valamik :)

de ha van kedved nyalj bélyeget a kocsma falára

mondtak már neked ilyet, olyan ijjedten nézel hátra

nem ittam semmit, gyere át bátran,

 ugyan már.

barátod van nem is egy, szólj bátran, én igyekszek

néztek rád gyerekszemmel, pedig elmúltál,

minden sarok már útál, pedig hűlt helyed. helyetted

mást feled el minden nap. toplistán egy házi lemez

forog 2ezerszer, gyere át itt is megy, 

hittem én a bal aton-ban, de a jobbik több,

most meg fénylik. gyere át, nyugodtan,

nézek csendben unottan, minden gombom lepattan,

szólj és hagyom, cserben hagyom. 

de csak én hallak. csúsznak a napok,

küldök egy képeslapot.

vagyok az utálat, arcok szélén szelíd mosolyba

álcázva, hogy megölnék akárkit. 

voltam és hátat fordítottam. Tinta voltam tollban,

szerelmesek alatt puha kárpit.

 

lehettem volna halott kém, és földre rajzolt vonal

vagy vonós négyesben az ötödik.

de lehetek esti mese, labirintusban fonal

vagy egy cipő ami kikötődik.

látod ott a rém álmot, de nincsen rá rag Rím

lassan a szemed zárod, szűkül bent a tér szín,

fáj a nap, ha kisüt talán, félig üres Gin

a tegnap derekán, benned töRimagát percekre

az élet, meddig mehet még, hogy 

semmid sincsen. 

a hét fő is csak pRímszám, november meg gyáRimunkás

az összes reggel szimultán, versek végén mint áthajlás

csendben úgy alszol el. 

Várjál első villamost, tele lesz Ki kötőssel

A Beat Beachet taposd, itt a leszálló hely

A Főtér is már Brazília, mindenki meg kérdez,

kint az egész família, mennyi cigid van, de tényleg

tesónak is adjál, meg hogy hány az óra

közben persze haladhatnál, összes cigid óda

adrenAll-in és a béke, csak várod az ütést

mikor lesz már vége, arcodon a rezdülés - nek.

Haver vagyok tesó vagyok, családtag a végén,

csitulnak a bajok, a reggeli fényénél,

nyitva még a COOL, ott a buli délig megy,

lehet ma kihagyjuk, a Bajcsin a szemét hegy

elnézek a Bárkához, hallom araboznak

kedvem lenne Fácánhoz, ott nem hadakoznak

legyek inkább külföldies? kell nekem a heavy metál?

minden egyes Bakelites, piroson megy át

láttam Ibolyát a fényben, már 2kor bezárt

jöttem onnan sötétben, a boroskóla párszáz

forintba került rég, leszoktunk már erről

mára már az ég kék, az RTL meg kettő

mit csináljak mert, még józanodok talán,

hagyd nekem a kábítószert, testvérem a magányt

itt a sarkon taxis ül, benn a sok fős terápia

itt az agysejt semmisül, folyik le az olim Pia

haza kéne mennem már, harangoznak a toronyba

a járdákon üveggyár, minden józan goromba,

haza kéne mennem, mennem kéne már,

haza a sok szennyen, szépen csendben át.

figyelj már rám Ádám, milyen volt a reggel?

ültél te is padkán, vagy vízszintben fekszel?

túlzásba vittem, mert túlzásba vittétek

túlzásba vittük, mert túlzásnak hittétek.

ott ülünk ahol a part szakadt

és futópálya minden

mégis ha felállunk minden alak

folytonos, és sehol sincsen.

pillantom a rakpartot

talán kiönt a duna

sodrásban az arcod

folyómotívuma.