kitsiniki blogja

Évek óta tudom, mennyire szeretlek,

Az élet viharos tengerén vezetek.

És megyek, megyek, elmegyek,

Évek óta tudom, mennyire szeretlek. 

És csak megyek, megyek, elmegyek,

Majd valahol elleszek.

Háborgó tengeren evezek;

Mély hullámok közt keveredek. 

Minden kihalt és csendes,

A fájó szívem nagyon szerelmes.

És megyek, megyek, elmegyek,

Évek óta tudom, nagyon szeretlek!

Ki becsül majd meg az életben?

Ki él majd itt a szívemben?

Ki félt majd úgy, mint senki?

Kit tud majd egyszer engem szeretni?

Ki lesz, majd az, ki sosem feled,

Ki mondja majd azt, hogy nagyon szeret?

Ki teszi majd meg azt a lépést?

Ki oldja majd meg az élet kérdését?

Ki hisz majd mindig énnekem?

Ki bízik majd énbennem?

Ki sírja majd át egyedül az éjjelt?

Ki mondja majd azt, ilyennek képzelt?

Ki őrzi majd az én álmom?

Ki éli majd át az én világom?

Ki vár engem majd nappal és este?

Ki zár majd szívébe örökre?

Ki fog majd engem úgy szeretni?

Ahogy az egész világon senki.