takacsizabella blogja

Harmatos reggelen táncol első cigarettám első füstje az első szélfuvallattal. Kávés kanalam koppan a kopott kövön. Reggelek.

Eszembe jut a mosolyod, az őszinte szemed, ahogy a kormányon dobolsz vezetés közben, ahogy nevetsz mikor valami vicceset mondok. Lehet már nem tudok ezek nélkül élni...

Tüzes gondolatok borítják az elmém...Szerelmes lettem a gondolatba, hogy egyszer az enyém leszel.

Táncolni a sötét szobában Veled. Nem törődni semmivel, csak együtt lenni.
Nem számít, mennyire vesztem el szemeidben, mert köztünk nincs semmi.

Ez nem vers, csak tanítom beszélni a szorongásaimat.