A gondolat szabadsága 1

sz_zsoka•  2020. január 19. 12:48  •  olvasva: 41

Ez egyszerűen leírhatatlanul fantasztikus érzés, igazából mindezt csak az értheti meg igazán, aki maga is rendelkezik ezzel a képességgel!

Verseket már 9 éves korom óta írok, amikor először találkoztam azzal az érzéssel, amely úgy gondolom minden ember számára a legfontosabb és véleményem szerint ez az élet legszebb ajándéka!

Ez pedig nem más, mint az őszinte önzetlen barátság.

Évekkel később írtam is erről egy verset ami a következőképpen hangzik:

 

Az élet legszebb ajándéka

 

Az élet legszebb ajándéka,

mely manapság nagyon ritka,

találni egy igaz barátot,

kinek lelked kitárhatod.

Elmondhatod szíved titkát,

minek örülsz, s mi az mi fáj.

Veled örül, mindig segít,

ha kell magányodon enyhít.

Veled van ő mindig ne félj,

Csak bízz benne, Higgy és Remélj!

 

 

A kapcsolatok fontossága

 

Nekünk sérülteknek különös fontossággal bírnak a különböző emberi kapcsolatok!

Legyen szó akár:

- A családdal való kapcsolatról

- Barátságról

- Szerelemről

Mindegyik esetében két dolog igazán a legfontosabb:

- Kölcsönös bizalom

- Őszinteség

A családdal való kapcsolatról és a barátság fontosságáról már tettem említést, a szerelemről azonban még nem.

Véleményem szerint a sérült emberek is ugyanúgy vágyik a szerelemre és az ennek kapcsán a testi kapcsolatra is, hiszen állapottól függetlenül a hormonjaik és vágyaik a társ után éppen úgy léteznek, mint bárki másnak!

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy irreális vágyként kezelik ezt a dolgot, ami úgy gondolom egyáltalán nem helyes hozzáállás a környezet és elsősorban a család részéről!

Szerintem  a családnak szükséges biztosítani a sérült ember számára az ismerkedés lehetőségét, annak érdekében, hogy megtalálhassa azt akivel boldog lehet!

Természetesen ez magában hordozza a nagy csalódás lehetőségét, ami az ilyen embereknél jóval gyakoribb alapvetően ragaszkodásuk és szeretetük túlzott kimutatásának köszönhetően, ami sokak számára zavaró

Emiatt azonban nem szabad elítélnünk őket, hiszen mint már korábban említettem az ő esetükben mindenfajta érzelem fokozottabb!

Igyekezzünk ilyen esetekben megértéssel viszonyulni hozzájuk és segítsük őket abban, hogy képesek legyenek megtalálni az arany középutat!

Ennek érdekében fontos, hogy mindkét fél feltétlen bizalommal őszinteséggel viszonyuljon egymáshoz, és ne legyenek köztük tabu témák!

Amikor a csalódás bekövetkezik a családnak jelentős szerepe van ennek feldolgozásában!

Nagy jelentősége van ilyenkor, hogy őszinte megértéssel forduljanak ilyenkor felé és szeretettel, kedves szavakkal vigasztalják őt!

Engedni kell, hogy kisírhassa bánatát, mert csak így könnyebbülhet meg igazán a lelke!

Ezzel elkerülhető lelki kiborulása és befelé fordulása melynek jelentős  szerepe van a depressziós tünetek kialakulásában melynek végén már elkerülhetetlen az orvosi segítség!

Ez az orvosi segítség azonban csak akkor érheti el a kívánt célt, ha:

- Orvos és páciense között teljes a bizalom

- A páciens teljes mértékben együttműködik

- Őszinte

- Hisz a gyógyulásban

- A család együttműködő magatartását tanúsít a kezelés során

Esetemben sok orvosi kezelésre került már sor de a fent említett összes feltétel a legutóbbi esetben teljesült igazán, melyről az Egy fájdalmas beszélgetés című fejezetben már részletesen beszámoltam!

 

 

A munka fontossága

 

Feltétlenül fontosnak tartom megemlíteni még a sérült emberek életében a munka fontosságát, hiszen ez által még inkább teljes életet élhetnek, és hasznos tagjaivá válhatnak az társadalomnak!

Úgy vélem minden olyan sorstársam számára akiknek állapota ezt lehetővé teszi képességeihez mérten munkát biztosítsanak, ezzel elősegítve önértékelésük javítását és önbizalmuk növelését!

Az ilyen emberek számára fontos, hogy elmondhassa:

- Ezt a saját fizetésemből vettem.

- Egy közösséghez tartozom

- Elismerik munkámat

- Ne érezzem unaloműzésnek a munkámat

- Sikerüljön a munkahelyemre teljes mértékben beilleszkednem

- Jó legyen a kapcsolatom a munkatársaimmal

- Önmagamért fogadjanak el

- Ne érjenek sorozatos megaláztatások azzal, hogy kétségbe vonják szakértelmemet

Ezen feltételek teljesüléséhez nagyban hozzájárul a munkáltató hozzáállása!

Személy szerint voltak ezzel kapcsolatban jó és rossz tapasztalataim is, melyeket megosztok kedves olvasóimmal!

 

 

Első munkahelyem

 

Nyolcadikos koromban eljött az idő mikor döntenem kellett hol tanuljak tovább és később mivel foglalkozzam!

Ez állapotomból adódóan kevesebb választási lehetőségem volt, mint egészséges társaimnak!

Végül is Budapesten a Mozgássérültek Állami Intézetében elvégeztem egy 10 hónapos szakmunkás képző tanfolyamot, ami szőnyegszövő és javító szakmát adott a kezembe!

Annak ellenére, hogy bizonyos dolgok elsajátítása nehézséget okozott és a kollégiumba való beilleszkedés sem ment könnyen, családom odaadó segítsége bíztatása mellett, sikerült túljutnom a nehézségeken és közepes eredménnyel végeztem el a tanfolyamot és ezzel egy időben az iskola munkát is biztosított számomra bedolgozóként ahol 12 éven át a cég megszűnéséig alkalmaztak is!

A cég megszűnése érzékenyen érintett, mert szerettem azt a munkát!

Sok szóbeli elismerést kaptam, amire büszke is voltam!

Azokat az éveket soha nem felejtem el!

 

Az új hely

 

Miután megszűnt bedolgozói munkahelyem eléggé elkeseredtem, de aztán elkezdtem új munkát keresni, mert semmiképpen sem akartam tétlenül ülni!

Először találtam egy hirdetést számítógépes munkakörre, de nem vettek fel!

Ezután otthon végezhető munkát szerettem volna két cégnek is beadtam a jelentkezést, de egyikre nem reagáltak semmit a másik pedig nem érte volna meg anyagilag!

Ekkora már nagyon elkeseredtem, de tovább kerestem.

Végül aztán rátaláltam arra a helyre ahol jelenleg is dolgozom!

Ez a hely sok mindenben különbözik előző munkahelyemtől csak a munkaköröm maradt változatlan!

- Oda mindennap bejárok

- Kötött a munkaidőm

- A munkatársaim mind idősebbek nálam

- Mindennaposak a viták a munkatársak között

- Hiányolom az összetartása

- A főnök hozzáállását is furcsállom a dolgokhoz

Ezen okok miatt mind a mai napig nem sikerült igazán beilleszkednem az új helyen és egyáltalán nem szeretek köztük lenni!

Az első adandó alkalommal szívesen változtatnék, mert az ottani légkör eléggé megvisel idegileg és borzasztóan fárasztó számomra fizikailag is!

A változtatásra semmi esélyt nem látok, így hát maradok!

Ahogy mondani szokták:

Ez van, ezt kell szeretni és a muszáj az nagy úr!

Azóta már kétszer váltottam munkahelyet.

Ahol jelenleg dolgozom, jól érzem magam és több barátot is szereztem.

 

Utószó

 

Írásommal szerettem volna rávilágítani a sérült emberek problémáira az élet minden területén!

Abban a reményben, hogy környezetük elgondolkozik az olvasottakon és ez által jobban megértik, elfogadják, segítik, megszabadulnak előítéleteiktől és nem néznek többé úgy sérült embertársaikra, mint egy csodabogárra!

Köszönöm családomnak, hogy mindig mellettem álltak és kitartottak, szeretek, még akkor is ha megbántottam, kegyetlen dolgokat vágtak a fejükhöz, szörnyű lelki fájdalmat okozva számukra!

Mára már belátom tévedtem velük kapcsolatban, hiszen ők mindvégig csak jót akartak és akarnak, mert szeretnek, bármi rosszat is tegyek!

Örökké hálás leszek nekik azért amit értem tettek! 

Szeretnék tőlük bocsánatot kérni minden bánatért, fájdalomért, amit számukra okoztam és már százszor megbántam, mert nagyon szeretem őket!

Szakács Zsóka

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom