jamesbond1224 blogja
Társ
Sokak gondolnak másnak mint aki vagyok
dörgő villámokat szórok,vagy esőcseppeket hullatoka múlt már elmúlt a jelenem folytatomálmokat dédelgetve,célom felé koslatokVérző szívem a fájdalomtól reszket,A jövőmben járnék de nincs aki segíthet,Bármit kérnék,vagy bármit is akarokA csillagokat nézem, és mától csak hallgatok
Van aki vár reám, és kísér majd utamonvagy egyedül teljesítem minden végakaratom?Az erőm már elenyésző, kell hogy itt legyél velemKérlek hogy segíts hogy-e nagyvilágban, ismét megtaláljam a helyem
Veled minden nagyszerű, minden oly mesésA támaszod segít hogy jobb ember legyek énBármit is kérnék, vagy bármit is akarokcsak maradj meg nekem, és máris boldog vagyok!
Elengedés
Sokszor jó lenne csak elengedni
a múlt fájdalmait elfeledni
az érzelmek súlyát vállunkról legörgetni
mint a szél a homokot, mi úgyis tovaszál
Az első csókot mit ajkaddal adtál
egy kis darabot,mit szívedből ragadtál
csak én kaptam, és birtokoltam magamnak
de mint szél a homokot,ez is úgy tovaszált
Együtt hajóztunk szerelmünk tengerén
minden kezed igaz volt,mit nyújtottál én felém
bármi is történt, vagy bármit is mondhattál
parlagon maradt földemen,te voltál a rózsaszál
Most már elengedtelek, menj hát, nem bánom
egy élet omlott össze,ezt egyedül kell belátnom
az idő megy tovább,legyőz minden akadályt
mint szél a homokot, a szerelmünk is tovaszált
Anya,már felnőttem?
Éppen a járókámban vagyok,
sétálni tanulok,
négykézláb bóklászom
de néha csak csúszok-mászok
anya, már felnőttem?
Táska nyomja a vállam
új arcok az iskolában
könyveket hurcolok
te elmész, én sírva fakadok
anya, már felnőttem?
Rám köszöntött a szerelem
egy új érzés ,mit adtál nekem
a félelem hogy elvesztem
de ő velem maradt, és szeret engem
anya, már felnőttem?
8 órában dolgozgatok
csak szorgosan,mint a nagyok
feleségem otthon várja
hogy hazaérjen drágasága
anya,már felnőttem?
Életem legszebb napja,
mikor a kedvesem
sírva a két kezemet fogta
és egy csöppséget nyomott a markomba
anya,már felnőttem?
Ahogy az éj leple leszáll
az esküvő máris készenáll
fiam mondja a boldogító igent
a tömeg őrjöng,a násznép pihen
anya,már felnőttem?
Kezembe fogom drága unokámat,
vár minket a játszótér
mindegy nekünk ősz vagy tél
a gyerekszív többet remél
anya,már felnőttem?
Nem látok semmit
a hangok sem hangosak
a gyásznép csak sír
a szél már nem simogat
a sírkőre nézve s a nevemet olvasva,
csak egy kérdés maradt bennem,
de anya,ugye már felnőttem?
Lélekvesztő
Az éjszakában egy fiú sétál lélekvesztve
könnyeit áztatják az égi esőcseppek
egyedül sétál a kihalt utakon
szerelme elhagyta,egy baljós nappalon
Látta az emberek mosollyal teli arcát
Látta hogy a boldogság vissza nem jő már
Szívdobbanása csak egy nevet ver magába
Itt hagyott Tünde, a lelkem ifjúsága
Leírhatatlan volt a szívének fájdalma
a magány és sötétség kivetült arcára
Hol van ilyenkor az Isten, ki velünk van felettünk?
Mért teszi meg útjaink, ugyancsak helyettünk?
A fiú kisétált a legnagyobb sziklára
felemelte hangját és a magasba kiáltja
"Az életem értelmetlen, vár a fájdalmas halál
de a lelkem hozzád Tündém,örökre visszajár"