Falánk bárány

Hófehér kis gyapjúgombóc,
ici-pici patácskák,
paták alatt szalmapokróc,
odatette anyácskád.

- Odatettem, hogy ne fázz meg,
kicsi bari csemete.
S kedvencedet főztem, edd meg,
kelkáposzta-csemege!

- Bari Brigi, ne légy falánk!
Ennyit enni nem szabad.
Majdnem üres már a fatál,
elrontod a hasadat.

- Bari Brigi, nem fogadsz szót?
Megetted az egészet.
Meg ne halljak semmi jaj-szót!
Nem adok ma desszertet.

Nem ehetsz ma répatortát -
mondja szépen anyuka.
- Bújj az ágyba! Jó éjszakát!
Aludj mostmár, Barika!

Szalmaágyban forgolódik,
hasát fogja Barika.
- Igazad volt, drága mami,
sok volt ez a vacsora.

- Látod, kicsi buta lányom,
hallgatnod kell a szóra.
Jót akarok minden áron,
tanítgatlak a jóra.

- Szót fogadok, édesanyám,
vigyázok a hasamra -
mondogatja a kisbárány,
s így szenderül álomba.

Bari mama arcán mosoly,
eszébe jut kiskora:
neki is volt bizony komoly,
has fájós vacsorája.

Betakarja Bari Brigit,
megpuszilja homlokát,
fájó hasán végigsimít,
így kíván jó éjszakát.