Egy reménytelenül reményvesztett sorai.

Vártam az estét
Mint ha itt lennél
De nem,ismét a csillagfény
Ami játszik velem
Arcod megfesti nekem
Úgy érzem,fogod a kezem
El nem engedem
De nem tehetem
Nem foghatom
Oly távol vagy,hangod se hallom
Marad a kép
De meddig nézegetem még
Mikor már nem bírom
Hiányodtól haldoklok
Utánad sóhajtom
Sóhajtozom
......

Nézd,hogy száguldanak a fellegek
Egy madár átsuhan az ébredő fák felett
Keresi a helyét,régi fészkét
Csicseregve száll,nyomában a tavasz jár
Azt dalolja vígan,lassan eljön a nyár
A kis madár rádöbbent,aprócska fészke tönkre ment
Nem adja fel,küzd ő szegény,újraépíti
Sok-sok reménnyel díszíti!

Behunytam szemem
Mosolygós arcod elképzeltem
Úgy éreztem simogat finom kezed
De csak a szél játszott velem
Nem baj
Egy pillanatra itt voltál velem
S jó volt nekem

Csókod ott ég ajkamon
Feledni sosem fogom
Még perzsel,lángol
Az íze nagyon finom
Kívánom
Akarom
Nélküle élni nem tudok
Ha nem kapok meghalok
Függő lettem
Hiányától szenvedek
Semmi nem tudná csillapítani az éhséget
Csak Te!
Gyere már,adj egy csókot kérlek!

Te leszel az örök szerelem
Éjem,s nappalom
 Hang szívemben
 Minden gondolatom
Te leszel az álmom
Legszebb dalom
Sóhajom
Te vagy az
Kit szeretek nagyon!