amit szerettem, 

Amit szerettem benned.

Minden porszem jelentett valamit...

De lassan az ég dörög, és 

Eső hullik rá....

Pont úgy, mint azon az éjszakán.

És sár lesz belőlle, 

Majd megszárad..... és szétreped...

Hát taposd nyugodtan, hisz azt mondtad 

Nekem nincs lelkem...

Pedig volt, csak rejtegettem.......

Minden egyik pillanatról a másikra megváltozott..

Már nem ír, és nem kér,

Már nincs a vágy , s a szenvedély, 

Már nem akar, csak tudnám miért.

Már nem kérdez, és nem érdekli semmi,

Ha csak a nevemen szólít, már az is csak egy remény.

Remény arra, hogy kér, s majd kérlel,

Hogy a vágy újra éled, hogy a csókjával 

Újra éltet..

S mégis, mondd miért történik ez,

Miért dölt minden össze??

Miért akarom még mindig annyira,

Miért nem volt elég a fájdalom, 

S a csalódás, amit okozott????

Nagy levegő, mély lélegzet,

Elfeledni akarlak, elfeledlek téged!!

Elfeledem a mosolyod, a csókod,

Elfeledem a ritka bókod..

Elfeledem, ahogy nézel, 

Ahogyan mosolyogtál rám, 

Ahogy mindig csak egyet akartál, 

És azt is, amiért eltávolodtál!

2010. október 7