Váró szoba!

turzo•  2018. március 11. 15:03

Mikor?

p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }

Két szemem az égen, két lábam a földön, két kezem a zsebben. A homály sűrű maszlaggá válik, érzése az őrület határa, a valóság és képzelet mezsgyéje. Lassan kúszik ereimben az érzés, testem minden részét elérni igyekezve. Káprázatos világ, mely kioltja önmagát, félelem és ábránd, vágyakozó semmibe merengő látni való nélküli kép. A reggeli busz sietős tempóban halad, szürke élettelen táj marad az ablakon át, fásult emberek, reményben úszva várják, hogy jobb legyen. Az idő nem a barátjuk ám ezt nem tudják. Halogatva élnek, színtelen éveket. A párna gyűrve maradt reggel, az álom még ott liheg rajta védtelen. Szél kerekedik, mozdul a levegő, arcokat pirító kéz simogat és éget. Káprázat, vágy, álom, mi minden tartja rajtunk kezét, merre terel és mit hoz a lét amit magunknak tulajdonítunk de nincs hozzá közünk. A nap túl a ködfelhőn már érezteti szándékát, fényt adna ám a homályos felhő még takargatja. Kopár földút partján most sarjad valami zöld, még nem tudni mi lesz majd belőle, de kicsit olyan mint ha sietne nőni. Itt és ott madár hang és zaj, nem tudni miért keveredik. Valóság ábrándja testet akar ölteni és ezt teszi minden színben és hangban. Ami tart engedne is, amit hallok csendben van, és az érzékelés hatalmas és megdöbbentő hálója körbe fon. Egy gondolat vagy kevés vagy sok, ha sokkol nem kevés, de hol a fény? Látomások és kérdések, világ megváltás vagy … valami más? Nem tudom mit látok, kérdezem mit hallok, és megyek mint ha lenne cél, de lassan minden elenyész. A pipacs piros, azt mondják annak kell lennie, és mit nekem ha szép? Az erdő szép, ám mit sem számít, ha benne félsz. Keresem ami titok, de ha titok nyomára hogyan akadok? A busz még halad, zötyögős utakon tova a cél valahol még él. Vándor madarak jönnek, tisztul a kép ám ettől még nem lesz hitem, igaz nem is akarom, mert csak a tudás hasznos! A felhők elillantak de a tisztaság csak látszat, humoros természet, képeivel felébreszt. Vártam de nem használt, mentem de sehova sem értem, nem értem. Kábult sziporkázó lét, keresés és a vég. Most nem esik semmi, amikor eset éreztem, láttam száraz heget, gyógyuló részeket. Porszemek összekapaszkodva porfelhővé válnak, min múlik a nagyság?

x (x)

#ir-ext-ui { position: fixed; padding: 1px; z-index: 9999; display: none; font-family: Consolas, "Lucida Console", "Courier New", Courier, monospace; text-align: right; }

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom