Fájjon ha kell

Elfutnék előled
de nem lehet, lelkemet
fogva tartó, béklyóba kötött
összetört múlt pereg
Homokszemeken préselt
felkavart jelen
szerelmünk szele
fájdalom s teher
Nem véletlen ez
Determinált találkozás
Elrendelt sors
fájó, édes kín
Maradék időm hadd adjam
Neked, legyek bár cifra
játéka életednek, s szép
vágyaim teljesüljenek!
Azért sem állok ellen!
Sodorjon ez a szerelem!
Csókot lopva, ölelve
akar az élet Veled
kiengesztelni, Téged
titokban szeretni
Fájjon hát ha kell
de szárnyalni hagyd
egymásra talált
poéta lelkeinket
Rímbe szednélek...
s már ez se megy...
Ne kételkedj!
Nélküled nem élhetek!