kry blogja

A kelő Nap vörösen izzik és színesre rajzol ráj sötét haját, mikor egy sugár rávetődik hirtelen. Tiszta az ég, felhő sincs rajta, mégis aranyló színű a sugár.  Vakító fény, mely meleget áraszt. Tiszta kék ég, olyan, mint a víz, tiszta és mély. Kellemes időben a jó illatú tavasz. A szikrázó fény áthalad mindenen, áthalad mindene, amit ér a fénysugár, csillogva tündököl. Korai még a kicsit nyár. Hajnalban minden virágot megcsókol a Napsugár. Köntösbe öltözött hajnal tétován mindent megsimogat.
Távoli álom már a tél, de néha visszatérő állapot a hó. Megcsal a való, most boldog tavasz van.
Elmúlt forró nyár után nedves az ősz, lehűlt a levegő és átalakult a kedves vidék. Szürke felhők felett hidegen süt a Nap. A nagy forróság után hamar ideért a sejtelmes ősz. A pók szövi hálóját, úgy fogja meg az évszakot. Őszi hűvösség megérintő élmény. Közel már az év vége, de még korán van a látkép. Körforgásban a világ, örökös változásban. Nyomott lelkek végtelene, változás pecről percre. Hideget hozó szél újdonsága. Már nem tüneményes látkép, hervadó őszi való. Dermesztő reggel után a Nap már kellemes kabátban.
Visszahívni a meleg nyarat már nem lehet, de jövőre újra beköszöntő kezdés. Ősz van, hűvös ébredés, mégis színesebb a táj képe!