kötéltánc

Sz. Szécsényi Barbara

 

kötéltánc
a némaságon átszelelt szavak
mind ablakomba ültek
(szelíd galambjaim...)
s most úgy vigyáz a pillanat
és nem mozdulnak fürge gondjaim sem
- épp csak lélegezgetek

tompafényű csillagokra látok
a világosságot is óvatosra' intem
 ne segítsen - látok:
e semmi-kis lemez (a párkány)
 tartja síkján
az egyensúlyozó világot