jeca20 blogja

jeca20•  2008. augusztus 17. 12:22

Valóság

 

Sokszor kérdezem magamtól,

hogy milyen a való élet!?

De válaszolni nem tudok,

mert a valóságtól félek!

A valóság sokszor kegyetlen,

sokszor csalódsz emberekben!

Néha az ember kiben nagyot csalódtál,

a legjobb barátod és ez nagyon fáj!

Mégis feledned kell a fájdalmat,

és a mosolygós arcodat kell mutatnod a világnak!

Ez olykor nehéz lehet,

de nem engedheted, hogy a fájdalom és a félelem

feleméssze a szívedet! 

jeca20•  2008. augusztus 17. 12:16

Nyugi a kiskutyám

 

A Nyugi olyan mint az ördög,

nincs párja e földön!

Ha rászólok szinte kinevet,

nem érdekli mit mondok s teszek!

 

Forgatja rám fenekét,

s mereszti rám nagy szemét!

Haragudni rá nem tudok,

hisz ő az én kis kutyusom!

 

Bár szót nem fogad sohasem,

de boldoggá teszi az életem!!!! 

jeca20•  2008. augusztus 17. 12:11

Anyukám

 

Az Én Anyukám az életét adná értem,

nem mondja szavakkal, de én ezt a szívemben érzem!

 

Köszönöm neki szívemből, hogy megszülethettem,

és köszönöm neki szívemből, hogy felnőhettem!

 

Köszönöm neki a sok fáradságot mit értem tett,

és köszönöm a sok áldozatot mit értem ejtett!

 

Bár mára már felnőtt vagyok,

de a szívemben még mindig az Én Anyukám ragyog!

 

Történjék velem bármi, bárhol, bármikor,

ő ott lesz és két féltő karjával átkarol! 

 

jeca20•  2008. augusztus 15. 18:01

Nagyapák

 

A nagyapáim mindig nevettek,

amikor engem megöleltek!

Mindig boldogok voltak,

és sohasem sírtak!

 

Nem láttam soha a könnyüket,

csak mindig az örömüket!

Soha nem mondtak csúnya szavakat,

soha nem bántották az unokáikat!

 

Mégis meg kellett halniuk,

és az unokáikat el kellett hagyniuk!

Messze járnak már, nagyon messze,

 olyan messze ahová a szemem már nem lát el!

 

De a szívemben még mindig látom őket,

a mosolyukat az örömüket!

Érzem ahogy magukhoz ölelnek,

és hallom ahogy azt mondják szeretlek!

 

Ők már örökre velem maradnak,

ők már a szívemben laknak!

Bárhogy is alakul az életem,

őket soha el nem felejtem!! 

 

jeca20•  2008. augusztus 15. 17:46

Barátnémnak

 

Barátném neked írom e verset,

mert tudom most nagyon szenvedsz!

Bár a szenvedésen enyhíteni nem tudok,

de remélem e verssel szívednek megnyugvást

nyújthatok!

 

Egy Édesanya elvesztése a legfájdalmasabb dolog,

és tudom most szíved éppen ezért fáj és sajog!

Tudom, hogy most nagyon szenvedsz,

de az Édesanyád örökre veled lesz!

 

Benne él a szívedben örökké,

mert a szeretet egy öröklét!

A szeretet nem múlhat el,

még akkor sem ha a szeretett személyt a halál

veszi el!

 

Az Édesanyád ott lakik a szívedben,

és nem hagy el sohasem!

Bár a fájdalom örökre megmarad,

de az idő elteltével enyhül majd!

 

E verset neked írtam,

és közben csak sírtam!

Sírtam, mert nem tudok neked segíteni,

csak talán ezzel a verssel a fájdalmadon

enyhíteni!