Karcsi legény ( idill a falun )

KARCSI LEGÉNY
( idill a falun )
 ( Szűcs István)

” Éj-nap csak inni : többé nem terem
  széles e földön olyan kocsma vendég
  védjétek hát ti hárman kegyesen
  néhai Cotard mester szomjú lelkét ! „
  ( Villon )

Karcsi legény sosem tiszta
Istenátka, rossz borissza
Alighogy a hajnal dereng
Már a kocsma előtt kereng

Nem illik rá derék jelző
Nyitáskor csak ő az első
Nincs érdeme semmi másban
Mértéktelen nagyivásban

Kevés pénzét előveszi
És a fröccsét követeli
Amikorra öt-hat benn van
Nincs erő a lábaiban

Tántorogva ott óbégat
Hogy még egyet mér’ nem hoznak
Végül aztán, hogy kidobják
Megindul haza négykézláb

Kapu előtt nagy-vidáman
Kifekszik a virágágyban
Szétfeszül a vidámságtól
És valami furcsát gajdol

- Nahát Karcsi – szólott Terka-
- Jól beseggeltél ma újra !
- Fene beléd – szól mérgesen
- Állni sem tudsz egyenesen !

- Hogy az Isten mért ilyet ad ?
- Kitörhetnéd már a nyakad !
- Kezdelek én nagyon unni,
- De jó volna szabadulni !

Karcsi meg csak hallgat nagyon.
Mondja csak az asszony. Hagyom.
Nyaka köré fonja karját,
Lehányja az asszonykáját.
  ( 2009-04-29)