elhaló sorok...

Mélység


Reccsent az álmok szentsége,

 ahogy rátaposott az ébredés
s az emlékek felfüggesztve
kész galériám falain
süvítettek más holnapért.
Hosszúak voltak a sorok.
Ritmustalan minden áldozat.
Hányatott gondolatokhoz
számtalan, üres változat
formálódott nyelvemen,
de gyenge volt a hangom,
léptem is oly bizonytalan,
Ingatag lelkem tükrében
bűnös voltam. Elátkoztam
minden hajnalt, minden napot.
Bántott a fény, véresre mart
a folyton megújuló tavasz,
mint rózsák tövise varrta 
heg, reggelek ködköpenyén,
sajogtam. Kérdőjel voltam
csillagos égbolton, mikor
magamnak egy angyalt lopva
tűntem a holddal tova.


Egyszer miattad elvesztem.
Éheztettél és megöltél,
ahogy sorsom zúztad porrá
a mindennapok kövein,
Angyalt lopva egésszé lettem.


Tollam karcol. Kósza betűk 
közé ma számadás vegyül,
homokszárnyú hattyú lehetsz,
míg angyalod vigyáz engem.

Amíg

 

Rohanó tegnapokba bugyolálva,

ma még dobhártya-szakadásig tombol

felém ajkaidról: “áruló voltod

hiába ringázza ízem a mába!”

 

…megpróbáltad belõlem kipiszkálni,

pedig én kérés nélkül odaadtam…

Sosem reccsent hazugság fogam alatt,

míg forró véreddé szomjaztam válni!

 

Mint hittel a pogány, még küzdesz velem.

Cirádás szavakért, méz-érzésekért.

De már csak a fegyverré lett tétlenség

üldögél a rajtam ejtett sebeken.

 

2014 szeptember 6

Félretett

 

Párkányomon kucorog a hajnal,

Piros orrú, üde gyermek arccal,

Szemébõl ártatlan fény

Suttogja felém:

Én vagyok a remény!

 

Ajtóm elõtt toporog a reggel,

Kócos hajú, lázadó fiatal,

Dacos tekintetét

Tarkítja megvetés:

Elfut a remény!

 

Kezemet szorongatja alkonyat,

Homloka telve év-ráncokkal.

Hangjában féltõ remegés,

S egy könnyet elmorzsolt még

Szögre akasztott álmaimért. 

Bocsáss

 

A meztelenre vetkõzõ fák között

nyújtózik felém alakod árnya,

s ahogy a lemenõ nap simogatja

tested, bennem  tegnapunk kel szárnyra.

 

Bocsáss meg, kérlek, bocsáss az életnek,

a ma egyetlen, huncut csókjáért.

Lopva kaptam (lopva, ahogy téged is),

s rohant tovább. Éppen csak hozzám ért…

 

Narancs-piros felhõk csillagos útján   

bocsáss meg, kérlek, bocsáss meg nekem is,

s gyászold legyõzött ártatlanságomat

hisz te szerettél engem, meg nem is.

 

2014.08.10.

Alabástrom szív

 

Új szavakat keresek.

 

A régiek rosszak, fertőznek.

 

Alabástrom angyalok szívét

 

Vetik oda ezer gőgnek.

 

 

S bár még fel-feljajjdul bennük

 

A kétségbeesett kín,

 

De csak unott dallam koppan

 

Kihunyt lángok húrjain.