kelly1 blogja

Egyszer volt hol nem volt, volt két tündér lány: Stella, és Klára. Stella így szólt Klárának. Menjünk ki a varázsrétre! Ott nagyon szépek
 a virágok, retikülrózsa, szerelemvirág, szívibolya, bontogatja szirmait. Elindultak a varázsrétre. Itt, Bogáncs Kata, a rét virágárusa kínálgatta csábító csokrait. A lányok úgy döntöttek, hogy vesznek mindegyik illatozó csokorból. Csupán három zsetonba kerül, s marad elég zsetonjuk, későbbre.
 A tündéreknek közös kézfogásuk is volt, ezzel jelezték egymásnak, hogy rendicsek. Jókedvűen kitáncoltak a rétre, futkostak jót nevettek Katával. Mikor elunták, kifizették virágaikat, továbbálltak a szivárványfürdőbe. Mikor kifáradtak hazaindultak.
Másnap elindultak a cukorfőtére. Stella mondta, menjünk el az óriás szivárványcsúszdához! Klára, oké, mehetünk! Találkoztak a gonosztündérrel, aki valójában boszorka volt.
A boszorka így szólt, elátkozlak titeket! A tündérboszorkány, három próbával átkozta meg a tündér csajszikat. Első próba: be kell jutniuk egy partiba úgy, hogy ne vegye őket észre senki. Ezt a próbát sikeresen kiállták. A második próba, szerezniük kellett tündérzsetont. Ezt is megoldották. A harmadik próba, barátság, és az összetartás. Bizony ezen a próbán, csúfosan elbuktak. Bekövetkezett, ami még eddig sosem. Pont összevesztek, és azt mondták egymásnak, nem érdekelsz. Nem is értették, hogy fordulhatott elő, hiszen nagyon jó barátnők voltak. Azon nyomban elővették a titkos kézfogásukat, megbocsájtottak egymásnak. Szerencsére kiderült, hogy a gonosz boszorka műve volt. De mivel a barátságuk erősebbnek bizonyult, mint a varázslat, sikerült kiállniuk az utolsó próbát is. A boszorkány füstölögve seprűjére pattant, és elvágtatott.

A tündércsajok azóta is nagy összetartásban vidáman élik napjaikat.