Paladin blogja

1

Jéghideg ágy lapul
a csendhomályos szobában:
s te már benne fekszel
hívogatón – és ruhátlan...

Árnyakat rajzol lepedőnkre
a hold ezüst fénysugára,
s én megközelítem törékeny
tested végre valahára...

A csönd szürke hangját
sóhajod töri meg halkan,
s e két ifjú szívből
suttogva ébred egy dallam...

2

Szendergő párnádról patakként folyik le hajad,
fehér mosolyod elvarázsol, magával ragad...
Ragyogó szemeid felcsillannak a homályban,
míg én türelmetlen fekszem a perzselő vágyban...

Félénk ujjaim lassan érnek hozzád,
s végigkúsznak tested lankás tájain,
míg szelíd glissandókat* zongoráznak
felizgatott sejtjeidnek százain...

Mint kertet a harmat: gyöngéden
karjaimba fonlak,
s ajkaink a vágy örök tüzén
forrón összeforrnak...

3

Minden, mi eddig szunnyadt,
most lángra lobban,
egymásért égünk egyre
jobban és jobban...
Lüktetnek az erek,
szívünk együtt dobban,
lelkedbe lelkem
hangtalan belecsobban -
mint mikor méh lel rá
a legszebb virágra,
vagy kóbor csillag
tündöklő holdvilágra,
úgy egyesül a
különálló egy-egy rész:
végre ötvöződnek,
s teljes lesz az egész...

4

Magába húz a vágy,
mint kavargó örvény,
s én kikötődbe érek
testednek öblén;
Izzó sejtjeinket
hűti a verejték:
egyszerre vagy tüzes
vihar és menedék!
Mennyei manna
minden csókod,
Szeress még –
csak ez a dolgod!
Öntsön el minket
a vad románc:
s tépve szakadjon
minden lánc!...
A lepedőt sziklaként
szorítja markod,
lélegzeted fogaiddal
visszatartod...
Rózsák édes illatát
ontja szét az ágy:
elsöprő zuhatagként
áraszt el a vágy,
Most minden ideg
feszülve pattan...
s merevre dermed
a rideg paplan –
fáradt, boldog sóhaj
tör fel mélyről,
végleg búcsúzván
e csodás éjtől...

5

Ahogy csillapodnak a hullámok,
s elszunnyadnak a tomboló lángok:
te az ágyon nyújtózva elernyedsz,
mosollyal arcodon elszenderedsz,
s elhajózol álmodnak tengerén,
míg tested ábrándozva nézem én...

S míg eljutsz csodálatos tájakra,
egy fehér jázmint tűzök hajadba.
Lágyan húzom ujjam homlokodon,
mint nyári zefír jár a dombokon...

6

A kerti fa hajlong most kint,
s tucat virág ezüstport hint;
Szellő szökik az ablakon át,
s a függöny lengi be a szobát...

Hallgatnak a percek idelenn,
csillagok bámulnak édesen...
Itt van minden, mi kell, egy helyen:
Csak te meg én... és a szerelem.

*glissando [ejtsd: glisszandó] - Két egymástól bizonyos távolságra lévő hang közötti csúszás.

Nagymaros, 2011. október 6. - december 28.