Most fájj!

Most fájj, mert már semmi nem érdekel, most!

A sebeken seb fakad, a néma hang bent marad,
Nincs többé szín a Földön.


Le is pottyanhatnak az égről a madarak,
Nem számít,
Ha a vágyat már nem zengi át az akarat.


A fákat is kicsavarhatja haraggal a szél,
Bánom is én!
Hisz te is csak egyszer’ szerettél,


Gyenge alak párna alatt, kigomboltan
Büszke de szürke 
Olyan lettem, pedig  nem olyan voltam.


Édes emlékeknek tükörképet vetni
Futnak a tócsák a talpam alá,
És fodrozva kérdik: -ennyi?


Hát ennyi, mint egy utca, vagy egy város,
Szomorú villanyoszlopok sora,
Ami kacagó terekkel határos?


Merre tartsak, hol az otthonom?
Nézem az ereket a sárban,
Mind előre mutat valahova távol.


Én mégis egy másik irányba érek
Humuszt tanulok szórni ruhámra,
Talán már sokáig nem élek..