Eltátott szemek, lehunyt száj

Úgy eredt el az eső, mint mikor
egy ragtapaszt húznak le a bőrről. 
Átizzadt lepedő most a város. 
Elképzelek dolgokat, például 
ahogyan épp nem nekem vetkőzöl. 
Pizsamás a fény. Minden fal álmos. 


*


Önmagam vagyok - ez a változás: 
konkrétumok, miket itt hagy neked. 
Rajzokba, ha lelket fordít a szín. 
Egy forgóajtóban játszó kislány,
vagy akár pirosló, csillagmeleg
kéznyomok az idő combizmain.


*


Mint a fotelre ledobált szennyes
vagyunk egymásnak hajítva néha. 
Várom, hogy összeakadjon egy gomb. 
Galacsinokat dobál az árnyék - 
a jelened hajlítgat a néma 
szobán, hogy a léted is belevond. 


*


Figyelj: szeretlek. Akárki is vagy. 
A csend gyulladás, a csók szájsebész. 
Az ölelkezés egy halkan súgott, 
szemből kiértett félmondatnyi harc. 
És most könnyű minden, csak az nehéz,
hogy nem érzem magamon a súlyod.