karolyvaray blogja

       Urak - urak ti nagy urak

/Nemzeti konzultáció 2018/

Urak - urak ti nagy urak

Ti hatalmas kormány urak

Tudjátok e mit csináltok

Amikor a nemzettel konzultáltok

Megint jött egy vastag levél

Duzzadt nem sovány jó kövér

Benne egy válaszboríték

Sugalmazza ingyenes a visszatérés

„Az esedékes díjat a címzett fizeti „

Urak - urak ti nagy urak

Ki fizeti ki lehet e gáláns jeti

Tán ”MAGYARORSZÁG KORMÁNYA”

Mert neki kell visszaküldeni

Vagy tán az ország boszorkánya

Kinek minden otthonba elér az ormánya

Mit termel a kormány hogy ennyi a pénze

Milyen hatalmas lehet a nyeresége

Vagy titkos üzérkedések ontják

Ezt a rengeteg mindenféle valutát

Nekem inkább az az érzésem

A szorgos pór által befizetett adók egy része

Kerül a konzultációs herdálás terére

Könnyen jött pénz légiesen távozik

Bár most nem légbuborékként

Hanem milliárdokért szétszórt levélként

Talán mindjárt azzal kezdem

Urak - urak ti nagy urak

Tudjátok – e miből állítják elő a papírt

Mert ez bizony nem húsból fasírt

S mit szól ehhez a Köztársasági Elnök

A környezetvédelem nagykövete

Mert itt a kár nem négyzetgyök hanem köb

Vagy tán őt is jobban érdekli a zsírszövet

Uraim egy négyzetméter fénymásolópapír

Amelyen még nincs a szöveg panír

Csekélyke negyven gramm

Árulja is azt bizony nem egy kaufmann

Így három ember levele egy négyzetméter

Azaz szerényen nyolcvan gramm

Látszólag ez nagyon stramm

Urak - urak ti nagy urak

Ti hatalmas konzultációs urak

Nyolcmillió választó polgár nyolcmillió levél

Ez kettőszáztizenhat tonna papír nektek csekélység

Egy tonna papír előállításához

Tizenhat darab fa kell melyet a kormány erre áldoz

A nemzeti konzultáció felemészt

Csekélyke háromezernégyszázötvenhat fát 

A nemesnek látszó akció során

Ez az egyetlen jó marketinges akció

Csupán három hektár erdő halálához attrakció

S mire újra erdő lesz a tarvágott területen

Az húsz – harminc év s hol lesztek nagy urak

Lesztek valahol eltemetve síri – lyukak

Ó milyen szép környezet védelem

A karbon kvóta itt már nem veszedelem

Ó hatalmas nagyurak előttem a lepedő kérdőív

A családok nagy védelméről

Első kérdés a Népességfogyási probléma

Lényeg mi szaporodjunk ne a migráns

Micsoda buta gálánsnak tűnő kérdés

Hát ki az a hülye aki a szeretett családját

Egy ismeretlen migránsért feláldozza

Urak ti hatalmas nagy kormány urak

Hazánkban évtizedek óta csökken a kvóta

Egy városnyival többen halnak mint születnek

Még sem állította meg hagyták tovább tünetnek

Most sírtok ó nagyurak kik birtokosok lettetek

Ki fogja művelni majd a földetek

Ki fog az ebül szerzett gyáraitokban dolgozni

Nektek bagóért nyereséget termelni

Micsoda ellentét nincs gyermekáldás elegendő

De a gazdaságunk egyre növekvő

A munkaerőhiány mondjátok már rettentő

Csak hogy URRAK TI hatallmas GIGÁSZI

NAGYTUDÁSÚ KORRRMÁNNYI URRAK

Micsoda ellentét s micsoda hazugságok

A milliárdokért levél s transzparenses propagandátok

Ha egy évben ötvenezer gyermek is születne

Az csak évtizedek múlva lehetne nektek szolga

Így vagy a gazdaság torpan majd meg

Vagy migránsnak kell dolgozni bagóért nektek

Öröm ujjongás telitalálat aki visszaküldi

Kipipálja az Igent inkább benneteket dicsőíteni

Második kérdés rafináltan kacskaringós furfanggal

Megfogalmazott igen egyszerű kérdés

A családtámogatást munkavégzéshez kötni

Urak ti nagy urak hatalmas kormányurak

Ha parancs szavatokra gépiesen kefélne a nép

S kilenc hónap múlva áradás lenne a születés

A munkában levők a gyermeket hogyan felügyelnék

Lenne e elég bölcsőde dadával s hozzá fizetés

A gyermekáldás már nem a munkához kötöttség

Elsőrendű most a nagy bajban ugráló kérdés

Hanem egyszerűn lesz- e vagy kihal a nép

S ha kell ember munkaerő akkor ki jöhet szóba

Csakis a migráns akarod vagy nem már nem kérdés

Mert ez a levél csak pénzfecsérlő kóklerkedés

Urrak amikor megválasztott a nép

Felhatalmazott benneteket a szolgálatukra

Nem pedig a karikafüttyös kifosztásukra

Ha pedig fel vagytok hatalmazva minek e parádé

Tegyétek szolgálatotokat a parlamentben a népért

Öröm ujjongás telitalálat aki visszaküldi

Kipipálja az Igent inkább benneteket dicsőíteni

Harmadik kérdés

Ni csak – ni csak életkezdéshez támogatás a fiataloknak

Na és akitől elvszik azzal mi lesz

Át lesznek adva a diadaloknak

A gyerekeket kell támogatni a fiatalnak pedig

Tisztességes jövedelmet adó keresetet biztosítani

Ha száguld a gazdaság akkor milyen kerekeken

Éhbérért vagy kitelik majd a gyermek nevelésre

Fura hogy nincs odaírva ez ingyenes vagy kamatos

Ugye ez az egész milyen furfangos kapatos

Gyermek szülő máris tapsol igen - igen és igen

Jól jön majd egy kis ingyen kezdés

De ha kamatos lesz majd nyomorodásban visszafizetés

Mindenképpen gyermek kell méghozzá magyar

De nem szolga, akiket az új arisztokrácia kifacsar

Mivel munkaképes generációhoz tizennyolc év kell

Ezért e pontok szerint hatéves kortól gyermekmunka kell

Ha pedig nincs gyermekmunka, akkor migráns a megoldás

Vagy a dübörgő gazdaság lassan behúzza a féket

És a nagy kormány bevallja hogy téved

Ha egyáltalán a mai urak lesznek még a révben

Öröm ujjongás telitalálat aki visszaküldi

Kipipálja az Igent inkább benneteket dicsőíteni

Negyedik kérdés több gyermek több támogatás

Háromgyermekes anyának kiemelt támogatás

No de urrak munka mellet vagy otthon dadaként

Na és nem pénzt úgy hogy az csak a haveroknál

Legyen beváltható mert a nyereség csak ott csapolható

Máris borítékolni lehet tapsol a nép tapsol

Hiszen ez fantasztikus ötlet szórja majd a pénzt a vezér

Reggel vidáman ébredve dalolhatnak a nyitnikék

Mert bizony igaz már késő mégis nyitni kén

Ne csak a vezéreknél legyen az elvárt szaporulat

Na és urrak ha nálatok négy – öt gyerek van

Másoknál meg nulla vajon mi lehet ennek oka

Tán a pórnak nagyon fáj a foga nem kanosodik s nem búg

Mert kínjában inkább nagyokat rúg

Mert az átlagkereset ugye a mérleg serpenyőiben

Két ember esetén ha az egyik nulla a másiké öt millió

Akkor az átlag a statisztikában két és fél millió

Csakhogy az egyik zseb üres a másik ötmilliótól lóg

Ugye a kimutatás szerint egyenlőek a mólók

És a nép őrülten tapsol milyen jó milyen jó

Lesz mindennap tej hús kenyér és játszani jojó

Öröm ujjongás telitalálat aki visszaküldi

Kipipálja az Igent inkább benneteket dicsőíteni

Ötödik kérdés a fő állású anyaság intézményét

Firtatja a milliárdokba kerülő konzultáciős levél

Ez nevetséges egy ilyen kihalóban levő nemzetnél

Ez már nem lehetne kérdés hanem alkotmányos jog

De most is csak hunyorgok mert minden kifizetés

Ellenőrzés nélkül itallá játékszenvedéllyé alakulhat

És a gyermekek csak nyomorognak

Ezért ezt a kérdést adjátok át az egyházaknak

Persze az anyának alacsony bért a magasabbat a

Fő állású anyaságot koordináló miniszteri biztosnak

Havi de minimum csekélyke kettő milcsit

Hogy ne egyen minden nap sült vagy főtt krumplit

Persze ezt a kidolgozatlan bizonytalan zagyva szöveget

Vidáman mosolyogva tapsolja az Isten adta nép

Mindegy - mindegy zsebekben már a lóvé

E konzultációs akcióért örülhet annak minden góré

Öröm ujjongás telitalálat aki visszaküldi

Kipipálja az Igent inkább benneteket dicsőíteni

Hatodik kérdés a gyermekek nevelése melletti

Elkötelezett keresetet adó munkavállalás

Az első kérdésen urrak az lenne hogy egy

Hat gyermeket nevelő fő állásu anya

Kire bízza a gyermekeit amíg ő dolgozik

Vagy a helyette belépő közmunkás dada

Állami fizetést kapna míg az anya gürcöl agyárban

Persze támogatni kell hiszen egy kereset úgy sem elég

Sok a multi a hazai lenyúló és már kevesebb a veréb

Lesznek majd nappali és éjszakai bölcsik és ovik

A ház otthon porig éghet míg kuvikol a kuvik

Na és mivel támogatná mert az nincs a lepedőn

Lehet az bármi gyedextra szalámi vagy sámli

Ne várj gyorsan cselekedjél azonnal postára

Vidd a nagy urrak konzultációs levelét

Öröm ujjongás telitalálat aki visszaküldi

Kipipálja az Igent inkább benneteket dicsőíteni

Hetedik kérdés betegeket otthon ápoló nagyobb támogatása

Talán elmarad a maradék pénz folyton számolgatása

Legyen a gyod egyszázezer mely meghaladja a létminimumot

Miközben hatvan nyolcvanezérést dolgoznak anyukák és apukák

Valami egyensúlyzavar van a szférában foltozgatás ez itt és ott

Nincs lóvé az államkasszában jobb ha a nép becsapott

Támogatni mindenkit nemes cselekedet a jóság tükre

Csakhogy a melósok bére és az emelkedő árak összefüggése

Valahogy nem megy nektek nagy hatalmas kormányi urrak

Mert azt hiszitek nektek luxus tor asztal jár a pórnak meg abrak

Ne várj gyorsan cselekedjél azonnal postára

Vidd a nagy urrak konzultációs levelét

Öröm ujjongás telitalálat aki visszaküldi

Kipipálja az Igent inkább benneteket dicsőíteni

Nyolcadik kérdés a gyermek fizikai szellemi fejlődése érték

Melyet a magyar államnak védeni kell hát e papírra vésték

Butácska kérdés ez hatalmas nagy kormányi urrak

Ha nem tudnátok konzultáció nélkül is

Ez lenne a feladatotok nem pedig a magánzseb tolókocsis szarkaság

Mert ez így balgaság – zagyvaság hiszen ki s mi a veszély

Mely gyermekünk felett keselyűként lebeg

Hát nem a ti erkölcstelen lenyúlásotok a torz példakép

Melyet akarva – akartalan utánoz a nép

S ki nem lophat hát kukában turkál és gyűjti a csikket

Tudja vagy nem tudja itt minden szavazás cinkelt

Törvényi- s médiaburkot kap a megfélemlített nép

És ez a szolgai szabadság lesz a legnagyobb érték

Ne várj gyorsan cselekedjél azonnal postára

Vidd a nagy urrak konzultációs levelét

Öröm ujjongás telitalálat aki visszaküldi

Kipipálja az Igent inkább benneteket dicsőíteni

Kilencedik kérdés joga legyen a gyermeknek

Anyához és apához kimaradt hogy nagypapihoz s nagymamihoz 

Ilyen kérdést feltenni egy normális társadalomban

Ahol az egyházak kiemelt támogatást élveznek

Hát ki a fütyesz nevelje ha nem a család egy társadalmi keretben

Vagy nem tudjátok naggy urrak hatalmas kormánybárók

Hogy: A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza.

Na és ha nem lenne joga mit csinálna egy csecsemő

Egy óvodás vagy akár egy iskolás otthagyva a szülőt

Tán kolóniákat alkotnának szexre kábítószerre alkoholra

S onnan jutnának kárhozottan pokolra

A felnőtt lakosság meg rogyásig dolgozna fenntartásukért

Fegyveres óvodások felügyelete mellett

Persze a válasz igen igen és igen

Ne várj gyorsan cselekedjél azonnal postára

Vidd a nagy urrak konzultációs levelét

Öröm ujjongás telitalálat aki visszaküldi

Kipipálja az Igent inkább benneteket dicsőíteni

Tizedik kérdés gyermeket nevelő családok költségvetési támogatása Kétharmados legyen azaz nem egy könnyen megváltoztatható

Mert ez lenne a biztató jövő a kiszámíthatóság

Egyetlen szó sem esik itt a mennyiségről és a minőségről

Ez amolyan igéretősdicske besöpörni az igenek nagy számát

Melyet majd lehet lebegtetni a világban győzelmi zászlóként

A teljes értelmes megélhetéshez elegendő jövedelmet biztosító

Munkalehetőséghez való kétharmados védelemről miért nincs szó

Mert ez lenne az igazi védelem nem egy népnyúzó ígéret

És mi lesz ha megszavazzák csak éppen a csökkenő lakosság

Nem teremti elő ezt az összeget a költségvetésnek

Akkor talán jöhetnek a migránsok a csak válogatott legények

Kik bagó pénzért az önvegetálásért dolgoznak majd

Hogy jobban élhessen a most szavazó boldog nép

Ne várj gyorsan cselekedjél azonnal postára

Vidd a nagy urrak konzultációs levelét

Öröm ujjongás telitalálat aki visszaküldi

Kipipálja az Igent inkább benneteket dicsőíteni

Az én konzultációs ívem 2018

Mivel válaszborítékot nem küldtem így választ nem is kérek.

Úgyis tudom: Igen lesz válasz !

És az én kérdésem melyiket küldje a kormány minden lakosnak

Tíz kiló karácsonyi ajándékcsokit vagy egy tízkilós jégtömböt

IGEN IGEN IGEN IGEN IGEN IGEN IGEN IGEN……..

2018.11.23. 19:19:44

Értesítés versed elutasításáról

2019. január 21.

Kedves karolyvaray!

Az alábbi versedet sajnos el kellett utasítanunk, mert - a fórumok barátias hangulatát biztosítandó - nem teszünk közzé direkt politikai állásfoglalást közlő műveket.

Jelentgetősdi

Ha-há-ha-há ha-ha-ha
Hűha-tyűha egy tál susulyka
Elindulhat országszinten
A vektoros nagy pletyka

Ha-há-ha-há ha-ha-ha
Há-ha-há-ha há-há-há
A szomszédom fészer alatt
Kutat fúrt nagy suttyomban

Há-ha-há-ha há-há-há
Ha-há-ha-há ha-ha-ha
Ezt hallgasd meg kormányablak
Ugyanilyen suttyomban

Há-ha-há-ha há-há-há
Tán ha mindjárt bizonyítaná
Nem szítaná fel a falut
Ám még ma kinyitjuk a kaput

He-hé-he-hé-hé-hé-hé
Nem kerüli el a büntetés
Mert ki vizet lop az károsít
Ezért a hatóság arányosít

Hé-he-hé-he he-he-he
Tenyerében peregjen a nyenyere
Egy köbméter nálunk ezer
Nála csak a tized teher

Hi-hí-hi-hí hí-hí-hí
Nem baj hogy ha ki rí
Kinek magán kútja van
Legyen az is adóalany

Hí-hi-hí-hi hi-hi-hi
Jelentgetés jó brahi
A feszültséget növeli
Lesz belőle csihi-puhi

Ho-hó-ho-hó ho-ho-ho
Bizony ez sem placebo
Ha kútfúrás sikertelen
Tiltott szeszfőzés lesz a verem

Hó-ho-hó-ho hó-hó-hó
Hó pálinkagőz hűtve jó
Ezért hordja a havat
Sufnijába ki-be szalad

Hö-hő-hö-hő hö-hö-hö
Nem lesz ilyen lötyögő
Hamarosan a sufni-fusi
Falusi zugfőző bukott klérusi

Hő-hö-hő-hö hő-hő-hő
Gyűlöletig fajul a hő
Mert a hullott gyümölcsöm is
Nála lesz finom szeszözön

Hu-hú-hu-hú hu-hu-hu
Bizony az ott lopott áru
Lopásért is feljelentem
Ezzel talán végleg eltemetem

Hú-hu-hú-hu hú-hú-hú
Érje őt százlábú bú
Rendőr urak a szomszéd
Ellopta a fám gyümölcsét

Hű-hü-hü-hü hü-hü-hü
Én a törvényhez leszek hű
Felismerem az illatáról
Csakis az én körtefámról

Hű-hü-hű-hü hű-hű-hű
Rajtam lesz az árulási aranygyűrű
Ám nem is gondoltam volna
Hogy a szomszédom is árulkodna

Ha-há-ha-há ha-ha-ha
Kibuggyan az árulkodás rohama
Bejelentést teszek én ma
Hajnali bulid az volt gyehenna

Há-ha-há-ha há-há-há
Jobbról balról fentről s lentről árulás
Mindenkin rajt a nyilvántartás
Senki sem mondja végre hogy pá

He-hé-he-hé-hé-hé-hé
Bárcsak már vége lenne
Ámde valaki csuhé helyett
Műanyagot éget koromzuhét

Hé-he-hé-he he-he-he
Lenne nála egy tehénke
Az mellett melegedne
Még talán az is jobb lenne

Hi-hí-hi-hí hí-hí-hí
Környezeti szennyezés
Bűzleni és ártani
Talán ez a zugtüzelési cél

Hí-hi-hí-hi hi-hi-hi
Szádra fagy majd a cigi
Mert van már újabb cél
Irány a kormányablakszél

Ho-hó-ho-hó ho-ho-ho
Ez a szomszéd naplopó
De élni akar ezért kukázik
Ez is tiltott na most ráfázik

Hó-ho-hó-ho hó-hó-hó
Dolgozik mint a mohó
Folyton őrlő kávédaráló
Ja ez egy nagy kukazabáló

Hu-hú-hu-hú hu-hu-hu
Azt a kecskelábú nagy csápút
Éppen tegnap magát jelentették
Hasonló tevékenységért

Hú-hu-hú-hu hú-hú-hú
Na de nem esz meg a bú
Írja gyorsan jegyezze fel
Ez az ember embertelen

Hű-hü-hü-hü hü-hü-hü
Minden lakos már törvényhű
Nincs már olyan állampolgár
Ki ne jelentett volna már

Hű-hü-hű-hü hű-hű-hű
Eddig a fél falu jelentette
A szomszédja kutyájának
Fagyban hidegben tartását

Ha-há-ha-há ha-ha-ha
Mindegy eb vagy kutya
Már egyik sem ősi szittya
Kandallót vár olyan fajta

Há- ha-há-ha há-há-há
Jaj Istenem mi lesz itt még
A feketén dolgoztatás
Még nem jelentgetés

Ha-há-he-hé-hi-hí-ho-hó
Hö-hő-hu-hú-hü-hű
Jelentgetősdi áradás nagy nyomás
Megállítani már nincsen gát...

Visszautasításunk semmilyen formában nem számít véleménynyilvánításnak. Köszönjük megértésedet!

A Poet csapata
www.poet.hu

Ez egy automatikusan generált levél, erre a címre nem tudsz válaszolni. A Poet csapatával az impresszumban lévő címeken tudod felvenni a kapcsolatot. A vers elbírálása során nyilvánosan elérhető beküldési szabályzatunk szerint jártunk el. A versek kezeléséről bővebben a GyIK-ban olvashatsz.

Fehér lelkemen fekete gyászlepel

Rám borulva követ engem

Mintha a gyász eljátszana egy szerepet

Egy kalyiba színpadon vezet engem

Fekete szeretet hogyan is ölelne

Így a testem örök bús lehetne

Mosolygó töklámpások között

Amíg a testem valamit is nyöszörög

Mosolyok közt könnyeken siklik a testem

Könnyek között mosoly siklik a testem

Mert kölcsönös lehet az öröm

Egy megosztott emberi érzelemben

Világos érzés sötétedik bennem

Sötét érzés világosodik bennem

Ó agyonnyom az empátia

Dögös nehéz ólom súlya

Empátia – szimpátia húznak mint lovak

Szélsebesen egy ócska úton

Szétrázódok szétesek az ütközéssel mindent

Darabokra széttörök

Ez lenne az örök utam egy végtelenített körön

Talán elfogy az életem keserű évekből

Keserű hónapok keserű hónapokból

Keserű hetek keserű hetekből, keserű napok

Keserű napokból keserű órák keserű órákból

Keserű percek keserű percekből

Keserű másodpercek s jöhetnek a keserű

Nanomásodpercek nanomásodperc oly kevés

Itt már élni sem érdemes

Ebben a pillanatban a test sem fér el

A léleknek meg minek ennyi hely

Ím inkább távozok itt a létem már csak

Egy femtomásodperc

Vagyok vagy nem keress ebben a világban

Az időt a fagy sem tartósítja

Mindegy hogy földön vagy űrben

Tűnik el a nem tudom már hol létem

Virágból sápadás leszünk s összeszűkülünk

Mindegy óceán vagy csepp ölel

Bár mindkettő lehetne anyaméh még egyszer

Még az is lehet a víz kódolja a csodás genetikát

Hogy csodás ez a világ ki tudja

Ismered a Test útját és a lélekét

S tudsz - e az ÉNEK HÁBORUJÁRÓL

Valahol egy másik világban

Vagy mindenki a Sors – Möbius - Szalagon

Rója mókuskerék életét

Növekedtem álmaimmal földi kalitkában

Olyan kövér lettem belém nőttek a rácsok

Most már szabadulnék akár álmok nélkül

De a sorsom múltja már teljesen rám ült

Így járok - kelek kalicka vázammal - házammal

Így lettem fogoly a bezárt vágyakkal

Kerülöm az álomvályúkat átadom

Fröcsögtetve zabáljanak mások

Kanapé helyett rögökön tengődöm

Talán még átvergődöm  – kivergődöm

Egy jóságos világban tán átölelnek

S végre újra csontsovány lehetek

Eltűnhetnek bennem hegyek és völgyek

Akár erdők és mezők

Hósapkákkal patakokkal saját boldogsággal

Eltűnhet a virágzás mint egyesülés

És eltűnhet a hervadás mint bomlás

Csak a szívnek nehéz ha szeretettel teli

Ha van bennne sok emlék arról aki szereti

Mert a halál előtti búcsú tövestől kitépés

Még akkor ha marad egy kis remény kötelék

Mert a szív lakói bizony örökre maradnak

Híg vérrel vagy rögös alvadttal

Mert a szeretet igaza mint frekvencia

Megmarad az örök igazság Nagy Asztalán

Mert a halál az élőkért egy örök zarándoklat

Megváltani azt a múltat ami halálba kergetett

A boldogságot vidd magaddal egy mosolyként

Az álmokat egy szétfoszló reményként

Mert ez a Föld többet ér sokkal többet

Mint most rajta az egész emberiség

Mert lehetne akár a Föld két félteke

Egyik a Menny másik a pokol

Gazdagság és szolgák elválasztott világa

A Paradicsomi Csárda és a Kukák Világa

Az emberiség is ketté szakad

Pokolfajzat uralkodók válnak ki

A többi ezt tűri majd angyali szeretettel

Szolgává lesz a másik fele

A pokolfajzat ministránsnak nevezteti magát

A szolgák meg alázattal népnek

Nehéz az alázatból pokolfajzattá lenni

Pedig mennyi a törekvés

A megalkuvás és a korrupció éljenzés

A profit profitot követel mellette bűnt és csalást

Etetik gazdaságosan az emberiséget

Víz – vízmegkötő – hús egyveleggel

Az egészségedért – a rák elsőbbségéért

Mert a valóságban a kínálat

Könny – vízmegkötő – hús szenvedés

Mert a kínból font korbácsütés a legfájdalmasabb

Pedig a szeretet mélyen beégetné magát

De megérné az örök emlékeztető nyom

Ó de mégis gyászszertartás kell

Pedig halál után ott a találkozás

De ha ketté válik az út pokol és mennybéli

Örökre elfelejtheti egymást

Istenem sokáig hagyod nyitva a hegeket

Ez fennakadás szenvedés meredek falakon

Tán a túloldalon nézőközönség van

Kik átlátnak mint az üvegfalakon

A halállal a fehér fény megszűnik

A halállal a fekete fény megnyílik

Egy lenne a lényeg az Én fénye

Maradjon meg fehéren vagy feketén

Mert az Én ott van Télben és Tavaszban is

Pedig lehetne az egyik

Jégpokol a másik a virágos menny

Mert a szív tavaszon és télen nyugszik

És dobogja az élni akarás lényegét

Téltisztaság virágos öröm

A szíven aranyködlő víg öröm

Ó sors mégis enged a szeretteinknek

Egy lenge szép utolsó érintést

Engeded kimondani az utolsó szavakat

Emberi élet éj s nappal

Ebben a születés a nappal a halál az éj

Fény és fotontalanság között ki – ki élvezete

A megszerzett lopott kapott javak szerint

Kérdés – merre milyen javakat ad a pokol

S milyeneket a menny

Kapunk – e kulcsot itt és ott egy átjáróhoz

A sok foton is gyilkol lásd a lézert

A fénytelenség is gyilkol lásd a halott csírát

Kinek útja megmutatja a végét

Annak már agyonnyűtt szövetként

Szakad a világos nappala és sötét éjjele

Lehet már minden szakadt rojt egy ima

A szövet itt a földön már nem áll össze

Csak még egy átölelő kellemes tavaszi csók

Egy átölelő szellő, egy fürdető illat

S egyetlen egy fényló tavaszi színes szirom

Mert az embernek nem az anyaméh az első

Az csak megbecsülendő és tisztelendő

A természet befogadó méhe az első

Mert az élet abban már vigaszt nyerhet

Azaz az anyaméhben meghaltál

Amikor megszületsz újjászületsz

Ide csak reménynek születsz

Gazdagnak gyémánt és aranypor jut

Miért is lenne sírja más

Szegénynek csak földi por

Miért is lenne sírja más

És az aranyport keresik és újra mossák

A por meg marad a földben por

Örök titok a por születik aranypornak

Vagy az aranypor egyszerű pornak

Mert mi az ami meghal: Test Lélek vagy Én

Mert ha mindhárom akkor mi ért e lét

Mert a testnek gyökere a földben

A lélek gyökere a testben de hol az Éné

Vagy tán fordítva van minden

Így a halálnak három gyökeret kell kitépni

Csak a testet megmenteni minek

Az emberiség a föld mellett

A jövő generációba is belehal élni tovább

A halállal a szeretet semmi más

Mit egy nagy légbe ütött szeg

Melyért esztelen képes voltál mindenre

Csakhogy a szeg meg sem marad

Leesve meg megeszi a rozsda enyészet

Ennyit érne az érintés a valakiért érzés

Hiába a Szent Jakab földi út

Ott voltam melletted könnyekkel

Mégis a könny fojtogatott könyörtelen

Mert a könny bánatkötelekké fonódott

S nyakamra tekeredve fojtogatott

Fekete varjakat vártam letépni

Fehér holló jött gúnyosan károgni

A félelem szerelemben a szerelem az ásó

A félelem a nyél

Mert ha menny voltál pokolként öleltelek

Mert ha pokol voltál mennyként öleltelek

Ördöghajból angyalhajból lettem korbács

Mert valahogyan nagyon félrevezetett e világ

Pedig azt hittem egymáson leszünk

Örök szeretet hatalom

Mely fölött csak a vigyázó Isten

És ketten sohasem leszünk őrizetlen

Amikor a bimbólépés szomorúság virágot nyílik

Amikor az életvagyon csak úgy elúszni látszik

Amikor a lélek a test sarában fetreng már

Mit is akarhatna mint karóhoz kötött agár

Szeretethumusz szeretet - humusz kellett volna

Sokkal több melyben a test most tombolna

Örömtáncot járna lélektóruhában

Fejemen egy csillogó Én - koronával

Most kihez imádkozzak e teremtett Földön

Az elsődleges mindenható Istenhez

Vagy a másodlagos Pokolkirályhoz

Csak induljak imával könnyebb temetni a múltat

De imával ugyancsak könnyebb temetni a jövőt

Mert a földi létben pont a szeret

És megértés hagy cserben

Ott maradsz a pocsolyában elveszetten

Ha sírsz folyósodik ha nem szárad a dagonya

Mert ez lesz sorsodban az utolsó adoma

Ki kiellett volna nyitnod testem a szemedet

Ki kellett volna nyitnod lelkem a szemedet

De egymást lefoglalva börtönbe került

A sosem volt ilyen tiszta elmém

Húsdaráló – hatalom – kések

Fenni önmagukat minden keresnek étket

És a fröcsögő szenvedés lesz

A számukra kedvező kábító fröccs

Mert addig vártam a jóra hogy leázott rólam

A szeretet vakolat a jóság téglák fugái

Egyre jobban porladnak

Karmok lesik már az összeomlást

Kinek jut egy tégladarab talán

Mert mindig szép napot jövendölt a Nap

De egy viharfelhő az ádáz

Elsötétítette testem s lelkem igazi vágyát

Lám lám gyermek korunkban megtanuljuk 

Hogyan bukdácsoljunk a jövőben

Fűnek – fának de akár álmainkban

Igen gyermekkorodban még nem esel el sokszor

Jobbról a menny balról a pokol támogat

Mindkettő számít rád ha már gyarapodtál

Szárnyakat adsz a vágyaidnak

És szárny nélkül akarod megelőzni azokat

És a remény éltet hogy utoléred

S örömmé alakul a fájdalomérzet

Úgy tűnik hullahegyeket követel a lét

Mindegy emberi vagy állati tetem

Csak legyen betakaró avar és levél

Mert a földi léthez ez a szükség

Visznek is vezérek milliókat halálba

Dicsőséget ígérve bátorságra buzdítva

Csak az egyén Énje nem számít

Elég ha egy irányelv elmét kábít

És a halálba menők arcuk egyik oldalára

Angyali lágy csókot kapnak

Míg a másikra durva ördögit

De a menet már viszi az embereket

Mindegy kripta vagy tömegsír

Mindkettőn egyszer majd fehér nyír nő

Ez lesz a múlás jókeresztje

Álmaim torlódnak

A vágyak kapujában

Egyre hatalmasabb az álomgát

Hamarosan elvisz mindent

Az álom áradás

Szétesik darabokra törik

Minden szép álom

Olyan lesz a világ

Mint cunami után a tengerparti táj

Partra vetett szép álmok

Döglött haltetemek

Partra vetett szép álmok

Mindent eltemettek

Keserűsó kristály kínálja ízeit

Napfényben csillogtatja kristály színeit

Gyűjtöm a csillogó kristályokat

Lesznek majd utamon szentjános bogarak

Álmok lenge selyme szétszakadt múlt

A halál lassan már a szívemig nyúlt

Azt hittem a létem létbe betonozott

Nem a sorsvonalon kínnal kilúgozott

Azt hittem a hangok nekem lágy ölelés

Azt hittem a színek szívemben nevetés

Azt hittem az imám vasbeton háló

Megerősíti létemet maradandó

Hittem a teremtés emberformáló erejét

Amig az erő nem lett szenvedés

Magamért az ima már kevésnek bizonyul

Más meg a létemből sietve kivonul

Csak a múlt könnyű árnya lett rajtam nehezék

Ezzel a súlyokkal jósolt már a botlás

Lehet már a következő kivető pillantás

Pedig meddig hittem lesz majd egy pillanat

A múltról álmodás többé már nem hasad

Szenvedő vergődés tiszta forrás a mélységből

Megformált vízcseppek a személyiségből

Vízcseppekből lehet kín vízesés

Ami másoknak nem fáj

Inkább játszi szép nevetés

Amikor a léttenger már dagály marad

Az apály álom lesz a szívedre vasalt

És futsz és futsz semerre

Mert sivatagból tenger lesz

Tengerből sivatag

Világosságból sötét

Kvantumból antikvantum

És a szíved árapályát

Egy szenvedő hold okozza

Összetörsz tested partra vetve

Lelked bolyonghat keresve

Összerakni lakhelyét

De minek ha nem tudja kivinni

A holtak temetőjéből

Legalább a purgatóriumig elvinni

Aztán mindegy tavasz vagy tél

Mert jégben virágban mindkettő él

Mert az egyik kezedet egy angyal

A másikat egy ördög fogja

Húznak – vonnak az egyiknek

Bűnösként is jó vagy

A másik még téríteni akar

Csak vigyázz ne hogy szétszakadj

Hol vagy már harmatként

Amikor inni vágytak

Amikor szomjas nyelvek lenyaltak

Aztán hagytak elpárologni

Égi mennybe menni – visszahullni

A gyászmenet párolgás egyszerű múlás

A visszatérés más sokszor viharos

S ki tudja hol érsz földet vagy vizet

Még akkor is ha már néma csendes a szíved

Ugye szerettél volna együtt párologni

Majd egy nagy cseppként visszahullni

Aztán jéggömböcske lettél

Visszahullva összetörtél

Tengerben felolvadtál sziget sem lehettél

Ez a létezés ködje egy kegyetlen öntöde

Napfelkeltéből naplementébe

A mából holnapba öntve

Könnyel töltött luftballon pofozva – fokozva

Mert mindig két hang szólít:

Készen állsz a Mennybe menve

Készen állsz a pokolba menve

Néztem jobbra néztem balra

Előre és hátra keresve a múltamat

A jelenemet és a jövőmet

Egy forgó báb lettem

Testem már csupa szenny

Vegyszerek adalékok kiegészítők

Ízfokozók elnyomni a rosszat

Gyógyszerek gyógyhatású készítmények

És vegyületkomplexek

A civilizációs betegségekre

Átkozott burjánzások genetikai sérülés

És kutatólaborokban kísérletezés

Aztán klinikákon a puding próbája

Egy lehetőség még a próbaútra

Félelmetes vérrögképződés látomása

Torlasz a szívtenger felé

Trombózis bárhol s sztrókkal félhalott

Csak a könnyek folynak könnyen

Torlasz nélkül ár nem szökken

Pedig hogyha torlasz lenne

Már mindent el is nyelne

Terem van s időm valóban az enyém

Teremben s időmben testem és lelkem

Vajon a tér s idő hová hal meg

Földi időm elhagy engem

De a térben van még hely

Talán van még egy szeglet

Ahol újra élhetek

Mert az ittlét minden perce

Csak búcsú a jövőbe

Emlékhely lesz terem s időm

De meddig lesz fényes a cipőm

Pedig hittem a szívekben

Kitöltenek majd engem

De amikor visszanéztem

Csak az üresség aranya csengett ott

Bizony rólam már senki sem álmodott

Itt a Földön Én voltam én

De ki leszek egy más világ remény ígéretén

Örök apály sírja leszek

Hogy rozsdásan is üvöltsek

Úgy tűnik születésemtől kezdve

Urnába tölt a világ

Talán könnyebb így az elszállítás

Azt hittem én vagyok a hó

Pedig csak lábnyom voltam

Csakhogy a hó visszatért

De nem a lábnyomért

A részeg poharán is csak először

Csillog szebben a fény

Aztán egyre jobban homályosodik

Végre az asztalra dől

Nem is értem miért van a két serpenyőmben

Egyenlő mértékben a gyász

Amikor az egyiknek a helye az örök nász

Ki halna ha élet és halál választható lenne

Ki az aki önként a haláltóba menne

Nekem a földi lét Kálvária lefelé

S Kálvária felfelé

Testem molekulái apró keresztek

Fekete fátyolban gyász – alakzatban

Angyali testem lesz temető

Kiszakadt ördögi részeimnek

Gyászmenet : infúzió – injekció – várvétel

CT – készülék – kórházi ágyak

Ó Istenem hová lettek a régi szárnyak

Átalakul az ember mert az életfélelem

Felváltja a halálfélelmet

Ágaskodó sírok lesznek a fák

Ó miért lett ellopott a tiszta ifjúság

Sajnos a születés nem garancia

Csak egy ígéret dominancia

Küszködni a saját létért

A Világegyetemben egy ismeretlen célért

Pedig a szemhéjon kívül hatalmas

De belül már parányi a Világ

Ki tudja melyik az igazság

Születünk: Alattunk fekete

Felettünk fehér fátyollal

Aztán egyszer kifordulunk

S leszünk lebegő szürkeség

A petróleumlámpa fényt adva hal

Az ember fényért könyörög

Hittem de mi lesz ha Isten

Elfárad és pihenni tér

Elég egy kiesett pillanat

S rám borul az örök sötétség

Hittem mert éreztem ölelő karját

Lelkemet a Szentlélek oltalmán

Akkor mégis miért rettegek

Hogy egy ördögi lakomán leszek befogadott

Nem is tudom lángvirágokban pokolban élni

Vagy a Paradicsomban örök tavaszban

Most talán mindegy csak fájdalommentes

Legyen a befogadó világ

De Énvesztetten oly mindegy

Talán itt a földön többet érne egy kabinjegy

Fájdalommentes örömben élni

Célokkal vidám boldogságban

Lett volna  - volna jó

Ha nem settenkedett volna sorsvonalamra

Egy hívatlan pokolhajó

Mert nem lehet az ember a földön örök búcsúzó

A jövő másodpercbe folyton belehaló

Fekete libbenő szárnyakon lebegő

Fehér angyali ajtókról álmodozó

Mert mit ér az élet ha az ember

Fekete hattyúnyakkal hajtja álomra a fejét

S szívéből hallgathatja a kín énekét

Pedig hányszor vágytam felszállni

Fehér felhőangyalokkal táncolni

Felejteni a kín ritmusát

A kegyetlen fülben dongó zúgást

Szeretetcsókot vártam a felhőktől

Nem jeges esőfelhőben átfagyni

S fagyottan visszahullni

Fagyott álmaimmal még valamennyit élni

Pelyva életemből kiválogatom

A szép emlékeket

Talán összeáll belőlük egy szeretet köpönyeg

Talán lepereg róla a kegyetlenség morzsa

És fehérben maradhat az ember sorsa

Te kedves földi barát maradj szeretetben

Maradj boldogságban

Én már a szorongás szárnyain röppenek

Ennyi ennyi volt a fény

A gyász is maradjon az enyém

Ha láttál arcomon egyetlen mosolyt

Azt őrizd meg s fogj elmélkedni egy zsámolyt

Talán egy ima a lélek könnyítésére

Talán egy könnycsepp a katarzisért

Elmenni tavaszi virágtáncban

Vagy ablakon jégvirágtáncban

Szellőben vagy hóviharban

Mintha nem mindegy lenne

Milyen színben távozunk el

Te csak nézd a hajnalt azzal visszatérek

S nézd alkonyt s imádkozz

Hogy holnap is visszatérjek

Ott vagyok minden könnyben

Mezei virág illatban szélcsendben és viharban

Ott vagyok a vágyakozó álmokban

Ott vagyok a szívverésben

Mert a természet és ember nem felejthet

Mert az ember virágon lép át

Megérinteni a jég kapuját

Mert el kell hagyni az élet aranyát

Szeretetet kellet volna gyűjteni

Nem is kellett volna cipelni

Szívem megnyugvás és béke

Így érezd mindvégig a tiédben

A szánalom is szeretet legyen

Ne sírj gyűlöletben nincs földi boldogság

Ott vagyok lebegek az új otthonom felett

Becsukom szárnyamat

Megérkeztem csak üres a kezem

S hová lett minden emlékem

Ne sírj elég már ha a memóriában létezem

Ez már a megvetés nélküli kényelem

Csókold meg a hajnalt

Csókold meg az alkonyt

Egyszavas legyen az imád

Ó szeretet

És ha érint a fény elég egy emlék

Kaposvár ,2018.06-7-8. Barcs

Kedves karolyvaray!

A Poet.hu látogatói között nagy számban vannak a fiatal korosztályból is, ezért fontosnak tartjuk, hogy az oldal számukra is megfelelő tartalmat biztosítson. Megítélésünk szerint az alábbi versed nem felel meg ennek a kitételünknek, ezért sajnos el kellett utasítanunk.

LÁP LETT ELŐTTEM I. rész

Láp lett előttem minden öröm és boldogság
Nem tudok már könnyekben élni
A reményem örvényből örvénybe visz
Hiszem már többé nincs hitem
Sorsom útja végtelen üres tér
Sem testnek sem léleknek már nem élettér
Imám volt szűziesen tiszta harmatos
Azt hittem segít s nem leszek varratos
Összeszabdalt reményeimen parány boldogság
Azt hittem Isten meglátja még bennem a csírát
Mert hitet kértem és hitet kérek
Legyen az árkokkal tel e küzdelmes lépések
Mert bukdácsolok mint eltévedt űrhajó
A Világegyetem ki tudja éppen feltáruló
Nincstelen semmi világában árván
Ki vagyok én tintacsepp a világ tengerén
Ki fog összeszedni a végtelen kínlódás
Reménytelenség szétszakított kegyetlen mátrixán
Megfagyott tekintetemet ki látja meg
Mert balekként hagytam magam jégcsappá lenni
Mely az űrbe érve cseppekké olvadt
S hol van szétfoszló tinta-vérem
Szívem tőrként lüktet a saját szívemben
Elvérzek mint kihűlő távoli fények
Elmém mint sav terjed a testemben
Szétmarva-tombolva-zúgva tépő áradat
Magával húzza a sötét árnyakat
Csilingelő csengettyűk vad kolomppá válnak
Nagy óriási harangban érzem magamat
Kicsi fehér lelkem olyan kicsit tiszta
Mint a végtelen fekete halálon
Egy fekete üvegtiszta pötty
A végtelen rettenet gyengeségen
Mert nem tudom mi a földi vég
Ha már egyszer bekebeleze tt
Egy földöntúli ismeretlen cél
Mert inkább álomból ugranék
A halál talán szilárd tavába

Vagy tán a mennyei simogatásába
Szilárdban szétfolyni ütközéssel
Újabb drámai fájdalom önüldözéssel
Csak a tiszta lelkem maradjon itt
Nem bánom ha a testem bármilyen
Roncshalmaz lett ha már a halál átvitt
Érzem cafatos molekulafohászokká
Bomlik az ordító testem
Ó szétszóródó fájdalom imáim
Írjatok valahol új Bibliát
Mert az empátia mások szenvedését
Másokba injektált mérgeket a háborúk
Kegyetlen tetteit és kínzásait
Szivacsként szívja magába
Átvállalva a Krisztusi Szenvedést
Csak a megváltás az irgalom marad el
Mert a világ talán örök felelőtlen
A nyomor és betegség miért nem
Minden emberben emberi érzés
Miért nem szinkronempátia a világ
Talán jobban megbecsülné egymást
A folyton bűnbeeső emberiség
Miért a kábítószer kábula t tavaiban
Fürdik a kiábrándult kitaszított
Miért nem az emberiség szeretet tengerében
Miért élnek egyesek ópiumkukacként
Mákgubóba fúrva miért élnek szenvedést
Kergetem a halált magam előtt
Mert üldöz az élet élni meg kellene talán
Már állni de mi lesz a vonalon
Élet vagy halál
Mindegy nem választhatok szabadon
Miért-miért pont a kedvesség
A becsületesség a jóság
Miért pont az hagy el
Miért leszek egyre kisebb s miért lesz
Egyre nagyobb rajtam a gonoszság hatalom
Pedig én egyáltalán nem akarom
Miért vergődöm egy álcivilizáció
Feszes kényszer hálójában
Miért nem az életre tanítottak az iskolában

Megállunk az élet előtt
Várj mielőtt továbblépsz
A lélek húrjain a test lázad
Ugye hallod ezt a fantasztikus zenét
Talán már a sírodon állsz vigyázz belezuhansz
Előre vagy hátralépés nélkül
Ugye félsz elaludni állni már alig tudsz
Halálnap nem sugároz életet
Milyen világ lehet az átlépés után
Öntözi-e égi permet az izzó szívemet
S rohannom kell-e buszhoz-vonathoz
Széteső testemmel hallom-e még
A madárcsicsergés lélekbe ható dallamát
Lesz-e sárga szalmaszál vagy csak műanyag
Egyszerű eldobható szívószál
S mit ér a sikolyom a végtelen csendben
A fagyott kristályok felületén
Mi lehetne más csak villódzó fény
Ne nézzetek még csak állok és gondolkodom
Csakhogy nincs már hátralépés
Csak előre vagy zuhanás
Vagy nappal leszek még a nappalban
Vagy véglegesen éj az éjben
Haragot vivő édeni manna
Nem juthat már át a sötétség határán
Ott már minek kinek az aroma tár
Lehet a sötétség végtelenében
Egy utolsó villám villanás lehetek
Belecsapva önmagamba pusztulva
Anyag voltam hullámmá alakulva
Elindulhatok végtelen utamra
Talán a hullám lelkem anyaggá lesz
S valahol újra felépít engem
Nézem a végtelen élettengert
Egyetlen hullámot látok mintha
Én lennék a még küszködő tajték
Egy magányos hullámsikoly
A vízben úszó hullám küzdés
Talán ez lesz az utolsó tánc
S magával ragad a múlás ránc
Egyre gyengül a hullám magasság

Jaj Istenem itt van máris
A nem várt beolvadás
Leszek-e még zöld erőben
Egy életfrekvencia keltette zöldellő hullám
A fekete lét elleni küzdés árán
Mert dühömet álmomban adom ki
Ne hallja ne lássa senki se
Minek is látná s hallaná
Ha már bennem siklik kígyóként a halál
Ez az éj nem az a fiatalkori virtus éj
Ez az éj nem adja vissza vidámságunk énekét
Ez az éj inkább fekete olaj
Melyben kapálódzva lassan megfulladsz
Fekete világban nem látható fekete karmok
Sok-sok ezer fekete farkasfog
Elkaptak már testszövetem szivárog a vér
De már nem vörösen hanem feketén
Még a határvonalo n állok ez mind csak álom
De lehet holnap fekete fénnyé válok
Egy fehér világban ahol nem várnak már
Illatozó málnalekváros fánkok
Ott már csak a két szemed néz farkasszemet
A két kezed érintése az érzet
A két füled egymással beszélget némán
És az egyedüli szád marad a némaság
A belsőmet meglátva lángba borul a tekintet
A szemek egymást kiégetve válnak vakká
Mintha földi lávás pusztulás lenne
A vidámságom boldogságom a pokolba menne
Anyám imával nem tudod a kezemet fogni
Hol vagy most amikor újra kéne szülni
Megváltani engem egy jobb földi útra
Könnyiddel a fagyban jéggé teszed az utamat
Ne sírj csak szomorú légy
S láthatatlan örömszirmokat szórj
Most egyetlen szót se szólj
Mert a minden hang megrémít
Nincs tükör előttem mégis látom önmagam
Mert az a másik én a sorsom
Mely erősebb s visz engem horgon zordon
Vagy tán magammal harcolok
Amikor egyesíteni kéne sorsomat magammal
Mert nem lehet hogy csak álmokat szerettem
S csak illúzió volt minden öröm és boldogság
Testem törvényei felmondták a szolgálatot
Lelkem majd más bírák elé kerül
Tudom a kettő együtt már sosem derül
Test-tömeg lélek-szellem
Melyiket melyiket vigyem
Magányos öröm a végtelen csendben
Micsoda disszonancia
Nincs dicsérő és éljenző tömeg
Mert szorongássá töpörödött
Nincs mit kiegyensúlyozni
A semmi végtelen terében
A gondolatok meg súlytalanok a mérleg
Álló beszorult mutatóján
Az elmúlt napok dominója visszafelé
Már egymásra dőlt
A jövő-napok - dominója az ajtó mögött
Láthatatlan még
Nézem a kártyavár múltamat
Nézem az összeomlásomat
Nézem a szétszóródó lapokat
Nézem mint viszi el egy fekete szél
Minden egye valamikor szép elemét
Nézem a testem kártyavárát
Keresem a lelkem kártyavárát
Keresem a múlást de hol van már
A vákuumban vákuum lesz minden
Láthatatlan foghatatlan
Csak hol a létező nem válhat semmivé
Csak ha a semmi lesz a teremtő erő
Hiába szedi le az űr a húst rólam
Mit érnek a fehér tiszta csontjaim
Abban a zord űri világban
Űrhidegben kongó fagyban
Csillagfényben fürödhetek
De mi lehet ott a remény
Ha a legszebb szépség is jég kemény
A legmélyebb hideg űrtengerben
Az emlékek is fagyottak lesznek

Fagyottan már mindegy őrület vagy józanság
Semmit sem sem ér a szó, öröm és boldogság
Tengerből sivatagból még élve kivetkőzhetsz
De az semmi hideg űr teréből reménytelen
Űrben hangtalan csillogó üstökös szerelmek
Hová-hová már hiába röppennek
Bár fényes a csóva de fénye erőtlen emlék
Amikor az emberben csak egy parány a halál
Akkor ott lebeg benned az élni akarás
Amikor az embernek fele már halál
Akkor jön a nagy elbizonytalanodás
Amikor az emberben csak egy parány az élet
Akkor kérded állandóan hová tűnt a lélek
Pedig semmi más nem történt csak a tested
Molekulái életről halálra cserélődtek
A küzdelmed hiába volt hittel és reménnyel
Hiába volt annyi imával
Ám a benned marad parány lét
Mondhatjuk lehetne a további éltért remény
Két tested lesz két ellentét
Az egyik a létért a másik a halálért
Ez küzdelem a két test vihara
Az egyik a tele a másik a nyara
Mi lenne a jobb ponttá zsugorodni
Vagy két irányban vonalként kiterjedni
És soha soha nem hagyni a két véget
Ebben a világban egymásra találni
A ponton vagy a vonalon ér többet a remény
Maradjak aprócska vagy vonalon lét
Ments meg Isten a gonosz gondolatoktól
Mert egyenes láncon vasgolyót látok
Vajon ez a sorsutam vagy a vezérlő vonalam
Nagy volt a sikoly kín nagy testemről
A széttört darabjaim már maj dnem
Hangtalanok inkább molekulanyöszörgés
Az űri nincstelenségben már halott
Nos mit ér a holt a pokolnak s a mennynek
Holt testet vihetik már az ördögök
De vihetik már a tiszta angyalok
Holt maradok én holt tán a lelkem hamván
Énem meg testemből tán végleg kiszáll

Emberurak parancsoltak földi kriptában
Mennyivel lesz más a mennyben vagy pokolban
Mennyei vagy pokolsorsot földiként végig élni
Aztán meg hova halni újra sírni és siránkozni
A másvilágon vajon újra virág lehetnék
Vagy csak egy szenvedő bimbó csökevény
Mert ha a pokolban örök vihar van
Hogyan ereszthetnék oly erős gyökeret
Mely nem szaggatná szét tornádó haddal
Mennyivel jobb angyalhajak ölelésében
Látni az új virágomat egy örök létezésben
Kinek vagy minek a méhébe lökne a sorsvonal
Elhagyva földi utamat egy másik útra
Kinek lehetnék újra kínja egy új szülésben
Hol lehetnék menyn ek vagy poklok kínja
Énem átvitele nélkül hiába lenne
Csak egy dimenziólépés az újjászületés
Ha csak azt kérdezhetem: KI vagyok én
Vagy dimenzióátlépés nélkül fényéveket utazva
Az űrben a maradékom is tovább szaggatva
Tán eljuthatna egy titokzatos planétára
Ahol egy darabomból is újra éledhetnék
Az új születésben valóban én lennék
Oly mindegy már fekete vagy fehér fény
Mert az már vak a másik meg elvakít
Én nélkül maradhatnék földi kődarab
Fagytól fénytűztől fagyasztva pirítva
Folyton váltakozva mint egy új létben
S ha csillag lennék fölösleges
Ha csak a fényemmel érinthetném
A múltam jó és rossz földi ösvényét
Ó sírból rablott élet nem kell nekem
Se itt se sehol a Világban
Én Én szeretnék lenni itt és máshol
Vagy visszatérve a földbe sehol
Mert kinek tán a lézerfény nekem tű
Kinek kép a röntgensugár
Nekem engem darabokra té pő kufárvilág
Mintha óriási kiábrándultság lennék
Akaratomat akár betonba is tehetném
De hát nem én azt már mások megtették

Talán elég volt egyszer a földi gyermekágy
Amely mára lett csupa bonyolult talány
Hiszen vérből vérbe születtem
Melyet majd a sír mos tisztára szüntelen
A létem előtti törvényekből
Embertörvényekbe születtem
Melyek szegényként szétszaggatnak
Gazdagként felemelnek
Hol mennyet ígérnek a pénztelennek
És mennyet vásárolnak maguknak a tőkések
Pedig szeretném ha látnák a testem
Mennybe vagy pokolba menetelét
Hogy másoknak legyek legalább remény
Hogy ne bennem hanem a létben bízzanak
A megfeneklett sorsú emberek
Szeretném ha fekete testként fehér háttérben
A pokolba jutnék látható képként
Szeretném ha fehér testként fekete háttérben
A mennybe jutnék látható képként
Nem kell fátyolos ködlő tér
Maradjanak a szemek tavaszi tájban
Egyetlen vágyakozó remény nyájban
Mert mit ér a menny édes-mézes élettel
Ha a keserű száműzve lett
S mit ér a pokol keserű élettel
Ha az az édes-mézes élet száműzve lett
Vagy van pokoli és mennyei jóság
Pokoli és mennyei öröm
Van világ ahol nem kell már bizalom és remény
Csak a pokoli vagy mennyei lét
Elég lenne csak arcátlanná válni
S hagyni magunkat a pokollal
Vagy mennyel átölelni
Elég lenne a kéjben nő-férfi kiméraként
Születni élni vagy meghalni
S elfelejteni úgy földi módon szeretni
Mert érdekes módon a kezdet volt a gyermekóceán
Aztán csak a fiatalság tengere lett
A végén egy tavacska volt
Melyben egy ebihal lubickolt
Nem halott béka hanem remény ebilóca
Nem rajtam szívószálas kabóca
Szárnyat kapott a Föld Nap körül keringeni
Nem kaptam szárnyat sem Föld
Sem a Nap körül keringeni
Bilincset kaptam szó szerint álmodo zni
Létemet egy nyomorban megvalósítani
Szárny nélküli szárnyakért álmodozó lettem
Magamat a sors millió útjára tettem
Dobál is ide dobál is oda
Úgy jutok életem útjára soha
Szeretet s megértés helyett betonfalakat kapok
Nekem bizony förtelmesen kínos falatok
Mert genetikából adódóan királyt kell kinevezni
Aztán behódolva egy élten át szolgálni
Mindegy neked kalodában vagy bilincsben
A lényeg meztelen lábadon akármilyen
Csak valamiféle cipő legyen
Cipő látható vagy láthatatlan már mindegy
Csak szolgálj mintegy álmodó örök lét
Istenem miért ejtettek ki az angyalok
Az út felénél a fellegek sűrűjéből
Összetörve zúzva tépve földet értem
Ördögöm miért hagytak a gödör mélyén
Az út felénél beszorulva egy szűkületnél
Könnyebb lett volna esnem
Mint küszködni felfelé az éles falakon
Hát hasogatott menny és pokol
Elég volt már állj meg sod or
Vagy maradjak elfogadva végleg beszorulva
S múmia leszek évek múlva
Nem kell nekem Hold és Nap csillagok sem
Maradjak már semmi senki néma homokszem
Mert Napot akartam s Holdat
S az egész csillagos égboltot
Szeretettel emberként átölelni
Hálát adni a születésemért a reményért
Adtam hálát vágtak pofán
Be is sorolták az életem ritmusát
S lám a pilóta bácsi lett pilóta úr
A hajókapitány ugyancsak nagy úr
Csak én lettem a számkivetettség mezején
A leghatalmasabb nagyúr
Ó vízen légben már megbuktam
A földön is csak bukdácsoltam

Fuldoklok rajtam a hullámkötél
Az élettenger vizében
Fuldoklok rajtam homokdűnekötél
A sivatag tengerében
Fuldoklok rajtam a légkötél
A levegő tengerében
Pilóták légben kapitányok vízben és tenger alatt
Vezérek tankokban és bunkerekben
Hová s merre visztek már félholtan engem
Oly végtelen lenne a Föld
Ninc s rajta egy kikötő
Hol lehetne számomra egy parányi hely
Nem a testem hanem a lelkem megnyugvására
Mert a tetemet már elvittétek
A mennyek vagy a poklok vásárába
Nincs egy parány örömsziget-boldogságsziget
Ahol nem lesz sem öröm sem fájdalomkönny
Csak a lelkem maradjon tiszta szabad
Testemen már úgyis harangok a szónokok
Ó létem vörösen elcsöpögő szív
Vonallá stimulálódó szinuszhullám
Pedig érzem egy kikötő közel van
Vagy harc folyik értem a láthatatlan világban
Harangokban rakták az elmúlt éveimet
Nem tudom tán nem is akarom
Dicsőségre vagy megvetésre kongatják
Így is úgy is a harang nyelv és harangpalást
Közében leszek kifröccsenő zúzalék
Ki röhögve ki sírva koszorút dob rám
Mintha nem lenne mindegy
De hát kell a nyakra egy virágos béklyó
Gyertek csak gyertek hullámzó emberek
Egy áradással magatokkal vigyetek
Lehetek tán még emlék kinek gy kinek úgy
Amúgy egy holtnak mindegy már
A hó sem holtan esik hiszen melegben felolvad
Aztán éltetni a földbe hamvad
Mintha rám nyomódna a lét ólompulzusa
Elszorítva a verőerem átvitelét
Ledobnám e terhet de már nagyon nehéz

Fehér lelkemen fekete gyászlepel
Rám borulva követ engem
Mintha a gyász eljátszana egy szerepet
Egy kalyiba színpadon vezet engem
Fekete szeretet hogyan is ölelne
Így a testem örök bús lehetne
Mosolygó töklámpások között
Amíg a testem valamit is nyöszörög
Mosolyok közt könnyeken siklik a testem
Könnyek között mosoly siklik a testem
Mert kölcsönös lehet az öröm
Egy megosztott emberi érzelemben
Világos érzés sötétedik bennem
Sötét érzés világosodik bennem
Ó agyonnyom az empátia
Dögös nehéz ólom súlya
Empátia-szimpátia húznak mint lovak
Szélsebesen egy ócska úton
Szétrázódok szétesek az ütközéssel mindent
Darabokra széttörök
Ez lenne az örök utam egy végtelenített körön
Talán elfogy az életem keserű évekből
Keserű hónapok keserű hónapokból
Keserű hetek keserű hetekből keserű napok
Keserű napokból keserű órák keserű órákból
Keserű percek keserű percekből
Keserű másodpercek s jöhetnek a keserű
Nanomásodpercek nanomásodperc oly kevés
Itt már élni sem érdemes
Ebben a pillanatban a test sem fér el
A léleknek meg minek ennyi hely
Ím inkább távozok itt a létem már csak
Egy femtomásodperc
Vagyok vagy nem keress ebben a világban
Az időt a fagy sem tartósítja
Mindegy hogy földön vagy űrben
Tűnik el a nem tudom már hol létem
Virágból sápadás leszünk s összeszűkülünk
Mindegy óceán vagy csepp ölel
Bár mindkettő lehetne anyaméh még egyszer
Még az is lehet a víz kódolja a csodás genetikát

Vissza utasításunk semmilyen formában nem számít véleménynyilvánításnak. Köszönjük megértésedet!

http://aranyvakum.hupont.hu/33/rendszervaltas