Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Te
ereri• 2018. május 7. 09:06
Te
Kusza sorok - egy könnyáztatta füzetben
Te leltél rám, aki nekem lett,
így vált - két darabból - teljes szett.
Sötétlett felettünk az égbolt,
holt szívünk éledt, de másé volt.
Perceink szél után eredtek,
s nem mondtam ki még, hogy: szeretlek...
Ha láttál, szendergő reményed,
álmából érezted, felébred.
Féltékeny társ mellett laktam én,
otthonunk zárt, mint egy karantén.
Elmém és a szívem – pereltek,
továbbra sem mondtam: szeretlek...
Türelmed, töretlen ív mégis,
hisz, amit átéltünk – szintézis!
Vártál, hogy válthassunk néhány szót,
távolról csörrent csak forró drót.
Hangodért mély hála Istennek,
nem mondtam mégsem, hogy: szeretlek...
Változom, jól látta a párom,
sejtette, így hamar belátom:
régi e kapcsolat – kifáradt,
fizetnünk kell érte az árat.
A közös idők lám, elvesztek,
ekkor sem mondtam ki: szeretlek…
Engedett végül a családod,
ám helyed sehol sem találod.
Válásod lelassult - még sok hét,
gyötrelmes súly ez a távollét.
Ledöngölt, aljára vermemnek,
s nem tudtam mondani: szeretlek...
Fiaid anyjuknál maradtak,
akadt hely már régi javaknak.
Meghitt a hangulat minálunk,
csöpp házunk volt - egész világunk.
Éreztem életem teljesnek,
rejtély, mért nem mondtam: szeretlek…
Tudhattuk volna, hogy jön a vég,
túl messze küldött ki a nagy cég.
Más ország, nagy esély – nincs kérdés,
utazom utánad, pár hét - és
harminc év - örömet szereztek,
nem mondtam soha meg: szeretlek…
Esténként mindig írsz - ígérted,
bármilyen élményben lesz részed.
Néhány nap, baleset, telefon,
félelmem megbénít, körbefon,
repülőn – könnyeim erednek,
óh, hogy nem mondtam még: szeretlek?
Klinika, műszerek – mély kóma,
részvétlen ketyeg egy vén óra.
Elterel sejtésem – jelentől,
szemem sem veszem le kezedről,
bús fejem támasztom mellednek,
késő – és nem mondtam: szeretlek...
Utolsó leveled széthajtom,
elér-e valaha válaszom?
Sorolod: csupán azt sajnálod,
nem lettem elsőként a párod.
Miértje - én vagyok – létednek;
küzdesz, hogy kimondjam: szeretlek!
Vágysz rám egy későbbi életre,
mert neked így van csak értelme.
Hogy milyen formában? Rég mindegy!
Lehetne másként, ha két szív – egy?
Rút átka Földnek és Egeknek!
Temetnek, s nem mondtam: szeretlek...
***
Ápolók, patinás intézet,
idős hölgy, ablakán kinézett.
Ujja közt régi toll - fényes réz,
sok száz szót megrajzolt már e kéz;
megsárgult lapjára füzetnek,
sír halkan, s kántál csak: „Szeretlek!”
Nicol_C.Davis2021. szeptember 30. 18:06
Most jutottam el ehhez a vershez.
Bar csodálatosak a műveid, de ez...
Nem találok szavakat.
A többiek előttem oly szépen leírták.
Minden hozzászólóval egyet értek.
Köszönöm, hogy leírtad nekünk.
Öleléssel:
Nicol
ereri2018. június 26. 13:57
@Kicsikinga: Köszönöm szépen kedves Kinga! Örülök, ha így látod! Hálás vagyok a látogatásodért! Szeretettel: E.
Kicsikinga2018. június 25. 18:17
Annyira átéltem, hogy most jó ideig nem is tudok másra gondolni, mint erre, a csodálatos versre!
ereri2018. június 25. 06:08
@lelektunder: Drága Ági! Öröm számomra, hogy ennyire hatott rád e vers. Azt szerettem volna érzékeltetni vele, hogy az élet igenis hozhat olyan történéseket, hogy már nem pótolhatjuk az ilyen-olyan okból addig elmulasztottakat. Például, hogy kimondjuk a nyilvánvalót: Szeretlek!
Hálásan köszönöm a látogatásod! Szeretettel: E. E.
ereri2018. június 23. 22:17
@zsigmond.gaal: Köszönöm szépen Zsigmond! Szeretettel: E.
lelektunder2018. június 22. 17:05
Drága Erika!
Annyira hatása alá kerültem a versnek, hogy kellett pár perc, hogy visszazökkenjek.
Annyira felkavaró a történet, olyan elementáris erővel hat arra, aki olvassa, hogy lebénulnak még a gondolatai is.
Érezni, azt a hatalmas belsőfeszültséget, azt a régóta magadban cipelt fájdalmat, szerelmet, mindent...
Van, amikor már késő kimondani szavakat...onnan kezdve, újra valamit cipel az ember magában, egészen az utolsó pillanatig!
Olyan ez a vers, mintha meggyónnál, nekünk olvasóidnak, osztozom a lelki fájdalmadban:Ági
zsigmond.gaal2018. június 22. 10:37
Megdöbbentő a vége! Teljesen a hatása alá vont. Gratulálok! Zsigmond
ereri2018. május 25. 19:58
@Metta: Köszönöm drága Margitom! Jól esnek a szavaid. örülök, ha így gondolod. Hálás vagyok értük! Szeretettel: E.
Metta2018. május 24. 11:08
Drága Erika!
Annyi érzés kavarog bennem versed olvasva!
Sírás,fájdalom,és valami kimondhatatlan szomorúság!
Gyönyörűséget írtál!
Szeretettel gratulálok!
Margit
ereri2018. május 14. 10:21
@Törölt tag: Köszönöm szépen a látogatásod! Öröm, ha tetszett a versike! Szeretettel, hálával: E. E.
ereri2018. május 13. 09:20
@GreyMouse: Kedves Attila! Nagyon jól esnek a szavaid, hisz ebben a közösségben talán te ismersz a leginkább, hisz volt már több közös munkánk. Hálás vagyok látogatásodért és mindig kedves, értő szavaidért - szeretettel: E.
Törölt tag2018. május 12. 23:06
Törölt hozzászólás.
GreyMouse2018. május 12. 18:56
Kedves Erika!
"Türelmed, töretlen ív mégis,
hisz, amit átéltünk – szintézis!
Vártál, hogy válthassunk néhány szót,
távolról csörrent csak forró drót."
Nehéz ehhez a versedhez hozzászólnom. Elolvastam többször és megvallom teljesen meghatott és meghat újra. Oly mély érzések és gondolatok születtek tolladból, mely lélekig hatol. A zárósorok mindegyike remekül foglalja össze és zárja a versszakokat és nagyszerűen fokozza a történet érzelmi töltését. A hatsoros strófák, hála a jól kiforrt rímeknek nagyszerű sodrást adnak alkotásodnak. Mind formailag, mind tartalmilag számomra kifogástalan vers. Az általam olvasott versek közül nekem egyértelműen az egyik legszebb. Nagy-nagy-nagy elismerésem gyönyörűséges alkotásodhoz.
Szeretettel, tisztelettel: Mouse.
ereri2018. május 11. 23:09
@BakosErika: Köszönöm szépen kedves Erika! Sokat jelentenek számomra a szavaid! Szeretettel, hálával: E. E.
ereri2018. május 10. 20:25
@ve: Nagy öröm számomra a látogatásod kedves Erzsó! Hálásan köszönöm szépen! Szeretettel: E. E.
Metta2018. május 9. 22:08
Drága Erika!
Szomorú,megrázó sorok,egy csodálatos versben!
ereri2018. május 9. 17:16
@rildi: Nagyon szépen köszönöm, kedves szavaidat. Hálás vagyok, amiért megtekintetted e versikém. Szeretettel, tisztelettel: E. E.
ereri2018. május 8. 20:30
@Pflugerfefi: Köszönöm drága Ferenc! Mindig öröm, ha megtekinted az írásaimat, sokat jelent nekem. Szeretettel: E.
BakosErika2018. május 8. 20:14
Megrázó történet remekül megírva.
Szeretettel gratulálok.
ve2018. május 8. 19:35
Szomorú de csodálatos vers.Gratulálok!
Erzsó
ereri2018. május 8. 17:24
@Mikijozsa: Köszönöm szépen kedves Miklós! Sokat jelent nekem, hogy elolvastad. Szeretettel: E.
rildi2018. május 8. 12:34
Tudod, ezzel a csodával most könnyet csaltál a szemembe... Igazad van: ki kell mondani, hogy "szeretlek".
Remekeltél, Erika!
Pflugerfefi2018. május 8. 09:54
Mély és fájdalmas történés,
remek versben! Gratulálok!
Mikijozsa2018. május 8. 08:52
meghatóan szép verset hoztál, gratulálok
ereri2018. május 8. 08:36
@Törölt tag: Én sem kívánom senkinek kedves csendi, de a sors nem kérdez... És igen, lehetne boldogabb vége is, de az már nem ez a vers lenne és elsikkadna a lényege, hogy amit elmulasztunk, sokáig azt hihetjük, hogy "majd-majd" ám azt egy idő után - vagy egy váratlan esemény után - már pótolni nem lehet...
Törölt tag2018. május 7. 16:07
Törölt hozzászólás.
ereri2018. május 7. 11:42
@Törölt tag: Drága Marika! Nem akartalak elszomorítani csupán arról írni, hogy mennyire bánhatunk olykor kimondott és ki nem mondott szavakat - és mennyire nem tudhatjuk, milyen élethelyzetet tartogat számunkra a következő másodperc... És ha már késő - a tehetetlenség és fájdalom miatt az ép esze is cserbenhagyhatja az embert... Köszönöm, hogy olvastad. Szeretettel: E.
Törölt tag2018. május 7. 11:23
Törölt hozzászólás.
ereri2018. május 7. 11:01
@Törölt tag: Így is lehet értelmezni kedves csendi - szíved joga :) És még párhuzamot is vélek felfedezni a saját szándékommal, hisz azt kívántam kifejezni, hogy a társ elvesztése miatti fájdalmába a nőalak beleőrült és ebben az értelemben élete valóban értéktelen - szíve pedig üres galacsinnak is tekinthető...
Törölt tag2018. május 7. 10:07
Törölt hozzászólás.