Egyszer...

Amióta „Vagy” nekem,

Talán szebb az életem...

Van kire gondoljak,

S van kiért ”küzdenem”…

Te Vagy az, ki erőt ad,

És tartod bennem a lelket,

Bár néha úgy érzem,

Már… nincs sok értelme…

Bár, mikor csókolsz...

Az mindig új „mesét” ígér…

Ilyenkor tán el is hiszem,

Még... mindig van remény…

Hiszem, hogy jó úton járok,

Hiszem, hogy egyszer rám találsz…

Hiszem, mert szeretném,

Én várok még Rád…

Nem tudom meddig bírom,

Fájdalmam és ezernyi kínom,

De büszkén, emelt fővel csinálom tovább…

Ha majd egyszer úgy Érzed,

Én vagyok, kivel kellhet az élet…

S mindened megosztanád...

Akkor nem kell már a szó,

csak nézz a szemembe némán...

Fogom tudni ebből már…

Nem kell tovább az álom,

Felébredhetek végre már!