Joó Réka

rekaajoo99•  2016. november 4. 14:18

A szomszéd fiú

Játszottunk a homokban, erdőben, kertben, játszottunk házban, udvaron, medencében.
Együtt... Együtt voltunk, együtt éltünk, mint gyermekek,
Egymást támogattuk, védelmeztük, együtt cseperedtünk,
Barátok voltunk, ártatlanok. Csak egyben vétkeztünk:
Felnőttünk. Felnőttünk, egymásba szerettünk.
Szerettünk... Változtunk... Gyűlölünk...




rekaajoo99•  2016. november 3. 15:07

Sírni, sírni

Megáll a világ, csak te létezel, egyedül. Elszorul a levegő, kapkodsz, de sehol sem jön. Érzed, ahogyan a a szemed elhomályosodik, már semmit sem látsz.
Az orrod folyik, érzéketlenül.
Remegés fog el, amit irányítani már nem lehet.
LEGÖRDÜL AZ ELSŐ KÖNNYCSEPP!


Fáj, csak fáj, mást nem is érzel, csakis a nagy Fájdalmat. Az emlékek felröppennek a fejedben. Nem látod a körülötted lévő világot, csak a saját gondolataid testesülnek meg előtted.


Fáj igaz? A remegés nem szűnik, kapkodsz levegő után, nehogy megfulladj. 
Megkapaszkodsz a legközelebbi tárgyba, amely támaszt nyújthat. A másik kezed a szívedre helyezed, félsz, hogy átvágja a mellkasod, annyira dörömböl.
LEGÖRDÖL A MÁSODIK KÖNNYCSEPP!


Látod a fájdalmat, már nem csak érzed. A kín hatalmas, áttör téged. Elhesegetnéd, de nem tudod! Ott van előtted, a legbensőbb éneded tépázza szét teljesen! 


Már le is térdepelsz, a lábad nem bírja a súlyod. Ráülsz a sarkadra, a fejed lehorgasztod, de ez csak rosszabb lehet, a levegő még jobban elszorul, s ekkor
LEGÖRDÜL A HARMADIK KÖNNYCSEPP!


A testetöltött Fájdalmad elért téged, véget ért a játszma. Eléd lép, s kezével az álladhoz ér, felemeli a fejed. Mélyen a szemedbe néz, s azt mondja: ENNÉL CSAK ROSSZABB LESZ! 
Másik kezét a mellkasodba nyomja átszakítva a bőröd, húsod, bordáidat, mígnem eléri a szíved, melyet megragad mocskos kezével, s egy hirtelen mozdulattal kiszakítja helyéről!


A szemed kidülled, a levegő már végképp távolinak tűnik, az emléke létezik immár csak, de az sem hiányzik, mintha sohasem lett volna!
Szeméből süt a kénköves pokol fekete kínja, te csak ezt érzed, semmi mást. 
Végül nevetve átölel a Fájdalom, összekuporodtok a földön, s míg Ő él, van, nem távozik soha, neked TOVÁBB GÖRDÜLNEK A KÖNNYCSEPPEK!