Felhőkergető blog

Soká' bámult egy lány után,
A csaj faszija vágta kupán.

Tetszett neki Arábia,
De elvitte a malária.

Megitta a metanolt,
Bebaszott és elpatkolt.

Egy hordó mustot - vagy a felét -
Itta, s kifosta a belét.

Prostit vásárolt pár bankón
Rajt'vesztett az AIDS-en, kankón.

Salyog a lelkem epedve
Verset irok szenvedve!
Vérzö szivembe tigriskarom,
Fáj a lelkem nekem nagyon!

Ezaz Igaszi müvészet
Nemaz amit én nem értek!
Mer költö vatyok nem tagadom
az avandgárdot nem karmolom
A metaforát iszák vagy eszik?
A rim elveszi az ember eszit
a szinesztéziját is utálom
A kötlöi képet se csipázom
irom a versejim mer érzékeny vagyok
ritmus hejett depissen dalolok.

Mer salyog a lelkem fáj a szivem
It hagytál engemet ó je, igen

De most fáj a lelkem szeretnék sirni
mer nem tuok olvasni csak irni.

(Hommage á Energiamentes energiaital)
Homunculus, bölcsek köve,
Aranycsinálás, vaskarika fából,
A kör négyszögesítése -

LÓSZART!

Mi tömegtermeljük a
Kancsali középszer lehetetlent.

Fitt bige libben az úton.
Welnesz, fitnesz, neszkávé,
Csokipakolás és akvapark formálta,
Csinos, sportos, majd' kicsattan.

Leszólítnám, de nem merem;
Gyáva vagyok,
A csattanás megijeszt.

Végleg lerendeztem magammal
Nincs több kétely nincs több küszködés
Holdfénnyel mosom ki bensőmet
Szívemen meglazul a kötés

Feloldódnak bennem napjaim
Fehér ösvényt lehel a félhold
Jár a béna lát a vak újra él
A nyelvet öltő költő a félholt

A saját utamra lépek ma éjjel
Ami nem kell azt mind rád hagyom
Olyan helyre megyek ahol semmit
Sem lehet kicsit csak nagyon