Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ölelve egymás szívéig nem jutottunk
karolyfi• 2017. április 25. 01:15
Elfutottunk
Villám fénye villanna, mi záporral jő.
Homályba tenné, hogy néztem én, és nézett ő.
Vihar moshatná emlékét, hogy együtt voltunk,
S ölelve egymás szívéig nem jutottunk.
Vízfüggöny takargatná, hogy elfutottunk,
Hogy hitetlenségünk tavába belebújtunk.
Csak egy nagy égiháború lenne erre jó,
De most odakünn, lassan csendben hull a hó.
Ó, hányszor megírtam már a hiányt,
vágyat, szerelmet,
lelki talányt,
bölcseletet,
bús lemondást,
búcsúkat, könnyeket ,
de a szavak nem vittek
közelebb.
Most a csendnek adom át a szót,
szóljon szebbet, mondjon jobb valót.
karolyfi2017. április 25. 19:33
Köszönöm, hogy itt voltatok, fiókban találtam, és először fordul elő velem, hogy nem emlékszem mikor írtam. :)
Törölt tag2017. április 25. 19:12
Törölt hozzászólás.
Rozella2017. április 25. 12:40
Így van ez, az ölelés nem garancia... Nagyon szép a második versed!
skary2017. április 25. 04:59
aha a csönd hangjai azok szépek
rózsaszínek s hupikékek
és olyan álomba ringat el
mint amit csak a zanyatej.. :)