Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
értelmetlenül
kapocsi.ancsa• 2018. június 30. 08:47
szemet kötöttünk az elsőre
és az utolsóra
borsot törtünk, de nem ma
hanem a végszóra,
karót nyeltünk, de nem másnak
csak magunknak
hogy kerítés legyen mire kitörhet
a holnap
számot vetetettünk, de sohasem
arattunk
s betevőnk kitettük, hátha
de gondoltad?
így lettünk illúziók, kiterítve
(nem kötélre)
száz fele vitte, csak vitte - de ki?
s mi végre
Mikijozsa2018. július 6. 08:26
"kiterítve - nem kötélre" kedves Ancsa előbb utóbb kiterítenek mindenkit s mégse mindegy hogyan, nagyon tetszett a versed, gratula
kapocsi.ancsa2018. július 6. 08:14
Ha megkésve is, de köszönöm szépen, hogy olvastátok.
@york:
Igen, még azt is.
york2018. június 30. 18:19
Az idő elviszi az álmokat.
BakosErika2018. június 30. 13:38
Ütős, jó képekkel láttatott vers.
Szeretettel gratulálok.
Rozella2018. június 30. 09:36
"s mi végre" ... a kérdések kérdése, nem lehet elégszer feltenni. A válasz is "száz fele"...
Törölt tag2018. június 30. 09:08
Törölt hozzászólás.