Kék madár

Kék madár


Lassan a türelmem elfogy,
elfog a rémület.
Sikítva szállok messze, 
határ a kék őrület.

Dühöngő vihar tombol,
súgja hogy vele egy legyek.
Csapzott szárnyaim e zajban,
Forgószél ragadja meg.

Felkap, többé nem ereszt,
dühöngve két karjába zár.
A földről nézik az emberek,
hogyan menekül a kék madár.

Igen, hinnetek kell bennem,
én megvívom a harcomat.
Nem veszíthetek, ne lássak,
 megriadt arcokat.

Ha nem is láttok mindig, 
hisz az égen nincs határ,
A kék madár s a remény együtt,
valahol messze- messze száll.