Kritikus állapot

Reggeli /verzió

„játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész”,
siratni való, hogy félig még horkolok,
mégis szűkölnek bennem a hormonok.

Fogalmam sincs, hol vagyok….

Előttem törött üveg rét, pizzásdoboz dombok. 
Vállamon keskeny nyálpatak, és kócos vörös lombok.
Felkelnék…de nem mozdul a bal karom…
Lehet, stroke? Vagy a negyedik alkalom
a héten, hogy egy idegen nővel ébredek.
Felkelt ő is…arcán piros folt…remélem csak érbeteg.
Kezem alatt érzek pár reszkető bordát.
Meztelen a válla, meztelen a melle,
és nesztelen a keze, miközben teszi a dolgát.
Úgy siet, mintha nem is reggel lenne.
Fogalmam sincs, hol vagyok,
de már félig benne.
A kisszekrényen zsebkendő és egy bontatlan koton.
Fogalmam sincs, hol vagyok,
de talán végre otthon.

A szemem mögött lakik. 
Biztonsági lánccal és vastag hevederrel 
zárja magát a pupillámba. 
Szigszalaggal foltozott, repedt 
és csöpögő látóidegek hálózzák be az életét. 
Szemeim bedobott ablakán soha nem húzza fel a redőnyöket. 
Megpróbálja kizárni a fényt, a sötétet, 
és a vastagon megvajazott abonett látványát. 
Úgy tesz, mintha nem érdekelné semmi a külvilágból, 
vagy az életemből. Pamutgombolyagokat csavar 
kötőtűkkel képzeletbeli macskák köré, 
és néha éjszakánként vonyít, 
minden különösebb megfontolás nélkül. 
Csak a hangok idegesítik. Azokat nem tudja kirekeszteni. 
Így, mikor orgazmus közelében vagy, és ajkad csillogó ráncain 
kiserkennek a szokásos, vontatott sikkantások, 
(amiket, megjegyzem, én igen vonzónak tartok) 
ő nem tud másra gondolni, csak egy ellő tevére, 
amiben bennragadt a borjú feje. 
Ekkor őrült düh önti el, kopog, dörömböl, majd 
körmeit a falba mélyesztve feltépi a retinámat.     
A szememből ilyenkor az ő megvetése és undora kúszik szét 
a meztelen testeden mielőtt lefordulok és elalszom. 

Egy régi szövegem, az öreg Romhányi stílusában, hogy jól induljon a reggel:)

Tetű etűd

Történt egyszer, valamikor,

nem rémlik már hó, év nap,

hogy elszegődtem hóhérnak,

mikor összeültek gyűlést tartani

a Legelő Bíróság legfőbb tagjai.

Ám az ügy elharapódzott,

mert az elnök kaparózott.

Akarta, vagy nem akarta,

arcát sebesre vakarta,

majd kobakjára olyat vágott,

rögvest kipottyant a vádlott,

egy alacsony rangú s termetű

fejtetű.
Ez az eset oly kirívó,
hogy szinte dúlt-fúlt a bíró.
- Tűrhetetlen te tetű,
hogy az itt megjelent minden rangú s nemű
állatot léteddel megzavarva
vakarós haragra
gyújtottad,
s e remek állatseregletet
kaparászásra bujtottad.
Bűnödet azzal tetézted,
hogy petéidet lepetézted
ezekben a percekben,
e nemzetes nercekben
s nyusztokban.
Így hát még egy plusz ok van
arra, hogy-e rangos nemek és nemzetek
e kőre téged felkenessenek.
A vádpadról az apró állat
menekülni nem próbálhat,
hanem fejét az ég felé meresztve,
a levegőbe eleresztve

beszédet idéz,
hogy ne legyen oly szigorú az ítész!

-Tetűk atyja, ez Tetőled tűrhetetlen,
hisz Te tettél tetűvé engem!
Lehet, rémes eme tettem,
de én mindent tűvétettem
egy válaszért, pár megváltó betűért,
hogy mit ér a tetűlét,

ha megvan rá az alkalom,
de magamat
más nyakába mégsem varrhatom?
Ilyen ez a tetű élet,
Megszoktam a tetű létet!
Kerestem az egérutat,
de nem leltem csak egérlyukat,
s oda bemászva
újból parázna
gondolatok suhantak át rajtam,
így, restellem még mindig,
de az egérbe martam.
Ám, Ti nemes állatok,
megjártam már nyakatok, felsálatok,
és testetek legtöbb rejtekét!

Bejárva egy fél agyféltekét
vénátokat keresve,

s csípve veresre,
én is tanultam tőletek.
Így szívem keserve,
hogy magatoktól ellöktetek.
Könyörgöm Ti csodás csordák,
had köszörülöm ki a csorbát,
hisz nemes véretek,
e féregben kit kérettetek
ugyanúgy csordogál már,
mert míg vackotokban fetrengtetek,
én kiszívtam az ereteket.
Nem lehetek hitvány féreg,
ha megfeleltem vértestvérnek.
Hogy örülnék
e fennkölt etűdnek:
örvendezz a fejtetűdnek,
mert, néha szurkál, hergel ő,
de nem semmirekellő.
S ha beszédemtől meg nem kegyelmeztetek,
voltam már a fejtetvetek,
így tudjátok, hogy lelkemet tapossa
ezer serke sarka laposra.
Ha elástok egy kis halomban,
Hogy lesz rend majd az almomban?
Hogy lesz bőrötökön kerek a lyuk,
ha nem tanítja őket apjuk?

Ha rútul engem letepernél,

családom hol serkepertél,

sose sejtenéd!
Azt mondom én félve néktek,
hogyha mostan félbe téptek,
hazafelé menet
kínozni fog a lelkiismeret!

Ezért kedves állatok,

esdeklem a szánalmatok!
Kegyelmet úgy adjatok, ahogy várnátok,
s én nem szívom többé a vénátok!

Mikorra végzett a korteskedéssel,
tűkön ülve nézett maga körül széjjel.
Ám a döntés egyöntetű:
Kedves uram, ön egy tetű!
Majd kimondta az illetékes:
Ez a féreg bizony vétkes.

Ezt hallva én azon nyomban,

hüvelykemmel agyonnyomtam.

Variációk egy sünre

Délelőtt láttam egy sünt feküdni az úton.
Egy néni szerint elütötték a felelőtlen vezetők.
Biztos igaza volt. Apa is sokszor szidja a vezetőket.
                              

                               *

Délelőtt láttam egy sünt feküdni az úton.
Anya azt mondta, elgázolták.
Szerinte ez azt jelenti, hogy átgurult rajta egy autó.
- Akkor az utat is el szokták gázolni? –kérdeztem én,
mire ő nem válaszolt, de szorosabban fogta a kezemet.
           

                               *        

Délelőtt láttam egy sünt feküdni az úton.
Anya szerint elgázolták.
Éjszaka a sünnel álmodtam.

Álmomban mosolygott,
és nagyon szép történetet mesélt egy almáról.
Én is mosolyogtam, majd elneveztem Sete úrnak,
mert úgy nézett ki az úton, mint aki elesett.
Ki nevet a végént játszottunk, és eperfagyit ettünk.
Nagyon megkedveltem Sete urat.
Másnap reggel már nem volt ott az úton,
de láttam a közeli árokparton pár tüskét
és egy nagy sárga kutyát, akinek piros volt a szája,
mintha ő is eperfagyit evett volna.
Őt Pitypangnak neveztem el.  

Ja…

Kies bérlakásban ül a szívem.
Zsíros teste remegve dobog,
Úgy folynak át erein szelíden
langyos érzelmek, mint a lágydrogok.

Az este tömény nesz.
részegítő hang-drink.
Pár emlék maga köré vesz;
lepereg az első randink…

Camaro-val jöttél. Apád hozott.
Én üres zsebbel érkezem.
Az úton senki, senki,
mikor meglebbenti
szoknyád a két kezem.

De ez már a múlt…
kopott, néma, eltűnt, elavult.

Már minden nőben az anyát,
és minden anyában a párt látom.
Csak úgy ver bennem tanyát az élet,
mint egy hosszú lázálom.

Naplót kéne írni
arról, hogy szárad a száj,
hogy pattan meg a gége….
naplót kéne írni, de minek…
hiszen, Szárszónak is egy a vége.

Csak nézem, ahogy a sín szalad, a peron áll…
az altató már nem vers, hanem veronál…
ez a modernkori típus.
És nem tudsz szépen elaludni, ha nem vagy tűzoltó,
katona, vagy vadakat terelő politikus.
Pedig ahhoz is csoda kell,
hogy a Mama combján lecsorgó ondó,
vagy a Brad Pitt pisztolya előtt röhögve térdeplő John Doe
ne te magad légy.

Az őrület köröz felettünk, mint hús fölött a makacs légy.

Kitagadnak a világok, elszakadnak a kapcsok,
és a cseten sem hiszik már el, hogy nem én kiáltok,
csak beragadt az a rohadt Caps Lock.