Kötet kötetet követ
Negyedik könyv második folytatása
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
A részegek őrangyala
Az őrangyal feladata fontos:
vigyáz arra, aki berúgott,
akkor jön, ha kidobja a pultos
és a részeg pont padlót fogott.
A részegek őrangyala éber,
nem botlik meg minden küszöbnél,
reá nem hat az alkoholkényszer,
a részeggel együtt dülöngél.
Vigyáz, hogyha átkel ő az úton,
minden helyzetben nagyon erős,
hazaviszi, ezen már ne múljon,
az asszonyért nem ő felelős.
Álmodd ezt a dalt velem
Rég alszik már a város,
én virrasztok csak, őrült gitáros,
és bús dalomat énekelem,
álmodd ezt a dalt velem.
Mért fáj úgy ez a nóta,
mért dúdolom ezt folyton az óta,
lám cserbenhagyott a szerelem,
álmodd ezt a dalt velem.
Nem hallgattam a jóra,
így lettem a szerelem adósa,
és bűneimet
álmodd ezt a dalt velem.
Mért érzem úgy ez átok,
mért hallgatok, és mért nem
mért fáj annyira
álmodd ezt a dalt velem.
Mért szárad el a
mért ég a számon utolsó
most sírom lesz e nagy
álmodd ezt a dalt velem.
Morális vers
Olyan vagy, mint szemedben a könnycsepp,
kristály tiszta gyöngy és mégsem az,
látom sírsz, mert úgy érzed így könnyebb,
meglepett az elkésett tavasz.
Szabályos vagy, mint az oktaéder,
s szabálytalan, mint zúgó patak,
messze vagy, mert kezem sosem ér el,
s közel vagy, mint arcomon a Nap.
Nem nyúlhatok, nem is érek hozzád,
tudom jól ez nem illik, tilos,
lehet, később te is elátkoznád,
amit vágyunk mindketten mi most.
Nem tudom, hogy mit kezdjek magammal,
örüljek, vagy legyek szomorú,
lehetetlen leírni szavakkal
milyen ez a belső háború.
A tisztesség divatja múlt, régi,
sokak szerint csak üres szavak,
néhány boldog perc vajon megéri,
elveszíteni barátomat?
Elveszítni barátságodat.
2 vers, köteten kívül:
Unmorális vers
Nem tudok már hinni neked,
akármit is mondasz,
egyre azért nagyon kérlek,
ne nézzél bolondnak.
Eddig is, ha kellettem, csak
pénztárcának néztél,
fizethettem mindent neked,
hisz ott voltam, kéznél.
Nálam mindent jobban tudtál,
én a hülye voltam,
lehurrogtál mindig engem,
ha valamit szóltam.
Hiába játszod az eszed,
nem vagy különb nálam,
nem volt eddig még senki sem,
akit így utáltam.
Tévedsz nagyon, ha azt hiszed
megöl majd a bánat,
innen vissza nincsen már út,
nincsen több bocsánat.
Hazudtál már épp eleget,
hazudjál most másnak,
reám most a hétvégén az
igaz lányok várnak.
Széljegyzet
Elmúlsz majd, mint karácsony,
mint a herpesz a szádon,
mint a fertőzésveszély,
mint a nyerési esély,
mint forgandó szerencse,
koranyári cseresznye,
mint a szamárköhögés,
mint fuldokló röhögés,
mint hajnali sűrű köd,
mely járkál a fák között,
mint a napos délelőtt,
mint az ősz a tél előtt,
mint bánatos fájdalom,
akkor is, ha fáj nagyon,
mint a sodró ifjúság,
mint az elképzelt világ,
mert az élet kegyetlen,
gondot oszt csak, kegyet nem.
Tartalomjegyzék
Megtalállak……………………………………………………………………………………..3
Te meg én……………………………………………………………………………………….4
Benned hittem……………………………………………………………………………….4
Annyira szeress csak………………………………………………………………………..5
Miért is……………………………………………………………………………………………6
Haragszom………………………………………………………………………………………6
Akinek a szíve…………………………………………………………………………………7
Banális vers…………………………………………………………………………………….8
Eltettelek…………………………………………………………………………………………8
Ameddig………………………………………………………………………………………….9
Bejártam…………………………………………………………………………………………9
Haladék…………………………………………………………………………………………10
10 sor……………………………………………………………………………………………10
A szó ereje…………………………………………………………………………………….11
Jöhetnek még szép napok……………………………………………………………..11
Tőlem egyszer………………………………………………………………………………12
Ha a szívem……………………………………………………………………………………13
Tünemény……………………………………………………………………………………13
Álmocska………………………………………………………………………………………14
Néha érzem…………………………………………………………………………………14
Amikor te………………………………………………………………………………………15
Borítsunk a múltra fátylat…………………………………………………………….16
Díszpárna felirat……………………………………………………………………………16
Egyszer nyár…………………………………………………………………………………17
Édesebb……………………………………………………………………………………….17
Egyszerű……………………………………………………………………………………….18
Hazudjunk magunknak………………………………………………………………….19
Lehetnék………………………………………………………………………………………20
8 soros…………………………………………………………………………………………21
Egy szép emlék………………………………………………………………………………21
Hogyha én…………………………………………………………………………………….22
A családunk egyik ága……………………………………………………………………22
Szívmemória…………………………………………………………………………………23
Nem bánok semmit……………………………………………………………………….24
Bánatos vers………………………………………………………………………………….25
Házasság Kft…………………………………………………………………………………26
Ha vége van…………………………………………………………………………………26
Sokan már előre szóltak………………………………………………………………27
Egy kicsit elhagytad magad……………………………………………………………28
Alfa hím…………………………………………………………………………………………28
Egy házasság története………………………………………………………………….29
Baba köszöntő……………………………………………………………………………….29
Babamuzsika…………………………………………………………………………………30
Nótás vers……………………………………………………………………………………31
Féregnász…………………………………………………………………………………….31
Szenteste…………………………………………………………………………………….32
Nézd meg az anyját………………………………………………………………………33
A részegek őrangyala……………………………………………………………………33
Álmodd ezt a dalt velem………………………………………………………………34
Morális vers…………………………………………………………………………………35
Unmorális vers………………………………………………………………………………36
Széljegyzet……………………………………………………………………………………37
Negyedik könyv folytatása
Édesebb
Édesebb a cukor máma,
fényesebb a napsütés,
amit érzek mostanában:
adrenalin-zendülés.
Fogalmam sincs, mi okozza,
mi az, mi így feldobott,
lehetséges, ami hozta
hozzád fűződő dolog.
Pedig velem szakítottál,
legalább is ezt mondtad,
én meg örültem, hogy most már
nem lesz, ki parancsolgat.
Ám jobb hajlani a jóra,
jó tanácsból nincs hiány,
tudjuk, hogy minden hajóra
kell egy hajós kapitány.
Minden olyan egyszerű,
bár nem minden tervszerű,
és az ember könnyelmű,
kell hozzá néhány betű.
Elég, hogyha megmondják
nincsen külön Mennyország,
lesz idő, hogy megszokják.
Minden olyan egyszerű,
ha az ember épeszű,
mert borúra jön derű,
édes lesz a keserű,
nem köröz a keselyű,
nincs óriás egyszemű.
Minden olyan egyszerű,
megszólal egy hegedű,
ha az ember jó kezű,
ha az ember bőkezű,
mert a zene hozzám hű,
andalító, nagyszerű.
Minden olyan egyszerű,
ha van elég jó nedű,
lehet akár kéknyelű,
és van még egy zongora,
meg egy ivócimbora,
nem kell mindig kaviár,
adják csak azt, ami jár.
Az élet nem keserű,
akkor, ha életszerű,
minden olyan egyszerű.
Hazudjunk magunknak
Hazudjunk magunknak boldogságot,
higgyük el, hogy még él a vágy,
a világ ilyet már sokszor látott,
ne mondjuk azt, hogy nincs tovább.
Kapaszkodjunk az elmúlt időkbe,
mikor még minden rendben volt,
mikor a szerelem megelőzte
az intrikát, s a hazug szót.
Ezért mondom, hogy hazudjunk bátran,
kezdjük el együtt újra így,
ne burkolódzunk hallgatásba,
és a megszokás andalít.
Hazudjunk magunknak boldogságot,
hirdessük: szerelmünk örök,
tudjuk mennyire irigyek mások,
s nálunk nem csak a szív törött.
Hazudjunk magunknak békességet,
s álmodjunk rögtön szebb jövőt
cseréljük el a meglevőt.
Lehetnék
Lehetnék büszke és bátor,
kitörhetnék a karámból,
aranyketrec készül bárhol.
Lehetnék második esély,
ahhoz, hogy tényleg újra élj,
hogy végre senkitől se félj.
Lehetnék az egyetlened,
aki téged nagyon szeret,
élhetnék békében veled.
Lehetnék a napsugarad,
aki nappal veled marad,
simogatnám az ajkadat.
Lehetnék hűséges társad,
ahogy ezt mindig kívántad,
mert te ezt másoktól láttad.
Lehetnék csendes jó barát,
ki csak úgy tűzön-vízen át
örökké vigyázna reád.
Lehetnék szexi és erős,
akár egy hollywoodi hős
hogyha nem lennék már idős.
Lehetnék énekes halott,
ha már a kánonban vagyok,
kottát olvasni nem tudok.
Lehetnék annyi minden más,
például csendes elmúlás
akár az őszi lombhullás.
Lehetnék, ámde nem vagyok,
ezekre mind csak hajazok,
feltételes módban vagyok.
8-soros
Rizikós kijelentés
Ne cselekedj haragból,
mert abból lesz karambol,
tudd, hogy menni merre kell,
mielőtt mérget eszel.
Tedd kezed a kezembe,
nézz mélyen a szemembe,
ha már nem látod a jót,
vágd hozzám a sótartót.
Egy szép emlék
Ismertük egymást, nem tudom mióta,
Jó volt a csapat, mindig volt sok móka.
Hetente kétszer voltak kórus próbák,
együtt töltöttünk mindig néhány órát.
Láttam őt gyakran, több ezerszer talán,
ámde sohasem egy másik oldalán.
Egy napon a szemem elkapta szemét,
onnantól kezdve beindult a kerék.
A próbán végig egymással szemeztünk,
szemünkkel egymást majdhogynem megettük.
A templomkertben egymásba borultunk,
s nem tudom meddig, vadul csókolództunk.
Ki hitte volna, hogy a pap meglátott,
nekem ez megért három Miatyánkot.
Hogyha én
Hogyha én egy rigó lennék,
állandóan énekelnék,
minden nap a Nappal kelnék,
egész nap ágadon ülnék,
innen én el nem repülnék,
hogyha én egy rigó lennék.
Ha én egyszer rigó lennék,
folyton csak neked fütyülnék.
Szorgalmamat, ahogy látnád,
rigódat csak megsajnálnád,
adnál nekem inni, enni,
hagynál szépen énekelni,
de jó itt rigónak lenni.
De én rigó nem lehetek,
ezért nem is énekelek,
így csak utánad sóvárgok,
tőled csepp figyelmet várok,
talán majd hozzád szólhatok,
elmondhatom én ki vagyok,
szerelmemnek hangot adok.
A családunk egyik ága
A családunk egyik ága
kivándorolt Afrikába,
azon belül is jó délre,
hol előny volt fehérsége.
Férjhez adta jól a lányát,
vásárolt egy gyémánt bányát.
Dolgoztatott embereket,
(majd’ azt mondtam: négereket,
de ezt mondani nem szabad,
mert hát vannak tiltott szavak,)
feketéket, fehéreket,
mindenféle más népeket,
pakisztánit, indiait,
vietnámit és kínait.
Ezek jól dolgoztak nagyon,
egyre duzzadt csak a vagyon,
jó gazdag lett a nagybácsi
és talán apartheid párti.
A nagybácsit a családban
nem ismertem, sosem láttam,
nem vett meg engem gyémántban,
kár érte, mert hagytam volna,
sok-sok verset írnék róla.
Szívmemória
Azon a bulin olyan sok baj volt,
utáltam a sok beképzelt majmot,
nem volt ínyemre a társaság,
kárhoztam magam, s a bulit magát.
Egyszer csak ott álltál és köszöntél,
menni akartam, s te éppen jöttél
és ahogy rád néztem, a pillanat
mondta, hogy téged ott ne hagyjalak.
Mondtam, hogy nincsenek itt jó piák,
a szívem még most is emlékszik rád.
Leléptünk mindketten, s nem sietve
a hegyről gyalog mentünk át Pestre,
egymásba fogódzva, összebújva,
nem figyelve időre és útra.
Szerelmünk vulkánja vetett szikrát,
a szívem még most is emlékszik rád.
Miénk volt az a nagyon sok csillag,
ígértünk mindent mi önmagunknak,
ital nélkül is jó volt a kedvünk,
s csendben a hajnalt felébresztettük
Megfejtettük a boldogság titkát,
a szívem még most is emlékszik rád.
Aztán jöttek a boldog hónapok
tervezgettük a csodás holnapot,
s váratlan elvittek katonának
két évig szolgáltam a Hazámat,
ami csak abból állt, hogy bezártak
én meg még reméltem, gyakran látlak.
Borzasztón sajnáltuk önmagunkat,
azt hittem, a könnyek nem hazudnak.
Előre ilyesmit nincs, aki lát,
a szívem még most is emlékszik rád.
Hosszabb idő után itthon voltam,
rohantam hozzád, ahogyan szoktam,
az anyád mondta: férjhez ment Svájcba
jobb ott az élet, hát megpróbálja.
Nem adhat az élet nagyobb fricskát,
a szívem még most is emlékszik rád.
*
Nemrég néhányszor kerestem Svájcban,
lehet, hogy így volt jó, nem találtam.
Tegnapi vonatra jegyet kivált?
a szívem azért még emlékszik rád.
Nem bánok semmit
Nem bántam meg semmit sem,
azt sem, amit elhittem,
azt sem, amit nem hittem,
de sok balhét elvittem.
Azt sem, amit elrontottam,
vagy túl korán felbontottam,
amit rám erőszakoltak,
mondták: hamar itt a holnap,
amit csak úgy kalandvágyból
felvállaltam vagányságból,
amit csak úgy elhallgattam,
mert eldöntöttem magamban,
a végre megértett hitet,
amelyik megszelídített,
azt a néhány pillanatot,
amely boldogságot adott,
azt, hogy téged szerettelek,
hazudtam, hogy veled legyek,
az aggódás napjait sem,
amikor már remény sincsen,
azt sem, ami jól sikerült,
azt sem, ami pénzbe került,
hogy szerettem a pálinkát,
s megfejtettem borok titkát…
Én semmit sem bántam meg,
főként nem az életet,
elfecsérelt éveket,
összezúzott képeket.
Bánatos vers
Talán csak eltévedt a bánat,
valakit elkapott magának,
akivel leülhetne szembe,
együtt a csendben elmerengve,
időnként nagyokat sóhajtva,
mert hiszen gondolni jó arra,
amiről néhány szót beszélne,
lelkéből szólhatna most végre.
Talán a jókedv és a bánat
egymással néha kooperálnak
és így a vidám, szép napoknak
korlátként bánatot okoznak,
legyen a jókedvnek így vége,
kezdődjék bánat ébredése.
És látod, pont téged talált meg,
bár erre neked semmi kedved.
Lehet, hogy kedvel ma a bánat,
vedd fel a legszebbik ruhádat,
add meg most rendesen a módját
fogadd el ügyetlenül bókját,
mulassatok csak, amíg láttok,
mondd csak el neki, hogy utálod.
Utáltasd meg magad örökre.
Ne menjél bánatodban tönkre.
Lehet, hogy tévedett a bánat,
nem téged nézett ki magának,
elszaladt, ügyes volt a másik,
néha a bánat is hibázik.
Talán, ha elkezdesz nevetni
és szólsz a bánatnak: Nos, ennyi.
Nem esik senkinek sem kára,
vessen a bánat önmagára.
Házasság Kft.
Vizsgáljuk meg: manapság
milyen is a házasság?
Biztosan nagy változás,
egy társas vállalkozás.
Lényeg az, hogy a felek
egyenrangú partnerek.
Ahogy múlnak évtizedek,
s felnő az a néhány gyerek,
változnak a feltételek,
átalakul a szerkezet.
Már csak őrtüzei égnek
a régi nagy partnerségnek,
a megszokások beálltak,
s már inkább csak csendestársak.
Ha vége van
Ha vége van fejezzük be szépen,
legyünk megint olyanok, mint régen,
amikor még testünket perzselte
az életünk hatalmas szerelme,
amikor még azt hittük az élet,
mint szerelmünk sosem érhet véget.
Aztán ahogy az éveink múltak
érzéseink lassacskán fakultak.
Adjuk meg a kellő méltóságot,
a világ már ilyet sokat látott,
ne hidd azt, hogy mi leszünk az elsők,
apa nélkül, de sok gyerek felnőtt.
Ne dobáljuk emlékeink sárral,
intimitást túlcsorgó pohárral,
tiszteletet adjunk meg egymásnak,
mert a sors majd új terheket ránk rak.
Amikor megszerettél,
hibákat nem kerestél,
ha egyet észrevettél,
esetleg többet egynél,
sietve félretetted,
hogy később elfelejtsed.
Ha vége van, hát be kell fejezni,
persze tudom, nehéz észrevenni,
belenyugodni meg még nehezebb,
elfogadni az új emlékeket.
Kár lenne ezen most összeveszni,
mondjuk ki végre, hogy vége, ennyi.
Sokan már előre szóltak
Sokan már előre szóltak,
mondják így utólag,
amikor még mindig gyakran
szó esik terólad.
De hát ez így szokott lenni,
mert ilyen az ember,
utólag sokkal okosabb,
magyarázat sem kell.
Ők azt nem tudhatták,
hogy milyen volt veled a nyár,
hogy milyen veled az élet,
mennyire forró a véred,
ők ezt nem tudhatják.
Ha minden rendben volt köztünk,
mindig jól kijöttünk,
mert egymást szerettük.
Elmentél, itt hagytál mindent,
akkor így tartottad jónak.
Nem mondtad: ki mit tett,
mit mondott neked, vagy rólad
és ezt én sem tudom.
Nekem itt maradt a bánat,
én sírok utánad.
Én járok tévúton?
Ezer év sem lesz elég
elfeledni bánatom,
elkerül a békesség,
szüntelenül fáj nagyon.
Egy kicsit elhagytad magad
Egy kicsit elhagytad magad,
csak szólok és nem bántalak,
a régi formád nem hozod
hangulatod kifordított,
már nem vagy régi önmagad
és ezek nem csupán szavak,
mert aki nem vet, nem arat,
lehet, hogy elhagytad magad?
Az életed egy színdarab,
a rendezője vagy magad,
te voltál mindig a nyerő,
igazi nagyvilági nő,
egy tízest simán letagadsz,
mert mindig jól hozod magad,
de ez most nem fordul elő,
hol van a nagyvilági nő?
Ne hidd, hogy véget ért a nyár,
vedd el magadnak, ami jár,
de zavar néhány semmiség,
kevés a gáz és sok a fék,
ajkadon túl sötét a rúzs,
frizurád inkább már fiús,
vigyázz rá, ne hagyd el magad
hisz szépnek lenni még szabad.
Valahogy más az összhatás,
a ruhád nem oly’ elegáns,
tudom ez téged is zavar,
azért ne add fel túl hamar,
hiszen még nincsen semmi vész,
rossz álom lehet az egész,
amely hirtelen megszakad,
ugye nem hagyod el magad?
Alfa hím
Kopasz fejedhez nem kell fésű,
tested szerinted jó kötésű,
bár énszerintem inkább dagadt,
ami hormonból visszamaradt.
Személyiséged túl sekélyes,
múltad és a jövőd is kétes,
hiába bármilyen jó szándék,
neked az élet csak egy játék,
és nincs ráírva homlokodra,
hogy ostoba vagy és goromba.
Egy házasság története
Csak lépkedtek ide-oda,
közben szólt a zenebona,
nem csupán csak huzavona,
legfeljebb egy boszanova.
Közben egy kis terefere,
a számlánál fele-fele,
úgy gondolta csakis vele,
talán ez már a sors keze.
Memória bicebóca,
elfárad már este nyolcra,
félrevezet hébe-hóba,
hajlamos a rosszra, jóra.
Ezért jó az ákombákom,
nem tanult senki a káron,
a férj lett az én barátom,
lába rajta van a gázon.
Baba köszöntő
Ha tudnád, mennyire vártunk,
te vagy megvalósult álmunk,
szemünk fénye, boldogságunk.
Örülünk, hogy megérkeztél,
hosszú úton megéheztél,
anyu szólít: igyál – egyél.
Addig meg mi elfordulunk,
így rendelte a mi Urunk,
mert különben elpirulunk.
Örömmel teli az élet,
éljél meg sok jót és szépet,
boldogságot, egészséget.
Mint palánta cseperedjél,
el sohase keseredjél,
biztos, kijárt úton menjél.
Találj rá a boldogságra,
szíved ne maradjon árva,
s várjál majd te is babára.
Ám járhat az élet bajjal,
vigyázzon rád sok – sok angyal,
örökösen, éjjel – nappal.
Babamuzsika
A mi babánk áriája
nem hallatszik Ázsiába,
de a szomszéd bezzeg hallja,
s nagyokat püföl a falra.
Szomszéd bácsi, ne légy mérges,
a mi babánk nagyon édes,
hogyha látod, megszereted,
és sírását elviseled.
Ezért mondom, rögtön holnap,
mielőtt kakasok szólnak,
sétálj velünk egy jó nagyot,
még a kocsit is tolhatod.
Lehet, mikor kicsi voltál
te hangosabban daloltál,
hangosabban, talán kétszer,
csak erre már nem emlékszel.
Vedd úgy, ez egy intermezzo,
akkor is, ha fortissimo,
és ha a babánk oázik,
örülj, hogy épp áriázik,
hol hangosan, hol meg halkan,
neked erre bérleted van.
Nótás vers
Sosem voltam gazdag ember,
de szegény se voltam,
amikor egy kis pénzem volt,
rögtön eldaloltam.
Énekeltem ameddig csak
a pénztárcám bírta,
mert nótánál a hangszálat
alkohol lazítja.
Úgy gondoljuk örömteli,
működik a gége,
s legtöbbször a nótázásnak
berúgás a vége.
Féregnász
Volt egyszer egy délceg féreg,
pondró-lánynak udvarolt,
szólt a lánynak: érted élek,
s közben almából farolt.
Kössük össze életünket,
mondta néki pondró-lány,
jó nagy ez a gyümölcsöskert,
ez lenne a hozomány.
Mindent megtennék teérted,
ne vedd úgy, hogy duzzogok,
de nem vagyok fonálféreg,
így hát kötni nem tudok.
Szenteste
Gyere ide, ülj le mellém
kedvesem,
kedvesem,
elszáguldott egy esztendő
sebesen,
sebesen,
emlékezzünk, tervezgessünk
csendesen,
csendesen,
Fáradt vagyok, és a szívem
megpihen,
megpihen,
azt, hogy te is elfáradtál
elhiszem,
elhiszem,
talán, mert megöregedtünk.
Van ilyen,
van ilyen.
Itt vannak a gyermekeink,
vendégek,
vendégek,
ilyenkor ők kis helyen is
elférnek,
elférnek,
csodálják a fenyőfánkat,
de szép lett,
de szép lett.
Karácsonykor ajándék a
hóesés,
hóesés,
Ünnepi lesz a varázslat,
oly mesés,
oly mesés,
ennél nincs szebb, csak a gyermek
nevetés,
nevetés.
Nézd meg az anyját
Ha nem vagy túl válogatós
megtalálod a párodat,
grátisz jön hozzá az anyós,
aki gyakran meglátogat.
Egy bölcs ember mondta nekünk,
meg kell nézni a lány anyját,
mert ha fejünk elveszítjük,
és a leányt hozzánk adják,
hamar rájövünk majd arra,
a feleség pont ilyen lesz,
ugyan az lesz búja – baja,
s a lábadról mindig levesz.
A részegek őrangyala
Az őrangyal feladata fontos:
vigyáz arra, aki berúgott,
akkor jön, ha kidobja a pultos
és a részeg pont padlót fogott.
A részegek őrangyala éber,
nem botlik meg minden küszöbnél,
Negyedik könyv: Te meg én
©Kállay Sándor 2022
Megtalállak
Megtalállak minden nap magamban,
talán ezt én mindig így akartam,
ám most itt vagy minden rebbenésben,
érzem ezt, és olyan jó, hogy érzem.
Megtalállak minden nap magamban,
ott vagy minden apró mozdulatban,
délután az áldott napsütésben,
s mindenféle rutin semmiségben.
Megtalállak minden nap magamban,
benne vagy te minden hangulatban,
látom magam szemed ablakában,
amelyet én magamnak kitártam.
Megtalállak minden nap magamban,
mozdulatlan csendben, halk szavakban,
mert benne vagy minden pillanatban,
boldogságban, bánatban, haragban.
Megtalállak minden nap magamban,
tetten érlek kicsiben és nagyban,
s mert idővel gondolatunk egy lett,
felismerem magamat tebenned.
Megtalállak minden nap magamban,
ennél többet tőled nem kaphattam,
mindezt neked én már visszaadtam,
megtalálhatsz minden nap magadban.
Megtalálhatsz minden nap magadban
és én ezért nem vagyok zavarban,
s nem ágálok, mert ez így van rendben,
megtalálhatod magadat bennem.
Te meg én
Ketten voltunk te meg én,
meg az a sok csillag
fenn, az égbolt tetején.
Nem gyújtottunk villanyt.
A sötétben te meg én,
nem csináltunk rosszat,
megbeszéltük mi a jó,
s mi az, ami bosszant.
Elmeséltük te meg én,
miről álmodoztunk,
s hogy egymásról ezután
nem kell álmodoznunk.
Így kezdtük mi, te meg én
közös nagy regényünk,
így volt a legelején,
s így lesz amíg élünk.
Benned hittem
Tudtam, mikor szívem dobbant,
nem találok nálad jobbat.
Tudtam, mikor szemem rebbent,
nem találok nálad szebbet.
Tudtam, nincs helye kétségnek,
és megszerettelek téged,
és mert te is megszerettél,
akaratlan jobbá tettél.
Gyorsan elszálltak az évek,
s együtt lettünk bölcsek, szépek.
Hogy csináltuk? Tudja Isten.
Mert hát erre recept nincsen.
Nemcsak neked, benned hittem.
Annyira szeress csak
Magamban hordozom
minden ölelésed,
megmaradt én bennem
minden apró részlet.
Nem tudom, hogy miért
ébredt benned kétség,
hiszen szerelemben
nem létezik mérték.
Őrizd a szerelmet,
mert nagyon nagy érték,
nem kell, hogy tettedet
mások is megértsék.
De a szerelem nem
egyirányú utca,
aki már szeretett
ezt nagyon jól tudja.
Nincsen rajta tábla:
„behajtani tilos”,
az sincs rá kiírva
nem lakja senki most.
Annyira szeress csak,
mint ahogy én téged,
akkor a szerelmünk
sohasem ér véget.
Miért is
Miért is szeretlek?
Furcsa kérdés,
hiszen a szerelem egy szép érzés,
s érzésre érzéssel kell felelni,
nem elég csak szavakkal kezelni.
Kérdésedet nézésed tetézi,
nem tud senki ilyen szépen nézni.
Mégis, mikor azt mondtad: szeretlek,
álmodni se tudtam volna szebbet,
enyém volt a hetedik mennyország,
az, ahol a boldogságot osztják.
Ezért lettem én életed társa
és mindvégig vigyázunk egymásra,
szavaddal létünket összefogtad,
ennél jobbat a Sors már nem hozhat.
Most már tudom én miért szeretlek,
miért pont mi ketten lettünk egyek.
Haragszom
Haragszom én a holdvilágra,
mert a kedvesem nem találja,
bár a sötétet szeme állja.
Haragszom én a napsugárra,
kedvesem még ő sem találja,
pedig a nagyvilágot járja.
Haragszom minden fűre, fára,
mert a kedvesem nem találja,
kedvesem azért ilyen árva.
Haragszom a patak vizére,
nem siet, hogy őt utolérje,
s arra, hogy visszatérjen, kérje.
Haragszom én a nyári rétre,
nem látszik már a kedves lépte,
pedig erre járt akkor nyáron,
mióta őt már nem találom.
Haragszom az egész világra,
ilyen az, akinek nincs párja.
Akinek a szíve…
Akinek a szíve árva,
nincsen annak boldog párja,
nincsen, aki várjon rája.
Akinek a szíve kedves,
a szerelem sose terhes,
örömében szíve repdes.
Akinek a szíve szenved,
mert álmából semmi sem lett,
szerelemben nem lel kedvet.
Akinek a szíve beteg,
mert a baja oly rengeteg,
a szerelem gyógyír lehet.
Akinek a szíve gyenge,
mert tétova a szerelme,
nem erős biztos a lelke.
Akinek a szíve csalfa,
lehet, maga is akarja
ezért kerül mindig bajba,
A szív úgy jó csak, ha szabad,
hogyha nincsen iga alatt,
mert különben majd megszakad.
Banális vers
Suttogom, hogy más ne hallja,
magamnak ez bíztatás,
szívem egyre azt szavalja,
nem szeret így senki más.
Suttogva, vagy kiabálva
ég a szó az ajkamon,
szívem csak azt kalapálja,
szeretlek téged nagyon.
Mondd ki bátran azt: szeretlek,
nincsen ezzel semmi baj,
nem vagy ezért még eretnek,
tudtam én ezt már tavaly.
Eltettelek
Eltettelek magamba
begöngyölve szavakba,
pőrén, fénytől rejtetten,
nem csillogó jelmezben,
ahogy szépnek lát szemem,
hiszen lényed ismerem.
Ebben segít Istenem.
Most már így őrizlek én
pont a szívem közepén.
Ameddig
Ameddig a szív dobog
én csak terád gondolok,
nincsen ennél jobb dolog,
nincsen ennél szebb dolog.
Ahol szerelem honol,
valóság lesz álomból,
szívem szaporán dobol,
még az eszem is bomol.
Mekkora és milyen mély
a szunnyadó szenvedély,
a szerelem nagy veszély,
menekülni nincs esély.
Megígérem én neked
hozzád jó és hű leszek,
szülőd leszek, s gyermeked,
örökös szerelmesed.
Most már jó így énnekem,
révbe ért az életem,
imára zár két kezem,
csak teérted létezem.
Bejártam
Bejártam már a világot,
s nem találtam boldogságot.
Láttam sok – sok ékességet,
simaságot, érdességet,
mégsem leltem békességet.
Most hát végre hazaértem,
megtaláltam régi énem,
s nem lesz olyan, ahogy régen,
megváltozom, megígérem,
maradjál mellettem, kérem,
Nem kell arany, nem kell ékszer,
szeress te engem elégszer,
legyél, az ki engem szeret
és én hozzád méltó leszek,
az életem adom neked.
Haladék
Azt hiszem, ha véget ér az élet
én Istentől hosszabbítást kérek,
hosszabbítsa meg e földi létem,
még nem állok a halálra készen.
Nem akarlak egymagadra hagyni
s egyébként is van dolgom megannyi,
maradnék egy kis darabig még itt,
hadd kísérjelek utadon végig,
fogódzkodója legyek kezednek,
halálodig, s tovább is szeretlek.
Ezért Uram, adj még haladékot,
hadd végezzem el dolgaim, s légy ott,
amikor majd utam végeztével
az utolsó áldásodat kérem.
10 sor
Akit szeretünk, nagyon féltjük,
búját és baját is megértjük,
vigyázunk rá, mint nyers tojásra,
számítunk rá, mint élettársa.
Tudjuk, hogy benne kincsre leltünk,
övé a szívünk és a lelkünk,
mert szeretjük, ismerjük múltját,
figyeljük, óvjuk minden útját.
Óvjuk a rossztól, mint hű társa,
bérletünk van a boldogságra.
A szó ereje
Csak egy szó elég, hogy
minden összetörjön,
jószándékot öljön,
vissza sose jöjjön,
végleg elköszönjön.
Csak egy szó elég, hogy
reménykedni kezdjél,
új világra leljél,
mindent elfelejtsél,
szebb legyél a szebbnél,
mindent megengedjél.
Csak egy szó elég, hogy
bizakodjál újra,
ne figyelj a múltra,
nemrég megtanultra,
memóriád kurta.
Csak egy szó elég, hogy
mégse úgy végződjön,
világból üldözzön,
túllégy hegyen-völgyön,
kinyíljon a börtön.
Jöhetnek még szép napok
Leélted az életed,
őrzöl színes képeket,
szerényen vagy kevélyen,
de fekete-fehéren.
Elrepült az ifjúság,
megváltozott a világ
bánatunkra, kedvünkre,
kár lenne, ha eltűnne.
Látod még a gyermeket,
visszamenni nem lehet,
ezért ne is búslakodj,
inkább álmodj egy nagyot,
mert én amondó vagyok,
jöhetnek még szép napok,
s ha nem jönnek, az se baj,
elfelejtjük majd hamar.
Tőlem egyszer
Tőlem egyszer kérted,
hogy csak érted éljek,
éljek vagy száz évet,
tartalmasat, szépet.
Én is arra kérlek,
éljél vagy száz évet,
tartalmasat, szépet,
ehhez kívánok én
szuper egészséget
Ezt megünnepelni
mindenkit felkérek,
s csinálunk egy képet
s mert akkor még élek,
nem lesz bennem méreg,
s mondok egy beszédet:
rövidet, de szépet.
Hallottam azóta,
hogyha üt az óra,
az utolsó strófa
bármily szépen szólna,
feledhető móka.
Ha a szívem
Ha a szívem járni tudna,
hozzád vinne első útja,
száguldana, nem is járna,
nem zavarná, hogy nincs lába.
Ha a szívem szólni tudna,
téged kérne társul újra,
csakis téged választana,
hogyha lenne szavazata.
Ha a szívem énekelne,
biztos tetszésedre lelne,
benne lenne egész lelke,
olyan szépen énekelne.
Ha a szívem kertész lenne,
növényeket termesztene:
virágot és aranyvesszőt,
szépeket és neked tetszőt.
De a szívem mellkasomban
jó helyen van ott, ahol van,
s akkor is, ha aránytalan,
leszek én a szívem magam.
Tünemény
Úgy lebegsz el mellettem a járdán,
mint revüben a legjobb magánszám,
illatfelhő kiséri a lépted,
erre szokták azt mondani: végzet.
A szél görget apró porbabákat,
szellő szépre fésüli a fákat,
ilyenkor a fűszálak is látnak,
az árnyékom megfordul utánad.
Égboltot friss fénnyel fest már az est,
jó lenne ugrani beléd fejest,
ha nem így lebegnél a föld felett
talán még válthatnék pár szót veled,
erre azonban nincs semmi esély,
mert nekem nem vagy más, csak tünemény.
Álmocska
Nem álom volt, csak álmocska,
nem film volt, csak egy filmkocka.
Elvitt az út, messze jártam,
fél az ember egymagában.
Rajtam van még az út mocska,
de az idő majd lemossa.
Az életem mégsem ócska,
igaz, nem viszem már sokra,
most már végre rendbe raktam,
mert sok minden múlik rajtam.
Nem álom volt, csak álmocska,
mégis boldogságom hozta.
Néha érzem
Néha érzem a szívemet,
nagyon hevesen dobog,
orvoshoz hiába megyek,
ez nem orvosi dolog.
Tehozzád meg nem mehetek,
mert te tőlem távol élsz,
tán hagyhatnék üzenetet,
de üzenni nem elég,
mert én csak akkor gyógyulok,
ha a szíved válaszol,
bennem zengenek a húrok,
szomorúan bús dal szól.
Hallod szívem zokogását?
Vigaszt nyerni nem tudok,
szívem heves dobogását
gyógyítani te tudod.
Amikor te
Amikor te megszerettél,
hibát bennem nem kerestél
és ha egyet észrevettél,
vagy esetleg többet egynél,
azt sietve félretetted,
hogy mielőbb elfelejtsed.
Gyorsan elmúltak az évek,
kaptál mindent, ahogy kérted,
gyerekek a gondot hozták,
s örömünket sokszorozták,
minden jött csak úgy, magától,
hisz egyikünk sem volt fából.
Talán megváltozott kedved,
s múltunkat elfelejtetted,
meg aztán a sűrű élet
közénk is vert néhány éket.
Én sem voltam már a régi,
gyakran szerettem henyélni.
Aztán gyanakodni kezdtél,
néhány dolgot észrevettél,
ámde nem beszéltél róla,
nem volt szükség igaz szóra,
kitöltöttek képzelgések,
pletykák és ártó beszédek.
Ha úgy érzed, nem szeretlek,
mert jeleit véled ennek,
arra kérlek, figyelj arra,
hogy az ilyen magunkfajta
céduláján nincsen rajta
az, hogy többször házasodik,
még ha el is gondolkodik,
s bár az ember panaszkodik,
inkább önmagában rombol,
de válásra mégse gondol.
De ha igen, akkor nagyon,
mert magamat mégsem hagyom.
Múlik mérgem, s már most tudom:
addig százszor meggondolom.
Borítsunk a múltra fátylat
Borítsunk a múltra fátylat,
higgyünk benne: van bocsánat,
higgyük el, hogy jobb feledni,
mint egy kihűlt vasat verni.
Felejtsünk el minden rosszat,
mert ha nem, úgy egyre rosszabb,
magadat is felemészted,
ha magadat rosszul érzed.
A haragot befejezzük,
a háborgást elfeledjük.
mától tudjuk, jobb szeretni,
mint a rosszra emlékezni.
Díszpárna felirat
Százezer szív dobban érted,
Százezernyi szenvedély,
Engem meg a vágy eléget,
Egy se szeret úgy, mint én.
*
Ha mi békességben élünk
- Isten jó szokása -
Pap nélkül is áldás száll majd
Erre a lakásra.
Egyszer nyár
Egyszer nyár és egyszer tél,
mondjad, te mit szeretnél,
inkább tél vagy nyár lennél?
egyszer tél és egyszer nyár,
mit szeretnél, mondjad már?
Kívánságnál nincs határ.
Egyszer nyár és egyszer tél,
boldogabb is lehetnél,
régen jobban szerettél.
Egyszer nyár és egyszer tél,
sajnálnám, ha elmennél,
hogy másikat keressél.
Egyszer nyár és egyszer tél,
mind a kettő benned él.
Bízhatsz benne, lesz tavasz,
ha addig még megmaradsz.
Harmadik könyv harmadik folytatása
Vers a hónapokról
A hónapból tizenkettő
kell, hogy legyen egy esztendő,
de nem csak úgy, akárhogyan,
mert ennek is sorrendje van.
Hogy nézne ki, ha az évek
decemberrel kezdődnének.
mert ha hátrafelé megyünk,
nem is lenne Szilveszterünk.
Sorakoznak a hónapok,
bár sorszámot egy se kapott,
de ők tudják maguktól már,
kinek hányadik hely dukál.
Ápr-jun-sze-no, jól jegyezd meg,
30 nap jutott ezeknek,
a többi 31 napos,
csak február kicsit lapos,
neki 28 nap elég,
s négy évenként plusz egy kell még,
ezt nevezzük szökőnapnak,
ilyet csak február kaphat.
(A kérdés oldalad fúrja?
Így lesz majd kétezer húszban.)*
A hetekből ötvenkettő
szintén egy kerek esztendő.
De ez már egy más történet,
egyszer erről is mesélek.
* Ha versemet kétezer húsz után olvasod,
kedves Olvasó, akkor ez a sor így hangzik:
Így volt ez kétezer húszban.
Decemberi álmok
Ó, azok a decemberi álmok,
amikor már nincs messze Karácsony,
amikor a nap is később kel fel,
s csodálja a zúzmarát a fákon.
A gyerekek persze szót fogadnak,
ilyenkor már nincs helye a rossznak,
csodás Karácsonyról álmodoznak,
s kis szemükben csillagok ragyognak.
Siettetnék az idő múlását,
az órának sólyomszárnyat adnak,
s közben minden fontos rejtekhelyen
kíváncsian, lázasan kutatnak.
Nem tudják, hogy a Jézuska néha,
mikor éppen erre akad dolga,
be-benéz a szülőkhöz és kérdi,
jó-e, ha pár csomagját itt hagyja?
Karácsonykor nagyon nagy a hajtás,
sok helyre kell menni, sok csomaggal.
A dolgában biztos akar lenni,
akkor is, ha segít néhány angyal.
Egyszer végül eljön a Karácsony,
most már aztán nem kell többé tudni,
rendesen, vagy lassan jár az óra,
s Karácsonyig hányszor kell aludni?
Kigyúlnak a karácsonyi fények,
a gyerekek gazdái a jónak,
bátortalanul, de kristály tisztán,
együtt „Mennyből az angyalt” dalolnak.
Boldog születésnapot
Jöttünk Téged köszönteni,
hát kiáltunk jó nagyot:
Boldog születésnapot!
Számíthatsz rá, amit kértél,
ma biztosan megkapod.
Boldog születésnapot!
Ha úgy tetszik, a tortából
vedd a legszebb darabot.
Boldog születésnapot!
Mulass hát ma, ahogy akarsz,
senki nincs, ki visszafog.
Boldog születésnapot!
Azt kívánjuk a világra
táruljon ki ablakod.
Boldog születésnapot!
Egyébként is, de ma főleg
szívünk csak Érted dobog.
Boldog születésnapot!
Legyél mindig nagyon vidám,
sugározzon mosolyod.
Boldog születésnapot!
Ne csupán csak ma légy boldog,
legyen csodás holnapod.
Boldog születésnapot!
Tiszta szívből megköszöntünk
és kiáltunk jó nagyot:
Boldog születésnapot!
Köszöntő
Anyák napjára
Anyucikám, Anyucikám
köszöntelek téged,
az oviban csak teneked
rajzoltam egy képet.
Rajzoltam rá sok tulipánt,
masni is van rajta,
persze azt már te is tudod,
Anyák napja van ma.
Te is rajta vagy a képen,
a kezemet fogod,
mellettem meg a kistesóm
éppen rád mosolyog.
Azt akarja ő mondani:
nagyon szeret téged,
helyette is adom neked
most ezt a szép képet.
Azt meg mindenki tudhatja,
(már aki nem buta),
hogy te vagy a nagyvilágon
a legjobb anyuka.
Véletlenül
(A) véletlenek véletlenül vannak,
éppen ezért ne tervezz velük,
vagy így, vagy úgy emlékké sorvadnak,
és egyébként gyorsan feledünk.
Ezzel szemben örülünk a jónak,
a szerencse sosem volt erény,
örülj minden öttalálatosnak
véletlen csak a főnyeremény.
A véletlen megtörtént dolognak
mindig adunk magyarázatot,
melyek aztán új érveket hoznak,
s így kristályosodik ki az ok.
Valakinek, ha eszébe jutna,
elérhet a „Nagy Véletlenig”,
aki rajta segíteni tudna
az most sajnos éppen nincsen itt.
Ezt a verset véletlenül írtam,
véletlenül eszembe jutott.
Ha nem igaz, arcom égjen pírban,
tudjátok én sosem hazudok.
Tartalomjegyzék
Érted?.............................................................................................................3
Állapítsuk meg……………………………………………………………………………………………4
Elefánt a boltban………………………………………………………………………………….……5
A kígyó……………………………………………………………………………………………………….6
Verebes vers……………………………………………………………………………………………...7
Békás és gólyás vers…………………………………………………………………………………..8
Maki a barátom………………………………………………………………………………………….9
Hajléktalan csiga………………………………………………………………………………………10
A Tücsök és a Hangya………………………………………………………………………………10
Liba lagzi………………………………………………………………………………………………….11
A szorongó szú…………………………………………………………………………………………12
Béé, a türelmetlen birka………………………………………………………………………….12
Béé, a birkavezér…………………………………………………………………………………….13
A bohóc…………………………………………………………………………………………………..14
Amikor…………………………………………………………………………………………………….15
Mit csinál a királynő…………………………………………………………………………………16
Mit vásárol a királynő………………………………………………………………………………17
A királynő unokája………………………………………………………………………………….18
Ki jön velem Debrecenbe?..........................................................................19
Merre van Vác?..........................................................................................20
Zsiráf, zsiráf, zsiráfka………………………………………………………………………………..21
A zsiráf-doktor………………………………………………………………………………………….21
A zebra…………………………………………………………………………………………………….22
A kenguru ……………………………………………………………………………………………….22
Medve doktor………………………………………………………………………………………….23
Medve vekker………………………………………………………………………………………….24
A jegesmedve szülinapja………………………………………………………………………….24
Vers az üszőborjúról………………………………………………………………………………..25
Eltörött a róka lába…………………………………………………………………………………..25
Kakasvers…………………………………………………………………………………………………26
A pókom…………………………………………………………..………………………………………27
Fóti pók………………………………………………………….………………………………………..28
Pókfalvi Pál…………………………………………………….………………………………………..28
Legyek………………………………………………………….………………………………………….28
A fóka és a pingvin……………………………………….………………………………………….29
A láma………………………………………………………….………………………………………….30
A bölcsek bölcse………………………………………….…………………………………………..30
Hápi kacsa…………………………………………………..……………………………………………30
A zabszem………………………………………………….…………………………………………….31
Mérges lesz a méhecske…………………………..………………………………………………31
Ez a focival jár………………………………………………………………………………………….31
Cinke mama nagyon fél………………………….………………………………………………..32
A kicsi kutyám……………………………………….…………………………………………………33
Kóbor kutya………………………………………….………………………………………………….33
Kutya dolgok…………………………………………………………………………………………….33
Bandita, a német juhász……………………..……………………………………………………34
Világgá indult a kutya……………………………………………………………………………….35
Macskabaj………………………………………………………………………………………………..35
Miau…………………………………………………………………………………………………………36
Zápor……………………………………………………………………………………………………….37
Tiszta felhők…………………………………………………………………………………………….38
Tél vége……………………………………………………………………………………………………38
Téli napsugár……………………………………………………………………………………………39
Találós kérdés………………………………………………………………………………………….39
A tél és a gyerekek……………………………………………………………………………………40
Tavasszal………………………………………………………………………………………………….41
A békacsókolgató……………………………………………………………………………………41
A nyúl viszi a puskát………………………………………………………………………………..42
Rajzoltam neked egy házat……………………………………………………………………..42
Mese egy házikóról…………………………………………………………………………………43
Az egyenes………………………………………………………………………………………………43
Fürdetés………………………………………………………………………………………………….44
Hózentráger és derékszíj…………………………………………………………………………45
Volna – lenne…………………………………………………………………………………………..45
A mosógép……………………………………………………………………………………………….46
Az óra………………………………………………………………………………………………………46
Boltban voltam…………………………………………………………………………………………47
Orvosi esetek……………………………………………………………………………………………47
A katona…………………………………………………………………………………………………..48
Játszik velem……………………………………………………………………………………………48
A kövér király…………………………………………………………………………………………..49
Mit esznek………………………………………………………………………………………………50
Spenót herót…………………………………………………………………………………………..51
Fenn az égen csillagok……………………………………………………………………………..52
Gyöngyös csillagkoszorú………………………………………………………………………….52
A csillagfény gyújtó………………………………………………………………………………….53
A Kisherceg barátja………………………………………………………………………………….54
Variációk az alkonyatra…………………………………………………………………………….55
X – Manó………………………………………………………………………………………………….55
Elfáradt már a Napocska………………………………………………………………………….56
Hiába altató…………………………………….………………………………………………………57
Álomtündér……………………………………………….……………………………………………58
Alvás halogatás………………………………………….……………………………………………58
Jó reggelt Napocska………………………………….…………………………………………….59
Baba muzsika…………………………………………….…………………………………………….59
Mért sírsz, Baba……………………………………….………………………………………………60
Csendes pihenő……………………………………….………………………………………………60
Váratlan vendég…………………………………….………………………………………………..60
Iskolás vers…………………………………………….………………………………………………..61
Hogyha egyszer…………………………………….………………………………………………….61
A titok………………………………………………….…………………………………………………..61
A nagymama szekrényében………………….………………………………………………….62
A nagypapa hasa………………………………….…………………………………………………..62
A nagy mesélő………………………………………………………………………………………….63
Vers a banánról………………………………………………………………………………………..63
Az angyalát!..................................................................................................64
Korunk asszonya………………………………………………………………………………………64
Ki az ősöm………………………………………………………………………………………………..65
Lettek lettek…………………………………………………………………………………………….65
Kiszámoló bújócskához…………………………………………………………………………….65
Vers a hónapokról……………………………………………………………………………………66
Decemberi álmok…………………………………………………………………………………….67
Boldog születésnapot………………………………………………………………………………68
Köszöntő Anyák napjára…………………………………………………………………………..68
Véletlenül…………………………………………………………………………………………………69
Harmadik könyv második folytatása
Fürdetés
Az én Nagyim megszervezte,
hogy őnála minden este,
mielőtt az ágyba megyek,
megfürödjek, tiszta legyek.
A vizet Papa csinálja,
figyel rá, hogy unokája
fürdővize meleg legyen,
dolgozik is sokat ezen,
se túl forró, se túl hideg,
nem is csinál bárki ilyet.
Mikor végre kész van vele,
szólnak nekem, menjek bele.
A víz éppen térdig érő,
s van benne egy hal-hőmérő,
meg egy sárga gumikacsa,
sokat hápog, csőre laza.
Vízben csúszik ám a szappan,
néhányszor már majd’ elkaptam,
fürdővízbe belecsaptam,
csak úgy fröcskölt, jót kacagtam.
Hózentráger és derékszíj
Van nekem egy jó barátom,
ő is hordja a kabátom,
nála jobb barátom nincsen,
övé legutolsó ingem.
Ám én is hordom az övét,
hózentrágerjét és övét,
ami a nadrágot tartja,
neki is van része rajta.
A nadrág nem palacsinta,
csak akkor szép, hogyha tiszta,
vigyázni kell, le ne csússzon,
soha ne legyen félúton.
De ennek is van egy titka:
legyen duplán biztosítva.
Ezért öv és hózentráger
a legbiztosabban jár el.
Volna – lenne
Most jutott az eszembe,
vajon akkor mi lenne,
ha a „volna” nem lenne?
Olyan nagy baj nem lenne,
mert ott volna helyette
egyszerűen a „lenne”.
Akkor vajon mi volna,
ha a „lenne” nem volna?
A mosógép
A mosógép szuszog, sziszeg,
csobogtatja a sok vizet,
aztán jól felmelegíti,
ezzel a mosást segíti,
ruhát forgat ide – oda,
a dob forog balra, jobbra.
Fényes dobja van a gépnek,
melybe sok ruha beférhet,
s elől egy nagy kerek ablak,
ahol a ruhák szaladnak,
a mosószer közben habzik,
mert a piszkosság nem alszik,
mosással és öblítéssel
csodás tisztaságot ér el.
A legvégén, mert így dukál,
fütyül, hogyha centrifugál.
Felhívom figyelmed rá most:
gyereket nem,
csak ruhát mos,
éppen ezért,
nagyon kérlek,
mert ez tilos
ne próbálkozz!!!
Az óra
Tényleg ilyen későn van már,
vagy az óra gyorsabban jár?
Ha gyorsan jár, akkor siet,
csak nem tudjuk vajon minek.
Hogyha késik, lassabban jár,
ráérősen, mint a szamár.
Ha ilyenre hagyatkozol,
el fogsz késni majd mindenhol.
És persze még olyan is van,
hogy csak úgy jár, normálisan
és azt mondja: tik-tak, tik-tak,
örülök, hogy te is itt vagy.
Boltban voltam
Tegnap reggel boltban voltam,
bevásárlókocsit toltam,
szétnéztem a polcok között,
kocsim egyszer sem ütközött.
Velem jött a nagybácsikám,
állítólag vigyázni rám.
Ő vásárolt szőlőt borban,
azonkívül csirkét holtan.
(Ha nagymamám a piacon
csirkét vett, az élt még nagyon.)
Én vettem két csokoládét,
anyunak egy csomag kávét,
vettem sok-sok apróságot,
és egy márkás hátizsákot.
Vettem volna zoknit párban,
de azt sajnos nem találtam.
Legközelebb te is nézz szét,
majdnem mindent kapsz itt pénzért.
Orvosi esetek
Meg akarok felelni az orvostudománynak,
éppen ezért minden nap az összes pirulámat
beszedem, és arra kérem, drága Doktor úr,
olyan gyógyszert írjon csak fel, ami nem gurul.
*
Nyálelszívó szörcsögése borzolja az idegem,
új fog költözik a számba, amely most még idegen.
Majd megszokom ezt is egyszer, ez a fájdalom díja,
a még meglévő fogaim már mind lementek hídba.
A katona
A katona nagyon bátor,
van puskája, fegyvere,
nem kell neki ventilátor,
úgysincs soha melege.
A katona sosem gyáva,
rettegésre semmi ok,
hisz földig ér mindkét lába,
és a szeme is forog.
Van neki egy vas-sapkája,
ha azt néha felveszi,
mehet vele maszkabálba,
jelmezversenyt megnyeri.
A katona rendes ember,
a ruhája tiszta, szép,
tudja ő, hogy félni nem kell,
bátorsága épp elég.
Játszik velem
Játszik velem a Napocska,
ha kijövök, elbújik,
pedig adtam volna neki
jófajta rágógumit.
De ha nem kell neki, akkor
rágom én az egészet,
ám ha mégis megkívánná
a szobámba benézhet.
A kövér király
Volt egyszer egy kövér király,
úgy hívták, hogy Pufi Mihály.
Nagy királyunk hű arája
Mindentfelfaló Borbála.
Birodalmuk nem volt kevés,
kedvenc hobbijuk az evés,
mert a vidámságuk titka:
sült csülök és palacsinta.
Alig pirkadt még a hajnal,
kolbászt ettek teavajjal,
így lett aztán lassan reggel,
s jóllakhattak hamburgerrel.
A délelőtt gyorsan elszállt,
fogyasztottak néhány felsált.
Délben, tizenkét órára
tízfogásos lakomára
készültek, s egy óra alatt
nem maradt egy árva falat.
Így folytatták késő estig,
tudták, kaja mindig lesz itt.
Kastélyuknak volt sok terme,
csak konyhából húsz volt benne.
Eljártak még vendéglőbe,
asztalt foglaltak előre.
Csábított a mákos guba,
de már nem ment rájuk ruha,
így hát meztelenül mentek,
függöny mögött terítettek.
Borbála és Pufi Mihály
között nem volt sose viszály.
Egyszer fordult ez csak elő,
kevés volt a vese-velő.
Mit esznek
Mit esznek a hottentották?
Éjjel-nappal dobostortát.
Mit esznek a tengerészek?
Halakat és sajtféléket.
(A kínai tengerészek
eledele fecskefészek.)
Mit esznek a kíváncsiak?
Mindenki azt, mit enni kap.
Mit esznek a miniszterek?
Mindenki azt, amit szeret.
Mit esznek az alvajárók?
Kísértetet, visszajárót.
És mit esznek a tanárok?
Párolt rizzsel halat, rákot.
(Aki halat eszik bátor,
mert nem fél a halszálkától.)
Mit esznek az űrhajósok?
Tubuslevest, ha az jó sok.
Mit esznek az óvó nénik?
Ők a maradékot kérik.
És mit esznek a katonák?
Kétszer füstölt, sült angolnát.
És mit esznek a doktorok,
amikor a gyomruk korog?
Kérnek egy nagy marha sztéket,
semmiképp sem belsőséget.
Mit esznek az irokézek?
Gyümölcsöket, magot, mézet.
Mit esznek a rendőr urak?
Márton napkor Márton-ludat.
Mit esznek a lakatosok,
hogyha talpig maszatosok?
Kezet mosnak délidőben,
s hurkát sütnek serpenyőben.
Spenót herót
De unalmas jónak lenni,
az ebédet mind megenni,
szót fogadni minden áron,
ezt még másnak sem ajánlom.
Úgy hallottam, jó a spenót,
bár énbennem mindent leolt,
és az anyu bármit agyal,
nem fullad a vízbe a hal.
Tiszta ruhámra vigyázni,
mosoly misét celebrálni,
elfogadni a sok puszit,
jelezni a tele bugyit.
Úgy hallottam, jó a spenót,
bár énbennem mindent leolt
és az anyu bármit agyal,
nem fullad a vízbe a hal.
Akárhányat hallok bókot,
csak kihúzom a fiókot,
benne van a sok-sok titok,
amivel én nem játszhatok.
Úgy hallottam, jó a spenót,
bár énbennem mindent leolt,
és az anyu bármit agyal,
nem fullad a vízbe a hal.
Máskor, mint a cirkuszi ló,
bámul rám sok látogató,
elvárják, hogy produkáljak,
még nem tudok, de dumáljak.
Úgy hallottam, jó a spenót,
bár énbennem mindent leolt,
és az anyu bármit agyal,
nem fullad a vízbe a hal.
Utóirat:
Egy nagy kövér néni mondta,
rá kell szokni a spenótra,
mert a spenót nagyon finom,
s meglátszik az izmaimon.
Ez a néni azt is mondta,
szintén jó étel a sonka.
Fenn az égen csillagok
Fenn az égen csillagok
lógnak ég és föld között,
föld előtt és föld mögött,
köztük járok, ott vagyok.
Sarkantyúmon csillagpor,
aranyporos ködmönöm,
és behajtott könyököm
holdsarló lesz valahol.
Most megyünk a tejúton,
pónilovam kesereg,
laza rajta a nyereg,
a szíjait meghúzom.
Kezemen és arcomon
apró fények játszanak,
egy közülük elszaladt,
s itt van a paplanodon.
Gyöngyös csillagkoszorú
Gyöngyös csillagkoszorú,
a Hold arca szomorú.
Látják ezt a Csillagok,
grimaszt vágnak, jó nagyot.
Erre a Hold felvidul,
Göncölszekér elindul,
a sok Csillag mosolyog,
s egy kis Csillag Te vagy ott.
A hold napos oldalán
él a Holdemberke,
azért, hogy a csillagok
gyújtóját kezelje.
Egész nap a nagy könyvét
olvassa, lapozza,
egy távoli rokona,
a Marslakó hozta.
Este, mikor már nem lát,
lámpást vesz kezébe,
itt a munka ideje,
elkezdheti végre.
Meggyújtja a lámpását,
föltartja az égre,
s szépen sorra kigyullad
minden csillag fénye.
"Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. (...) Ha teszem azt, délután négykor érkezel, már három órakor elkezdek boldog lenni. Amint halad az idő, egyre boldogabb leszek. Négy órakor már izgulok és nyugtalankodom; felfedezem a boldogság árát! De ha meghatározatlan időben, bármikor jössz, sohasem fogom tudni, melyik órában öltöztessem ünneplőbe a szívemet..."
A Kisherceg barátja
A Kisherceg planétáján
minden szerdán nyolckor várt rám.
Velünk tartott hébe-hóba
igaz barátja, a róka.
Viccelődtünk, nevetgettünk,
sok mindenről beszélgettünk:
szeretetről, szépről, jóról,
fűről, fáról, a nagy tóról.
Beszélgettünk a virággal,
elvitt sok helyre magával.
Volt még sok-sok közös tervünk,
ám Ő egyszerre csak eltűnt.
Holdfiúk és holdleánykák
utoljára kedden látták.
Merre lehet, kérded, merre?
Beköltözött a szívedbe.
A Kisherceg kisbolygója
közöttünk jár évek óta.
Aki tudja, aki látja,
az a Kisherceg barátja.
Variációk az alkonyatra
Alacsony az esti nap,
földig ér a lába,
csillámlik a háztetőn
vörös fényruhája.
Fényesebb a sok cserép,
bársonyos a bádog,
táncot jár sok szélmanó,
"lánc-lánc, Eszter-láncot".
*
Vöröslik már az esti ég,
most nyílnak épp` az estikék,
és az égő Nap parázsa
ráhullik a múló mára.
*
Nézem a felhőrajzokat,
közeleg már az alkonyat.
A Nap még egyszer felhevül,
s a csend a sötéttel vegyül.
X - Manó
Messziről jött, sokat látott,
nem a földünkről való,
mégis szépet, jó meséket
mond barátunk, X - Manó.
Mint a manók, ő is dolgos,
de az este arra jó,
hogy mindenki megpihenjen,
és meséljen X - Manó.
Mese közben egyre jobban
halk szuszogás hallható,
s mert úgy illik, elhallgat, és
velünk alszik X - Manó.
Elfáradt már a Napocska
Elfáradt már a Napocska,
sok volt ma a dolga,
mert az egész nagyvilágot
fénybe csomagolta.
Elindult a hegyek mögé,
sötétül az ég is,
mert ott van az ágyacskája.
Hát lefekszem én is.
Hogy örült a sok-sok virág
ennyi napsütésnek,
tudják jól, hogy nincs ennél jobb,
így lesznek ők szépek.
Ettől lesz nagy szín kavalkád:
piros, zöld meg kék is,
de sötétben úgysem látom,
hát lefekszem én is.
Örült neki a sok madár,
mókáztak az égen,
örömükben megfürödtek
az ég kék vizében.
Lassulnak a szárnycsapások,
fakul már a fény is,
elfáradtak a madarak,
hát lefekszem én is.
Anyu elküld mosakodni,
fogat is kell mosni,
mert csak tisztán, megfésülve
szabad elaludni.
Mondj mesét a napocskáról,
s űrhajós mesét is,
Álomtündér szállt szememre,
hát elalszom én is.
Hiába altató
Alszik a csörgő és a játék,
a kívánság és az ajándék,
alszik kiságyad, meg se reccsen,
talán mert itt vagy a kezemben,
de ő sem segített most nekem
mindenki alszik már, csak te nem
Alszik az ablak és az ajtó,
alszik a kosár, a szakajtó,
alszik a csűrben mind a termény,
agyunkban néhány agytekervény,
gigabájtok is a szerveren,
mindenki alszik már, csak te nem.
Alszik az asztal, alszik a szék,
elaludt már rég a szép beszéd,
alszik az alma és a banán
napsugár csókját hordja magán
apu is alszik, hogy fitt legyen
mindenki alszik már, csak te nem
Alszik a szomszéd, alszik a ház,
elszenderedett a csillagász,
véle alusznak a csillagok
már Bodri kutyánk is hunyorog,
néki az este álmot hozott,
jó is aludni itt e helyen,
mindenki alszik már, csak mi nem.
Álomtündér
Álomtündér közöttünk él, persze nappal alszik még,
legtöbbször csak akkor ébred, hogyha sötét már az ég.
Éjországban van lakása, szép, nagy kastélyban lakik,
sok kis vendéggyerek várja, így hát ott is dolgozik.
Álomtündér eljött érted, hogy’ ért ide, nem tudom,
az is lehet, - bár zárva van - berepült az ablakon.
Körberepülte a csillárt, persze ez nem nagydolog,
elnehezül a szempillád, visz magával, hát hagyod.
Álomtündér Éjországba elvisz minden gyereket,
kézen fogva, szellők szárnyán, gyorsan, ahogy csak lehet.
A szellő csak álomszellő, a hegy meg csak álomhegy,
meseerdőn minden fáról mesemókus integet.
A kastélynak nagy a kertje, sok-sok gyerek játszik ott,
meglepetéseket rejt-e, hogyha belépsz, megtudod.
Álomréten kergetőzni és játszani nem nehéz,
főleg, hogyha egész éjjel garantált a napsütés.
De ha néha kormos az ég, villámlik és mennydörög,
(azt mondják, hogy felesége kergeti az ördögöt).
Ilyenkor a szép nagy kastély mindenkinek nyitva áll,
megvéd minden rossz időtől, szilárdan áll, mint a vár.
De ha mégis megijednél, mert szörnyű a pillanat,
vigasztalón és aggódva anyuci megsimogat,
föléd hajol, megpuszilgat, aludj gyorsan újra el,
tudja, hogy rád nem csak ő, de Álomtündér is figyel.
Alvás halogatás
Az unoka nagyon durci,
nem akar még elaludni,
pedig épp egy félórája
fektette le anyukája.
Gondolkozott, kezdjen sírni,
vagy mondja, hogy kell pisilni.
vagy esetleg azt, hogy éhes,
fogmosás után nehéz lesz.
Hogy’ lehetne fennmaradni,
úgy. hogy ne kelljen hazudni,
s addig gondolkozott rajta,
amíg magát elaltatta.
Jó reggelt Napocska
Jó reggelt, jó reggelt, jó reggelt Napocska!
Kapaszkodj az égre, nevess és ragyogj ma.
Először pislogj csak, és hunyorogj velem,
mert a sok alvástól elfáradt a szemem.
De aztán amikor mindenki felébred,
és a falfehérje még jobban fehér lett,
gyűrd fel az ingujjad, ontsad a meleget,
ne tűrd el soha, hogy fázzanak gyerekek.
Baba muzsika
A mi babánk áriája
nem hallatszik Ázsiába,
de a szomszéd bezzeg hallja,
s nagyokat püföl a falra.
Szomszéd bácsi, ne légy mérges,
a mi babánk nagyon édes,
hogyha látod, megszereted,
és sírását elviseled.
Ezért mondom, rögtön holnap,
mielőtt kakasok szólnak,
sétálj velünk egy jó nagyot,
még a kocsit is tolhatod.
Lehet, mikor kicsi voltál
te hangosabban daloltál,
hangosabban, talán kétszer,
csak erre már nem emlékszel.
Vedd úgy, ez egy intermezzo,
akkor is, ha fortissimo,
és ha a babánk oázik,
örülj, hogy épp áriázik,
hol hangosan, hol meg halkan,
neked erre bérleted van.
Mért sírsz, Baba
Mért sírsz, Baba, mi a bajod?
Elmondanád, de nem tudod.
Talán fáj a pici poci,
masszírozgatja anyuci,
vagy a frontot - hideg, meleg -
nem bírja a szervezeted.
Kibont anyu, mi a csoda?!
Megvan a sírásod oka.
Kaki Király, Pisi Herceg
büszkén, pelenkádban henceg.
Anyu gyorsan segít rajtad,
s Álomtündér majd elaltat.
Csendes pihenő
Ebéd után az oviban pihennek a gyerekek,
nem mindenki tud aludni, a legtöbbje szendereg.
Ilyenkor az álmodozás olyan, mint az álmodás,
beindul a képzeletük, s már senki sem óvodás.
A fiúk mind hős vitézek, minden csatát megnyerők,
a lányok meg kastélyokban rájuk váró hercegnők.
Ruhájukat szolganépek aranyszállal szövik át,
pici fejük büszkén hordja az ékköves koronát.
Váratlan vendég
Tudtam volna, jössz ma hozzám,
lenne most egy nagy-nagy tortám,
egy hatalmas tortám!
Most, hogy itt vagy, pontban délben,
megosztom veled ebédem,
finom, jó ebédem.
És ha eljössz holnap reggel,
várlak egy nagy csupor tejjel,
csodás csupor tejjel.
Iskolás vers
Elmúltam hat, s Égnek hála,
járhatok már iskolába.
Én most már nem ovis vagyok,
olyan vagyok, mint a nagyok.
Van egy táskám, háton hordom,
tanulással nem lesz gondom,
ceruzáim mind hegyesek,
meglásd, jó tanuló leszek.
Játék helyett majd tanulok,
hiszen már nem ovis vagyok,
Hogyha egyszer
Hogyha egyszer gazdag lennék,
egy biciklit biztos vennék,
azzal járnék iskolába
és mindenki megcsodálna.
Hogyha egyszer felnőtt leszek,
csokoládét, cukrot veszek,
odaadom gyerekeknek,
s kérem, mindent egyenek meg.
Hogyha egyszer sok pénzem lesz,
nem lesz, ami nálam nem lesz,
veszek sok-sok csingilingit,
csokoládét és biciklit.
A titok
Van egy titok, amit tudok,
elmondom, ha puszit kapok.
Ha nem kapok elhallgatom,
a titkomat másnak adom.
Egész biztos szót értsz vélem,
csak előbb a puszit kérem,
ha akarod….
s most a titok:
A titkomért puszit kapok.
Jól gondolod, bizony csalok,
tévesztéssel puszit kapok.
Hát belátom, ez így nem fair,
jobb a becsületes ember.
S hogy ne legyen ebből bajom,
a puszit is visszaadom.
A nagymama szekrényében
A nagymama szekrényében
összehajtogatva szépen,
katonásan egymás mellett
fekszenek a blúzok, ingek.
Az akasztós részben pedig
télikabát pöffeszkedik,
de lóg még itt ruha, szoknya
egymás mellé sorakozva.
Van még benne sál és kalap,
igaz, ez már régi darab,
s bár megkopott már a széle,
épphogy befér a szekrénybe.
Annyi minden van itt benne,
mintha kincses kamra lenne,
s halványlila levendula
illatát őrzi a ruha.
A nagypapa hasa
Nagypapának nagy a hasa,
pöröl vele a nagymama:
nem kell annyit enni, inni,
ebéd után lepihenni,
mozogni kell, futni, járni,
nem csak autón kocsikázni.
Zsörtölődik a nagymama,
mert papának nagy a hasa,
van azért ennek is bája,
rajta szundít unokája.
A nagy mesélő
Nagypapa a nagy mesélő,
egész nap mesékben él ő,
ismer minden ócska trükköt,
bűvészkedést, varázstükröt.
Mesél nekem nagy csodákról,
űrhajóról, rakétáról,
ősemberi barlangokról,
titokzatos, szép napokról.
Ismer minden híres embert,
némelyiktől nagyon eltelt,
Harry Potter a barátja,
(de) szerintem csak kitalálja.
Vers a banánról...
...és a banánhéjról
Nincs szükségünk banánra,
nem kell nekünk banánfa,
nem ültetjük vödörbe,
mert a gyümölcse görbe.
S ha mégis van egyenes,
(mert talál, aki keres)
a probléma tetemes.
Legalábbis nem csekély,
mert most jön a banánhéj.
A banánhéj nem érdes,
sőt, mert síkos, veszélyes.
"Fennáll" a csúszásveszély,
hogyha sok a banánhéj.
Ezért nem kell banánfa,
nincs szükségünk banánra,
így megszűnik a veszély,
nincsen banán, nincsen héj.
Az angyalát!
Unatkozott az angyalka
és eközben kiagyalta,
jó lenne, ha lenne rangja,
nem lenne „csak” közangyalka.
Talán lehetne arkangyal.
De vajon bírja-e hanggal?
Legyen ő a szavak őre,
a Nagy Főnök szóvivője?
Talán lehetne őrangyal,
bár az nem jár túl nagy ranggal,
de emberközelisége
lehetne talán ínyére.
Közben egyre nőtt érzése,
ez nem választás kérdése,
nem hullik semmi ölébe,
mert meg kell dolgozni érte.
Korunk asszonya
Modern mese
Hófehérke megtalálta kedvesét, a királyfit,
s azóta egy jól szervezett vállalkozást irányit.
A "Hét Törpe Bányaművek" egy kiváló vállalat,
a legújabb toplistákon ott vannak a száz alatt.
Jól élnek ők mind a nyolcan, a hétvégén golfoznak,
máskülönben meg a fiúk a bányában dolgoznak,
szorgalmasak mindahányan, nincs szükségük rőzsére,
hogyha jól zárják az évet, mennek majd a tőzsdére.
Ki az ősöm?
Csésze, bögre, kis csupor,
az én ősöm finn – ugor.
Ámde, van ki másra gondol,
aszerint az ősöm mongol,
de lehet még török, tatár,
ötletekben nincsen határ.
Találgatni mi még tudunk,
gondolkodunk, tehát vagyunk.
Lettek lettek
A litvánok nem skandinávok,
azok a dánok,
s ha kicsit északabbra néztek,
Tallinn körül élnek az észtek,
s akik Rigában születtek,
lettek lettek.
Kiszámoló bújócskához
A ka-to-na lá-ba-nyo-ma,
csu-pa, csu-pa ga-la-go-nya,
a mu-zsi-kus ke-ze-nyo-ma,
csu-pa, csu-pa ze-ne-bo-na.
Szá-mol-ga-tunk i-de o-da,
be-teg lett a ko-csis lo-va.
Ha be-teg hát majd meg-gyó-gyul,
ad-dig húzd a ko-csit ló-ul,
de mert mé-gis be-teg ma-rad,
ő-rizd szá-zig itt a fa-lat.
Vers a hónapokról
A hónapból tizenkettő
kell, hogy legyen egy esztendő,
de nem csak úgy, akárhogyan,
mert ennek is sorrendje van.
Hogy nézne ki, ha az évek
decemberrel kezdődnének.
mert ha hátrafelé megyünk,
nem is lenne Szilveszterünk.
Sorakoznak a hónapok,
bár sorszámot egy se kapott,
de ők tudják maguktól már,
kinek hányadik hely dukál.
Ápr-jun-sze-no, jól jegyezd meg,
30 nap jutott ezeknek,
a többi 31 napos,
csak február kicsit lapos,
neki 28 nap elég,
s négy évenként plusz egy kell még,
ezt nevezzük szökőnapnak,
ilyet csak február kaphat.
(A kérdés oldalad fúrja?
Így lesz majd kétezer húszban.)*
A