kami kz
Márciusi tusa
Velaxin lesz, kék Camel,
és meginnék egy kávét. Függő vagyok, nem szerel- mes: Húzódjatok hátrébb. Humorom - feloldani a nyakig gallyban állást - mire elég most, ami- kor a kór fixen szállást talált bennem? Tán mennem kéne hegyig, tengerig. Mászkálni Budapesten, persze csak ha engedik életkörülményeim: őrlődni és dolgozni lényegen és lényegin mégiscsak. Szóval hogy mi lesz, illetve mi lehet? Foglalkoztatom magam. Így szól a tönkre-menet közben szám, és nincs szavam.Szárazpróba
Otthon már két napja esik,
a pályaudvarra megyek, a vonatok teteje száraz, egyikre se váltok jegyet. Otthon már két napja esik, két nap lassúság, álom, státusz nélküli foglyok gubbasztanak az ágon. Jómadár-tollam csak kölcsön, száradásmítoszom saját, otthon már két napja eső veri a muskátlik szagát. Otthon már két napja esik, esernyős alakok, szentek, kocsmából, miséről haza, mennek, megállnak, mennek. Otthonról felhívnak este, harmadnap az eső elállt, és mintha megáztam volna, felteszek főni egy teát.Láthatóság
Úgy látszik örökké tart ez az este,
ez a kulturális Götterdämmerung:
A bálványok árnyéka egyre csak nyúlik,
és befeketíti az emberek homlokát.
Látjátok milyen nagyok lettünk,
milyen hosszú nyomot vetünk a pusztaságra?
Kihűlt szavak fekszenek a porban,
és a Nap nem képes lebukni.
Valahol dél van, messze innen
forró köveken csattan a véső,
és az emberek világos homlokáról
izzadtság pereg a felfénylő szavakra.
Helyezés
Maradjon, ahová teremtette.
Ahol a kaptafa elidőz.
Ahol a téllel teli ősz
lógatja kék tagjait.
Ahonnan a függőágy lóg.
Ahol a hideggel küzdő vágy volt
mindene.
ecce homo
az a fűszál
a mindenség tengelye.
a kék bogár
aminek színt és nevet adtál
nem a tied.
csak az aljas ég ölelése
a felejtésé.
téged szúr át a holdsugár,
véred színe, mint
sebesre vert lovakon
a verejtéké.
ezernyi darabból a tükör
sem áll össze, hogy
megmutasson:
íme az ember, aki
a legsűrűbb mocsokban
is hitte: tiszta
maradhat örökre.