Mégis

Mégis
 
A köd a tájról,
hajnal felé felszáll.
Ezüst ködben fürdik,
                 minden tavaszi virágszál.                 
Aztán a nap is felkel,
tűztől lopott színeivel,
festi át,
ezt a narancssárga reggelt.
Volt már szürke a hajnal,
és volt már hófehér.
De minden hajnal szép volt,
mikor láthattalak én.
S akkor is szeretlek, de kár,
hogy ezt a szót te nem érted.
Pedig hidd el, annyi mindent mond,
annyi mindent jelenthet.
Mást neked és mást nekem,
s közöttünk állnak nagy hegyek.
Égbe nyúló magas fák,
mégis szép lehet a világ.