Sorsvesztő

Megint végigsírok egy éjszakát?
Legyél itt, velem éjszakázz!
Mondd, hogy itt leszel,
és hogy tényleg nem mész el.

Nélküled puffan minden,
mi földre hull, s fáj
a muszáj ébredés,
a keserű valóság.

Süvít a semmi,
a halk szavú csend,
vergődök nélküled,
a mélyben, odalent.

Valami zeng, rikkan
a halál, oltja véremet,
törli izzadó orcámat, számat,
fogja szorosan kezeimet.

Szétreped a fal-bőröm,
halálangyalok zengenek
fülembe visítva
utolsó, keserű éneket.

Álarcba bújtatja magát
a gyilkolni kész fegyver,
hízeleg, hozzám bújik,
majd felfal és elnyel.

Nélküled minden csak halál,
szerelem veled, ha rám talál,
akkor izzok talpig vágyban,
te vagy, kire mindeddig vártam!

2014.01.22.

Hogyan lehet rosszul élni?
Nélküled a hiányodtól félni,
és teljesen, mélyen elégni,
a pokol fenekéről felnézni.

Hogyan lehet örökkön remélni?
A halál szemébe közelről nézni,
pengéi táncát nyakamon érezni,
magamból mindent kivérezni.

Hogyan lehet a végtelenbe megérkezni?
Ajkaid magasságába újra felérni,
egy életet holtan "leélni",
magamat belülről, hiányodban széttépni.

Hogyan lehet ez nélküled?
Mikor nem működhet semmi, csak veled,
mikor elfogy a lélegzet, az ékezet
betűimről, és nélküled élni sem merek,

így nem lehet?

2014.01.22.

Légy kanóc, én vagyok a dinamit,
égj belém, hatolj a húsomig!
Robbanjunk együtt, ha csendes minden,
ahogy a szoknyád az őszi szélben libben.

2014.01.20.

Én gyengébb vagyok nálatok,
fájdalmamban hörgök, mint vadállatok.
Megcsonkított, őszinte lelkemet,
felöltözted? Kell-e még neked?

Térdeim csendben összekoccannak,
reszketek, de nem én moccanok,
engem az élet itt félúton
megtalált, majd hirtelen elhagyott.

Vannak-e benned még belőlem
kicsi lelkedben kellemes nyomok?
Jön a vakság, nem láthatok,
sötét erdőkben botorkálok.

Szétfeslett remény,
még megvarrható?
Add a kezed,
légy te nekem a mindenható!

2014.01.19.

Bújj hozzám a sötétben,
haljunk meg az esti fényben.
Csókolj úgy, mintha lélegeznél,
hadd legyek közel a szívednél!

Utazzunk együtt a mindenbe,
mosolyod legyek, könnyed ne!
Engedd le a mennyeket,
megmutatom, a szívem hogy szeret!

Legyek táplálék neked,
karjaidban az életvivő erek!
Nem tudtam, hogy így szerethetek,
hagyd, hogy egyedüli élted legyek!

2014.01.18., Budapest