ön-arc-kép-csarnok

sonyo•  2018. szeptember 15. 20:20

KÉK_BALATON_2018

 

Múlt szombaton kezdődött a nyár, bár nem csökött időmértékek szerint, szemembe sós lazur lapult: Itt vagyok megint.
Végiggyalogolt testemen az út, fejemtől a lábujjamig, a cipőmbe izzó kavicsokat lopott. Megfogott.
Te gyönyörű vadon, ős erő, ahogy már kezdetektől szenvedi a férfi, hatalmával visszaél Ő, a nő. .
Tűzével jelet vésett homlokomra, otromba jelen, izzó lávafolyamot lüktetett az ütőerem.
Hűséges szajha. Bolond rokon. Miért szeretlek, ha nincs is rá okom?
Zeusz, Neptun, Tór, vagy ki tudja ki és hol, vagy hányan, lángok villantak egymásra várva, nappalt festve az éjszakába.
Szél támadt. Észrevétlen. A semmiből erő fakadt ...
És megtörtént. Mint az ébredés. (Halál árnyából életre kelni.) Frissítőt kínált fel az ég, hogy erőm legyen újra menni. Ahogy volt tűz, úgy bőven jutott égi áldás; fás, bokros, nedvesen vacogó árnyak az erdő szélén álltak, és vártak.
Magába nyelt a víz, aztán kiköpött az út szélére lökött, denevér csapott le a hátam mögött...
Valahol messze hullámzó rajok, félek, itt lent, egyedül vagyok.

sonyo•  2018. szeptember 15. 19:39

AZ AZ EGY

 

Fiaim szerint mesébe illő tévképzetem, ha akarod, elmesélhetem.
A minap bukkantam rá. A reptér teraszán ült, gépére várt. Tekintete égig ért, átnyúlt piszkos esőfelhők felett. Ült és evett.
Nem mondhatnám, hogy meglepett, vártam őt már, mint nyolc éves gyerek. És azóta is róla álmodom, hogy végre két kezét fogom. De nem jött, így beértem mással is.
Tépődtem, mit tegyek? Lehet, nem rendelt számunkra senkit se az Ég, csak naiv kényszerképzetem láttatja velem?
Mit tegyek? Ha maradok, vagy ha elmegyek...
Elinalt a perc. Megyek. Már csak az emléke ragyog. Egyedül vagyok.
Már nem látok át földünk mocskain, már nem látok túl halandók, és égi istenek trónusán. 
Mint a griff tollait, lebontja az élet életem, hogy végül hamvam, szürke falfirkaként bötűzze neved:
Sosemvolt, és Sosemleszel.

sonyo•  2011. július 21. 07:52

HÉTKÖZNAPI ISTENEK

Teremtek. Embert.
Életet adok.
Irigyek rám, bukott csillagok
akarták, de az is elbukott…
Csontot formálok, csontra szalagot
masnim szorít sudár alkatot
húsodra feszül a bőr-kabát
rád adom
két kezed, két jóbarát.
Isten vagyok.
Nem. Ember.
Nem ember, talán egy álom
valaki álmodott egy nyáron
apránként álmodott
csontokat
csontokra húst, kedves arcomat
üres számba hangokat...

Talán Borges álmodott
a herceg:
Inga ő, a pallós maga
Don Quijote otthona
az alefba tekintő bölcs guru
kezedben villog a háború.
De nem.
Nem párbajhős álmodott
csak a szoc-nyomor
életre nyomott.
GANZ melós vagyok
ki vagonnyomot
hagyok
ha teremtek is
csak álmodok.  

sonyo•  2011. április 27. 19:43

SÍROMRA

Minden hegytetőn
Nyárnak hevében
Szellő se bujkál
Alvó levélben...

Füttyös zenészek
Némán henyélnek
Siketté lettem
Élet-zenének...

sonyo•  2011. március 25. 15:54

FEJFÁDRA

(Radnóti Miklósnak)

Együtt botladoztunk
Mint sok-sok messiás
Engem hit ítélt el
Téged a származás.

Kényszerű utunkat
Magányosan járjuk
Hiába vár Fanni
A mentsvárt, nem találjuk.

Bár „Az egész század”
Már „…vad csomókban áll”
Felettünk is zúg még
„A fertelmes halál.”

Te már alszol mélyen
Álmodjál szépeket
Én még végigküzdöm
E halálos életet.